Trianon...

Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme

 

Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!

Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a „független” magyar sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés eredményeként!

 

_________________

Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész

ENSZ Háborús Törvényszéke New York

Hága

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

 

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.

Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.

Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

 

petíciót

 

terjesztem elő:

 

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

 

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

 

Indoklás:

 

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.

A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság

területe 325.411km2 volt,

lakosainak száma 20.886.000 fő.

A Békeszerződés következményeként

az ország területe 92.863 km2-re, míg

lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.

 

A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.

 

Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.

A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:

- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)

- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)

- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)

- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)

- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)

- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)

- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)

Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%)

Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)

Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:

Oroszország részére 200 millió USD,

Jugoszláviának 50 millió USD,

Csehszlovákiának 50 millió USD.

 

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.

A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést követtek el.

Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).

A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálásadatai is.

 

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:

- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.

- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.

- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.

A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

 

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.

A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között - az alábbi veszteségek érték:

Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:

- hadihajó 60.000 kg színarany

- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg

- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg

- hadikikötői felszerelések 10.000 kg

- 801 db hajó 80.000 kg

- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg

- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg

- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg

- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg

- összesen 974.085 kg színarany-érték.

(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)

 

További veszteségek:

- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,

- a szénbányák 80 %-a,

- az erdők 90 %-a,

- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,

- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,

- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,

- az összes tengeri és folyami hajók.

 

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.

 

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:

David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.

Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”

Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”

Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”

Az angol diplomata „Peacemaking” címűkönyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”

Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.

A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”

Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”

A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.

Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

 

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

 

A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő - jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.

 

Záradék:

 

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

 

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

 

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.

 

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény feltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.

 

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

 

Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár

Egy tanár levele....(érdemes elolvasni)

Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap, hogy hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben!

Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.

1. osztály félévi értékelése (2008/09):

Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.) A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam meg a mobil számomat.

A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan futja.

A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. Némi javulás, hogy az osztály legdurvább gyereke már nem verekszi végig az egész napot. Négy gyerek kivételével nem tudnak semmit, nem ismerik a betűket, a számokat.

Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek. Nem úgy lopnak, hogy elcsenik az asztalról a radírt vagy a ceruzát, hanem előre megfontoltan, kitervelten. A lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják őket, a fiúk igyekeznek menekülni.

Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban. Semmit sem érnek a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai módszerek, pedig azokban az osztályokban is volt gondom bőven. Amíg egy szót leírnak, kétszer-háromszor beesnek a pad alá, mert nem tudnak egy helyben ülni. Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát. Éjszaka is a Tv előtt ülnek, mert elmondják, hogy mi volt az esti horror és pornó filmekben.

Óriási bajok, súlyos bajok vannak! A minap egyikük lepisilte a másik táskáját és tetves ribancnak nevezték egymást. A könyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük órán, mert remény sincs arra, hogy haladjunk az anyaggal, inkább megpróbálunk a tanítás helyett nevelni, amennyire lehet. Legtöbbnek nincs felszerelése, tolltartója, tornacucca, és mellette játsszák az agyukat. Ha a gyerek semmit sem tanul az iskolában, akkor is jobb helyen van itt, mint otthon. Egyiküknek év eleje óta egy aláírás sincs az ellenőrzőjében, félévkor a szülő mégis rám rontott, reklamált a gyerek értékelése miatt. Folyamatosan hadakozunk a szülőkkel. Nem tudnak egy helyben ülni, egyáltalán a széket használni, nem tudnak orrot fújni, ceruzát használni. Egyik kezemmel a ceruzás kezét fogom, másikkal mutatom, hogy hova nézzen. Nem figyel fel a saját nevére! A lapot középen kezdi el nézegetni és nem a bal felső saroknál. Mint egy majom, úgy mutogatom neki ugyanazt az ábrát egyszerre a táblán, és a könyvben is, nem tudja, hogy mit kell néznie. Nem tudja, melyik a jobb és a bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat. A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a WC-t.

Már az oviba sem jártak rendesen. Ha a kötelező nagycsoportba be is volt íratva a gyerek, egy napot járt, két hétig hiányozott, így ment egész évben. A leggyakrabban használt szavuk az, hogy Akarom, Akarom, Akarom!! Eddig az idézet. Néhány egészen elképesztő történetet kihagytam, mert beazonosíthatóvá tenne minket. Iskolánkban még valamivel kevesebb a cigány, mint a magyar gyerek. Ismerve az elsősök és az óvodás gyerekek összetételét, egy, legfeljebb két éven belül megfordul az arány. (Megjegyzem: tantestületünk nem jogosult a problémás gyerekeket tanító pedagógusoknak járó illetményre  nem mintha ez megoldást jelentene, legfeljebb a fizetésünk haladná meg a százezer forintot.) A kollektíva amúgy kiváló, mondhatnám, hogy rutinos, harcedzett. Jól tudjuk, hogy kis újjal sem nyúlhatunk hozzá a cigánygyerekhez, amikor órán lehülyéz, tudjuk, hogy nem érdemes még csak kiabálnunk sem a kezelhetetlen tanítvánnyal, mert bejön az öntudatos cigánycsalád, ordibál, fenyegetőzik, netán kiveszi a gyereket az iskolából, mi meg bezárhatunk, mert a kritikus alá csökken a létszám. Sajnos igaza van a borsodi cigányvajdának, aki így fogalmazott a minap: egy cigánygyereknek több joga van, mint a tanárnak! Egy ideje észrevettük, hogy nem egyenlő mércével mérjük a magyar és cigánygyerekeket. Hátrányos megkülönböztetésben részesítjük a normális családi helyzetben lévő tanítványainkat azáltal, hogy a neveletlen és gyakran buta gyerekekkel kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, mert számolnunk kell a kellemetlen következményekkel. Az integrált oktatás következtében szinte minden osztályban hátrányt szenvednek a magyar gyerekek, mert az állandó fegyelmezési kényszer tőlük veszi el az időt. Mivel a 70-es IQ fölötti gyerekeket már integráltan kell tanítanunk, alig van lehetőségünk a tehetséggondozásra. (Megjegyzem. amikor integrált oktatásról beszélünk, akkor ez iskolánkban ettől a tanévtől már a kisebbségben lévő magyar gyerekek cigány osztályokban való tanítását jelenti.)

A cigányok parasztgyereknek nevezik a magyar gyerekeket, mégsem megy senki az ombudsmanhoz, de kikérik maguknak, ha a tanár vagy a tankönyv a cigány szót használja rájuk. Egyik kolléga sem cigánygyűlölő. Mi több, mi köszönünk előre az utcán a cigány tanítványaink szüleinek, igyekszünk alkalmazkodni a kihívásokhoz. Cigány tanítványaink közül van több jó képességű, tehetséges és jó modorú gyerek is, akinek az oktatására kiemelt figyelmet szentelünk, talán azért is, hogy bizonyítsuk: nem a származás alapján tanítunk és nevelünk. És ez valóban így is van. És bármennyi gond is van velük, sajnáljuk azokat a cigánygyerekeket, akik minősíthetetlen családi környezetből, koszos putrikból, netán éhezve jönnek iskolába. Számunkra ugyanakkor nem kérdés, hogy létezik-e Magyarországon cigánykérdés, mert mi tudjuk, a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy létezik, bármit mondjanak is a politikusok. Aki ezt tagadja és nem tesz ellene semmit, az felelőtlen és bűnös politikát folytat. Nehéz megmondani, hogy mi lenne a megoldás, és nem is a mi dolgunk, mi csak normális körülmények között szeretnénk tanítani, mert ez a szakmánk, ez a hivatásunk. De tisztán látjuk, kiket adunk tovább a szakmunkásképzőkbe, és tudjuk, hogy ha így folytatódik, 10-20 év múlva már nem lesz ebben az országban elég képzett dolgos kéz, és nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjunkat. És azt is látjuk - a KSH népességi adatai is előrejelzik -, hogy rövidesen kisebbségbe kerül a magyarság saját hazájában. S ha a többség olyan lesz, mint a mostani alsósaink - márpedig csodát a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudunk tenni velük -,

 Isten óvja hazánkat, gyermekeinket és unokáinkat!

 

Tudatos népírtás folyik hazánkban...

ma: Államilag támogatott népirtás Magyarországon

 
Dr. Nagy Levente az egészségügyi központokat építgető izraeliekről


Állami népirtás formái a XXI. században - a liberális egészségügy és az izraeli érdekek véletlen egybeesése Magyarországon

Az állami szinten működő népirtásról készítek egy írást, csatolom pár videómat is hozzá, pár napon belül remélhetőleg készen lesz. Addig szeretnék néhány dolgot közölni egy rövidebb írásban e témában.

A globális éghajlatváltozás miatt a világon, így Európában is egyre kevesebb az élelmiszer és az ivóvíz. Magyarország geopolitikai szerepe emiatt felértékelődött, bár mi erről nem tudunk idehaza. Csak mi nem tudjuk magunkról, de minden külföldi befektető tisztában van ezzel a ténnyel és ezt titkolják előlünk!

Az ásványvizeink aranyérmesek a világbajnokságokon, a gyógyvízben lubickolunk, mialatt Görögországban és Spanyolországban tankerhajókkal importálják az ivóvizet!

Nem gyógyvizet, közönséges ivóvizet! Tankerokkal, akár az olajat! Érdekes, nem?
Olaj helyett van ezer alternatív energiaforrás, de ivóvíz nélkül nincs se emberi, sem más élet a Föld nevű bolygón...

Trianon után hazánk teljesen agrárországgá vált, ez sajnálatos tény.

Vessük össze a két dolgot! Egy agrárország termékeit egy globális éghajlati változás közepette nem akarják megvásárolni, vagy, ha megveszik, önköltségi ár alatt teszik meg?! Nem logikus, ugye? Dehogynem...
Ebben az évben ez kezdődött a meggyel, folytatódott a gabonákkal, most folyik az almával!

Szép lassan mindenki rájön, hogy az élet  minden területén a magyar nemzet megsemmisítése zajlik.

Nem tíz, húsz, vagy száz év múlva, hanem napjainkban.

A folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. ...és kik a végrehajtók? A mostani kormány már nem primitív kubikosokból, esztergályosokból áll, hanem főiskolát, egyetemet végzett janicsárokból. Mi egyre többször, egyre többen ellenállunk, mire ők hangosan méltatlankodnak, gyaláznak bennünket!

Ők már nagyon jönnének, de a Kárpát-medence lakott !

Nekik sürgős a kiirtásunk , belaknák már végre az üresen tátongó lakóparkokat, kellene a magyarok élettere!

Miért írok ebben a témában?

Az élet  minden terén folyik ez a "nemzetellenes hidegháború! ", illetve állami népirtás.

A gazdák csodálkozva mennek tönkre, azt hiszik, csak velük történik mindez!
Tévednek.

Tehát írnék néhány tényt.

A Magyar Orvosi Kamara néhány éve élesen tiltakozott az újfajta receptek bevezetése ellen.

Azért voltak újak a receptek, mert a BNO-kódot fel kell rajtuk tüntetni.

A BNO- kód nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának jelölése, ami az Orvosi Kamara szerint stratégiai fontosságú nemzetbiztonsági adat - mondták ők - !

Így van. Azóta pár év eltelt, gyakorlatilag Magyarország egészségügyi állapota feltérképezésre és feldolgozásra került, valakik pontosan tudják a magyar népességre jellemző betegségeket . Többször emelték a gáz , az élelmiszer és általában a megélhetés feltételeit.

(Borzasztóan elgondolkodtató az is, hogy folyamatosan emelik a gáz árát, és azon töpreng a kormány, melyik vezetéken jöjjön a drága gáz: a Nabuccón, vagy a Kék Áramlaton.
Közben csak a Makói árokban több mint száz évre elég gázt termelnek ki a lábunk alól - a kanadai befektetők!)

De nem csak ezek drágultak. A tipikusan magyar betegségek gyógyszereit több alkalommal 2-3 szorosára emelték! Több alakalommal, 2-3 szorosára!! Ezen gyógyszerek hiánya veszélyezteti az életet, mivel a magyar populáció tipikus betegségeiről van szó, ezért logikusan a magyarok életeit veszélyeztetik...

Csak egy dolog, a magas koleszterinszint, vagyis a csendes halál gyógyszere igen érdekes dráguláson esett át többször, a támogatásuk lecsökkent ...

Furcsa?  Minden recept közepén rajta van a BNO-kód helye, kötelező kitölteni, és az adat feldolgozásra kerül...Aki nem hiszi, nézze meg!

Szóval most teszik tönkre a gazdákat végleg, de van egy ördögi csel nálunk, az egészségügyben is.

Egyre több munkáért egyre kevesebb pénzt kapunk. Kesztyűs kézzel teszik mindezt! ...és hogyan???
A rendelőben, az alapellátásban teljesítményfinanszírozás van. Több munka, több beavatkozás - egy pontrendszer alapján - több pénzt jelent. Elvileg. Logikus.

Mégis egyre több orvos megy külföldre dolgozni, elegük van. Aki marad, az túlterhelt, fásulttá válik!

De miért? A magyarázat egyszerű!

Meg van határozva, hogy egy adott rendelés alatt hány beteget láthatunk el! Kevés az orvos, sok beteget kell ellátnunk, de a finanszírozó meghatározza, egy emberre mennyi időt KELL fordítanunk! Jó sok időt, természetesen! Tehát hiába lát el az ember 25-30 beteget egy nap alatt, a finanszírozó nem veszi figyelembe csak a töredékét, és természetesen NEM fizeti ki a kezelést... Teljesítményfinanszírozás van, de csak néhány beteg ellátását fizetik ki, ami nem fedezi a rendelő fenntartási költségeit!

Döbbenetes?

A rákbetegek várólistán várnak a szívbetegekkel és a többi halálraítélttel. (Olyan ez, mintha a vízben fuldoklóhoz odaeveznének és rászólnának, hogy majd holnap kimentünk a vízből, addig maradj csendben!) Ez az állami népirtás egyik formája. Csak egy módja a sok alkalmazott közül! A súlyos betegek belepusztulnak a liberális reformba, mi, alapellátók "csak " tönkremegyünk...

De!!! A csőd szélén álló alapellátást végző településeket befektetők járják.

Rendkívül kedvező az ajánlatuk. Egészségügyi központot építenének minden nagyobb településen, a költségeket ők állják! Micsoda tőkeerősek lehetnek ezek a befektetők, ugye? Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy egy patikát is működtethessenek a központ mellett és az orvosi praxisjog ne lehessen az orvosé, hanem a befektetőé.

Az orvosok így egyszerű alkalmazottak.

Mi ebben az érdekes? A "tőkeerős" befektető egy izraeli cég, természetesen. Viszont van egy apróság! Az egészségügyi központok létesítését az állam támogatja. Az állam ad 90% tőkét a MI pénzünkből, a befektetőnek csupán 10% önerőt kell biztosítani...Az egészségügyi központok építéséhez szükséges 90%-os állami támogatást csak egy pályázó nyerheti meg. Olyan, mintha a pályázatot testre szabták volna...

Ugye nem kell elmondanom, kire van szabva az egész... Itt a kirakós játék utolsó mozaikja is összeáll!
Ez a gépezet, ami ellenünk működik, janicsárokat alkalmaz. Ha egy janicsár tudatosan épített hamis varázsa megkopott, teletömik a zsebét a MI pénzünkkel, és az röhögve félreáll. Jön a következő végrehajtó janicsár, az újabb hamis illúziókkal. Nem a janicsárt kell kiütni, mert azok sohasem fogynak el, hanem azt, aki a küldetéstudattal ellátja és ellenünk beveti.

Mivel a másik fél szervezetten működik, mi is csak szervezetten, egymással összefogva vehetjük fel a harcot, nincs más megoldás. A tönkretétel szép lassan mindenkit elér, társadalmi, gazdasági helyzettől függetlenül - kivéve a politikusokat és azokat, akik végrehajtják a népirtást .

Mert egy harchoz két fél kell: a támadó és a védő! A harc kimenetelét valamelyik fél gyengesége dönti el!

A magyar sohasem állt gyenge hírében. Akkor mi a gond?

Dr Nagy Levente
Kunhegyes

Március 15......

A tegnapi eseményeket nézve, bebizonyosodott, hogy a rendszerváltozás óta sikerült visszakanyarodnunk a legvadabb kommunizmusba.....

Demokrácia.......nyugodj békében......

Vona Gábor beszéde a Jobbik március 15-ei rendezvényén

Adjon az Isten!

Magyar testvéreim!

A balliberális pártok szerint ez a kevesek Magyarországa, és a keveseken saját magukat értik. A parlamenti ellenzék vezetője szerint Magyarország mindenkié. Mindketten tévednek. Magyarország nem is a keveseké, de nem is mindenkié. Magyarország a magyaroké! Legalábbis a magyaroké lesz. 1945 óta ez az ország ugyanis olyan, mint egy kóbor kutya, a legutolsó koldus is belerúghat. Egyszerre vették el tőlünk a múltunkat és a jövőnket. Itt minden megállt. Ahogy megállt a 4-es metró építése is, bizonyára azért, mert a fúrópajzs beleütközött az életszínvonalba.

Bár mi vagyunk az egyetlenek, akiknek semmi köze nincs a kialakulásához, de mégis szólnunk kell a gazdasági válságról. Azt mondják, a válság azért pusztítóbb Magyarországon, mert nagy az ország eladósodottsága. És mit tesz erre kormányunk? Óriáskölcsönt vesz fel az IMF-től, amelynek részleteiről, felhasználásáról szinte semmit sem tud a társadalom. Az ország és az emberek eladósítása nem csak a külföldi bankok bűne. Vannak itt hazai cinkostársak is. Köszönhetjük ugye a Gyurcsány-kormánynak, amely a valóság, vagyis az államcsőd helyett a hitelfelvételek révén tudott fiktív gazdasági működőképességet felmutatni, és köszönhetjük a Magyar Nemzeti Banknak, amely rendre a nemzet érdekével ellentétes döntéseket hozott. Ennek az eredményeképpen lett magas kamatunk és gyenge forintunk. A káposzta elfogyott, a kecske meg éhen döglött.

A bizonytalanság eluralkodott mindenkin. A kormány és a jegybank politikájának következtében emberek ezrei kezdték forint betétjüket devizára váltani, majd készpénzben felvenni. Ki fogja megmenteni az országot az államcsődtől? Ki fog munkát adni az állásukat elveszítő százezreknek? Ki fogja megvédeni a nem segélyekből, hanem verejtékes munkával szerzett magyar megtakarításokat? Az elszabaduló devizahiteleket? Minek van a kormány, minek van az ellenzék? Miért van Nemzeti Bank? És hogyan viselheti ez a Bank egyáltalán a nemzeti jelzőt? Követeljük ezért, és mikor máskor követelnénk, ha nem március 15-én, hogy alakuljon meg a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Bank, amely végre nem a külföldi anyabankok profitját hizlalja, hanem gyűjti és biztonságban tudja a magyar emberek betétjét, és finanszírozza a magyar vállalkozót és gazdát.

Magyar testvéreim!

2009. június 7-én, az Európai Parlamenti választások éjszakáján mindenki számára bizonyossá válik, hogy Magyarországon a Jobbik az új erő. Morvai Krisztina vezetésével jobbikos képviselők mennek majd Brüsszelbe, hogy ott végre megszólaljon a magyarság. Egy új időszámítás veszi majd a kezdetét. Igen, igaza van annak, aki azt mondja, hogy új idők jönnek, és új erők kellenek. Csak hát elég furcsa úgy új erőről beszélni, hogy közben a hallgatóság csupa régi káder. Az ország soron következő vezetői még egyszer nem lehetnek új köpönyegbe bújt régiek. Olyanok kellenek, akik sem az elmúlt negyvenévnyi kommunizmusban, sem az elmúlt húszévnyi szabadrablásban nem vettek részt. Mert azok hiteltelenek. Az is, aki tönkretette az országot, és az is, aki ezt tehetetlenül és gyáván végignézte. Bűneik súlya ugyan nem azonos, de ahogy a tégla, úgy a kavics is elsüllyed a mocsárban. A számonkérés pedig nem maradhat el. A legapróbb magyar földrögért, a legkisebb magyar állami gazdaságért, a nemzeti vagyon legutolsó filléréért is felelnie kell majd valakinek. Akár szegfűt hord a hajtókáján, akár narancsot.

Ha az egész világra nehéz idők jönnek, Magyarországra még inkább. Ne higgye senki, hogy Gyurcsány eltakarodása után, minden egy csapásra megoldódik. Az átmenet bizonyára keserves lesz. Két döntő kérdés lesz, mert a mindennapi élet két legalapvetőbb igénye és joga vált bizonytalanná. A megélhetés biztonsága és a fizikai biztonság. Lesz-e kenyér az asztalon és nem ütnek-e le fényes nappal az utcasarkon? Ez a két kérdés jár az emberek fejében. A következő években ezért az a politikai erő lesz képes az ország irányítására, amely tisztességes megélhetést ad a magyarnak, és amely megvédi a biztonságát.

Mondhatnám úgy is, annak kell vezetnie ezt az országot, aki meg meri adóztatni a multikat, aki magyar bankot hoz létre, aki újratárgyaltatja az államadósságot, aki megtagadja az IMF hitel visszafizetését, és aki segíti és védi a magyar munkavállalót, a magyar vállalkozót és a magyar gazdát. És az irányítsa Magyarországot, aki nem szerencsétlenkedik mindenféle három csapással, hanem egy csapással, a csendőrséggel oldja meg a vidék közbiztonságát. Aki egyszerre számolja fel a politikai, a gazdasági és a cigánybűnözést. Aki erre nem hajlandó, az csak sarlatán és szemfényvesztő. De van még valami, ami eldönti majd, hogy kiben van meg a kellő bátorság és az erő, hogy ki tud megfelelni az új idők új kihívásának. És ki az, akit magával ránt az alábukó múlt.

Mert eljött a pillanat, hogy kimondjuk végre: nagybátyjához, a kommunizmushoz hasonlóan Magyarországon a liberális demokrácia itteni rendszere is megbukott. Vége. Nem is lehetett más a sorsa, hiszen a liberális demokrácia nem más, mint egy import selejtáru. Hiszen mi megy itt húsz éve? Az ország csúszik a lejtőn, és eközben a parlamenti pártok értelmetlen vitákat folytatnak, a köztársasági elnök pedig közleményeket fogalmaz a foteljéből. Ebből elég volt. Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szükség. És még mielőtt Tamás Gáspár Miklós, Andrassew Iván és Bolgár György szívinfarktust kapnak, elmondanám, hogy ismer ilyet a nagyvilág, ilyen van például Franciaországban és az Egyesült Államokban is. De nem kell nekünk messzire menni, van erre saját, történelmi mintánk. És nem érdekel, hogy mit ír majd holnap a Népszava – nekem a legnagyobb sértés lenne, ha ezek dicsérnének –, kimondom ezért azt, amit senki se mer. Az elmúlt száz évben itt egy rendszer működött. Horthy Miklós kormányzóé. Mert az nem a hazugságra, nem a kamatrabszolgaságra és nem a korrupcióra, hanem a magyar emberek szorgalmára, tisztességére és a rendre építkezett. Modern és korszerű formában, de ehhez kell visszatérnünk. Magyarországnak egy Szent Korona-tan alapján álló alkotmányra van szüksége, a liberális demokrácia helyett egy értékelvű demokráciára, az ország élén pedig egy kormányzóra. Minden egyéb csak kétségbeesett fuldoklás, amellyel Magyarországot megmenteni nem lehet.

Az összeomlás megkezdődött, magyar testvéreim, itt van a nyakunkon. A társadalom azonban fizikailag és mentálisan is védtelen, felkészületlen egy krízishelyzetre. Magára maradt. Magunkra maradtunk. Ilyen esetekben a túlélésnek csupán egy formáját ismeri a történelem. Az összekapaszkodásét.

Aki nem fog össze a másik magyarral, azt elmossa majd a történelem. Aki azt hiszi, hogy a ránk váró időszakban egyedül is boldogulni tud, arra az elhagyatottság, a félelem és a reménytelenség vár. Csak azok maradnak majd állva, akik összekapaszkodnak. Ha magunktól nem sikerült eddig összefognunk, hát most megtanít és rákényszerít erre bennünket, magyarokat a sors. A nemzeti oldal összefogása nem halogatható tovább. Ezért döntöttünk úgy, hogy meghirdetjük a nemzeti egyletek mozgalmát. Mit jelent ez? Nem egy újabb szervezetet, nem egy újabb vízfejű egyesületet, nem. Hanem a magyar emberek önszerveződő menedékét és összekapaszkodását a ránk váró kritikus, emberpróbáló időszakban. Mindenki álljon össze az 5-6 legközelebbi barátjával, kizárva ezzel a beépülést, és mint egy baráti társaság alakítsanak nemzeti egyletet. Határokon innen és túl! Mivel nem lesz egyéb médiánk, minden társaságban legyen egy ember, akinek van internetes hozzáférése, ő jelentkezzen be a központi címre, és a többi már magától menni fog. A bejelentkezők keressék a nemzetiegyletek.hu oldalt. A lényeg, hogy kerüljünk egymással kapcsolatba. Hogy az ország minden pontján megismerjük, megvédjük, támogassuk egymást. Én ma reggel 5 barátommal megalapítottam a Szent László Nemzeti egyletet. Esküt tettünk a Szent Koronára, hogy tűzön-vízen át segítjük egymást, és minden megalakuló nemzeti egyletet. Talán az utolsó lehetőségünk maradt meg arra, hogy a Kárpát-medence magyar maradjon. Ahogy az Isten rég kimérte.

Magyar testvéreim!

2006 őszén lettem a Jobbik elnöke. Akkor a párt éppen egy választási vereség után volt, egy fabatkát sem adott volna érte senki. Többen igyekeztek lebeszélni a feladat elvállalásáról, mondván, miért szállok fel egy süllyedő hajóra. Ebben a pártban szinte senki nem bízott. Én azonban hittem a Jobbikban, megtaláltam azokat az embereket, akik szintén hittek benne, és együtt elértük, hogy mára ez a nemzeti párt lett Magyarországon az új erő. És hogy miért hittem benne? Mert tudtam, hogy mi, magyarok, képesek vagyunk rá.

2006 végén a Gyurcsány-kormány éppen a hatalma csúcsán tetszelgett, amikor leírtam a jegyzetfüzetembe a Magyar Gárda ötletét. Az ismerőseim többsége lehetetlennek tartotta egy ilyen szervezet létrehozását, a többség csak legyintett. Én azonban hittem a Gárdában, megkerestem azokat az embereket, akik szintén hittek benne, és együtt elértük, hogy ma a Magyar Gárda az ország legerősebb civil szervezete. És hogy miért hittem benne? Mert tudtam, hogy mi, magyarok, képesek vagyunk rá.

2007 végén megálmodtam egy népfőiskolát, amelyet a Jobbik és a Gárda közösen szervez meg. Ismét kevesen gondolták, hogy ez megvalósítható, de én megkerestem azokat, akik hittek a sikerben, és együtt elértük, hogy ma az ország megyéinek többségében második szemeszterét kezdi meg az Atilla Király Népfőiskola. És hogy miért hittem benne? Mert tudtam, hogy mi, magyarok, képesek vagyunk rá.

Most, 2008 végén azzal a problémával szembesültem, hogy míg a nemzeti oldal egy része a Jobbikban, egy másik része pedig a Gárdában lelt rá a maga küldetésére, addig sokan nem találják a helyüket, és bár szívesen segítenék a nemzet ügyét, nem találnak maguknak értelmes feladatot. Ráadásul ez a többség, akik a Jobbikkal is és a Gárdával is szimpatizálnak, de különféle okok miatt nem akarnak sem egy pártnak, sem egy formaruhás szervezetnek a tagjai lenni. Viszont nélkülük, nélkületek nem lesz változás ebben az országban, nem lesz nemzeti oldal. Maradnak a hazugságok az egyik, és a féligazságok a másik oldalon. Nem kapunk ajándékba semmit. Nem is kérünk. A nemzeti oldalnak, nekünk annyi erőnk lesz, amekkorát magunknak megteremtünk. Ezért kell létrejönnie a nemzeti egyleteknek, mert így együtt: a Jobbik, mint politikai erő, a Gárda, mint önvédelmi erő és a Nemzeti egyletek, mint a civil erő, így, együtt végre sikeresek leszünk.

Persze tudom, hogy sokan most csak mosolyognak, nemigen hisznek abban, hogy egy ilyen civil hálózat kiépíthető. Biztosan azt mondják apatikusan: „Miért is sikerülne nekünk, ami nem sikerült a magyar út köröknek vagy a polgári köröknek?” Én azonban hiszek abban, hogy a nemzeti egyletek rövid időn belül minden magyar településen megalakulnak. Hiszek abban, hogy a Jobbik, a Gárda és létrejövő nemzeti egyletek révén számtalan eddig távolinak tartott dolog lesz elérhető. Kiépíthetővé válhat a magyar termelők és a magyar vásárlók országos hálózata, megvalósulhat, hogy a nevetséges finnugor elmélet helyett a valódi őstörténetünket tanítsák az iskolákban, megszervezhető lesz a magyar föld védelme, a számonkérés, a csendőrség és még megannyi más, sürgető nemzetstratégiai feladat. Hiszek a nemzeti egyletekben, és most azokat az embereket keresem és fogom megtalálni, akik ugyanígy hisznek benne. Azokat keresem, akik a saját, a szeretteik és a gyermekeik életét nem egy ilyen sehonnai bitangok vezette környezetben képzelik el. Akik úgy érzik, hogy többre hivatottak, minthogy a tévé képernyőin keresztül végignézzék hosszú évszázadok munkájának végső pusztulását. Akik úgy érzik, hogy nekik küldetést adott a magyarok Istene, akik sikerre és nem vereségre születtek. Azokat keresem, akik ugyanúgy hisznek Magyarország feltámadásában, mint ahogy én. És hogy miért hiszek benne ennyire? Amiért a Jobbikban és a Gárdában hittem. Mert tudom, tudom, hogy mi, magyarok képesek vagyunk rá.

Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke

A Jobbik tiltakozik a Morvai Krisztinát ért brutális rendőr támadás ellen

A Jobbik Magyarországért Mozgalom határozottan tiltakozik az ellen, hogy a március 15-e este sok magyar honfitársunkat, köztük Morvai Krisztinát is brutális rendőrtámadás érte.

A Jobbik EU-parlamenti listavezetője és Gaudi-Nagy Tamás a Nemzeti Jogvédő Szolgálattól ugyanis egész este talpon volt, s folyamatosan járták azokat a helyszíneket, ahol a rendőrök körbe fogták és haza engedni sem akarták a békésen vonuló megemlékezőket. Három esetben is sikerült a bátor jogvédőknek hosszas tárgyalás után megnyittatni a rendőrsorfalakat, majd az utolsó zár feloldása után a megmaradt 100-200 emlékező magyar hazafit kísérték személyesen a Deák tér irányába.

A brutális rendőrroham ekkor érte hátulról a Nádor utcában vonulókat, akik minden szabályt betartva a járdán igyekeztek hazafelé. A rendőrök tonfával földre vitték dr. Morvai Krisztinát, és gázzal arcon fújták. Hála Gaudi-Nagy Tamás és két jobbikos fizikai fellépésének maradandó fizikai sérülést nem szenvedett a Jobbik EP-listavezetője.

Nagyon sok hazafelé tartó ünneplő viszont komoly sérüléseket szenvedett ennél a teljesen indokolatlan és vérlázító támadás során.

Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás a következő órákban, felocsúdva már a támadás által kiváltott sokkból, a mai napon jogtalanul előállítottak végig látogatását tervezik.

Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója

(jobbik.hu)

Szerintem simán hazudnak a komcsi rendőrök....

BRFK: A rendőrök nem bántalmazták Morvai Krisztinát

2009-03-16

 

A Budapesti Rendőr-főkapitányság szerint a rendőrök nem bántalmazták Morvai Krisztinát. A rendőrség honlapján közzétett közleményben az áll, hogy vasárnap nem sokkal 22 óra után a József Attila utcában a demonstrálók egy csoportja megtámadta az utcában felállított rendőrsorfalat, ezért könnygáz használatára került sor.

Mint írták, a helyszínen intézkedő rendőrök jelentései alapján megállapítható, hogy Morvai Krisztinát a rendőrök nem bántalmazták. Hozzátették: ennek ellenére, ha az érintett panasszal él a rendőri intézkedések ellen, azt a megfelelő jogi fórumok ki fogják vizsgálni, és feljelentést is tehet az ügyészségen.

Morvai Krisztina vasárnap késő este jelentette be, hogy hétfőn az Országgyűléshez és európai fórumokhoz fordul, mivel az európai parlamenti választásokon induló egyik párt, a Jobbik listavezetőjeként érte őt sérelem. Állítása szerint többször megütötték és megrugdosták őt a rendőrök.

Az MTI-nek a politikus azt mondta: nagyobb baja is lehetett volna, ha nem állják körbe a munkatársai.

A Jobbik listavezetőjét akkor érte könnygáz vasárnap este, amikor a József Attila utcánál a rendőrök könnygázt vetettek be a Bazilika előtti térről kiszorított csoporttal szemben.

Forrás: MTI

 

Március 15.....

A "kiválló" Demszky "úr" beszédében felhozta a Tatárszentgyörgyi esetet, de egy szót sem beszélt a gyerekei szeme láttára megölt tanárról, a meggyilkolt román kézilabdázóról, a megerőszakolt és megygyilkolt kiskunlacházi kislányról....Hát ilyen az egyenlőség Magyarországon!

Március 15......

Gyurcsányék e szép ünnepen is bizonyították, hogy Magyarországon nincs demokrácia.

Kiderült, hogy a csecsemők cumis üvege is fegyvernek számit.....

Tök röhej!

És persze kitüntetékeseket is javarészt a komcsik kapták...

Amerikának sem kell Gyurcsány ( nekünk meg pláne nem)

Magyarországnak azonnal változásra van szüksége, nem lehet várni a következő választásokig – mondta a Magyar Hírlapnak Julie McCrey, a Demokrata Párt 25 ezer Lovagja nevezetű szervezet elnöke. A befolyásos lobbicsoport vezetője szerint Gyurcsány Ferenc nem képes irányítani az országot, Magyarországnak valódi vezetőre van szüksége.

Szerinte a magyaroknak fel kell egyenesedniük, kiállni magukért, hallatni a hangjukat. Az amerikai lobbicsoport vezetője úgy véli, a jövőben nem lehet már Washingtonból befolyásolni a magyar belpolitikát. 

– A változás volt a kulcsszó Barack Obama kampányába, s ez a változás "új" politikát hozott. Miben nyilvánul ez meg?

– Obama új politikája határozott változást jelent a korábbi politikához, kormányzáshoz képest. Minden, amit korábban a hátsó szobákban döntöttek el, az most nyílttá válik. Minden ügy nyitott, az Ovális Iroda asztalára kerül. Változás, mert Obama elnök átláthatóvá, számon kérhetővé akar tenni mindent, amit csinál, és vállalja értük a felelősséget. Az embereknek szükségük van erre, mert korábban nem kapták meg, de most igen.

– Mi volt a gond a "régi" politikával?

– A háttéralkuk. Hogy egyvalamit mondanak az embereknek, aztán teljesen mást tesznek. Nem voltak igazi célok, szabályok, vagy a demokraták, vagy a republikánusok döntöttek, de nem voltak közös ideák, valami közös valós cél. Most azonban megengedik az embereknek, hogy szavuk legyen a kormányzásban. Noha a kormányzat őket képviselte, az emberek nem érezték, hogy meghallják a szavukat. Barack Obama hallja a szavukat.

– Magyarországon egyre inkább úgy érezni, hogy elvesztettünk valamit a demokráciából. Négyévente szavazunk, de nem képviselnek minket, elveszett a kapcsolat a politikusok és a kisemberek között.

– Egyetértek. Szembetűnő, hogy a politikusok mennyire eltávolodtak az emberektől. Találkoztam mindkét nagy párt képviselőivel, s csak azt mondhatom, hogy Magyarországnak változásra van szüksége. Nem szabad az embereket térdre kényszeríteni. A jelenlegi miniszterelnökük letérdelt az Európai Unió előtt. A magyaroknak nem letérdelniük kell, hanem egyenes derékkel állniuk. Magyarországnak friss hangokra, új ötletekre van szüksége, hogy meghallják végre a nép hangját. Sokan hisznek abban, hogy Orbán Viktor lehet az a személy, aki elhozhatja a változást, de lehet más is. A magyaroknak fel kell egyenesedniük végre, hogy azok lehessenek, akik valójában. Erősek, intelligensek, az egyik legintelligensebb nemzet a világon. Magyarok a magyarokért, mindenféle szégyenérzet vagy feltétel nélkül. Magyarország nem kicsi és nem is irreleváns. Hiszek abban, hogy van egy magyar Barack Obama, aki reményt tud adni az embereknek.

– Számíthatunk-e az új amerikai adminisztráció segítségére?

– Barack Obama az egyenlőségben hisz, s biztos vagyok benne, hogy senkit sem hagy kívül vagy lent. Mindent meg fog tenni azért, hogy a világ kikerüljön a válságból, s együtt fogunk kijönni belőle. Higgyék el, az Egyesült Államok nem felejti el a barátait. Magyarország fontos, nekünk is az. Barack Obamát hétköznapi emberek választották elnökké, nem karrierdiplomaták vagy pártpolitikusok, akik úgy akarják használni Magyarországot, mint a saját bukszájukat. Ez nem történhet meg többé. Átláthatóságot, elszámoltathatóságot szeretnék, ezért támogatom Haris urat budapesti nagykövetnek. Tisztában vagyok vele, hogy vannak más jelöltek is, az nem használ azonban Magyarországnak, ha olyasvalaki kerül a nagyköveti székbe, aki a jelenlegi adminisztrációhoz kötődik. Bárki is jön ide nagykövetnek, tiszta kézzel kell érkezzen, mindenféle politikai elfogultság nélkül. Ha valaki politikai elfogultsággal érkezik a posztra, az tízmillió szabad magyar polgár életét befolyásolhatja, s Amerika nem erről szól. Bárki is legyen a jelölt, az álljon ki a nyilvánosság elé, s bizonyítsa be, hogy nemcsak az Egyesült Államok, hanem Magyarország is fontos számára. Az eddig felmerült jelöltek azonban vagy Charles Gati személyes ismerősei, vagy a Lantos családhoz kötődnek. Körön belül vannak, nem kívülállók. 

– Mi a baj Charles Gatival?

– Az, hogy mint professzor azt képzeli, csak ő tudja a helyes választ. Nincs joga arra, hogy átírja a magyar történelmet, s megmondja a magyaroknak, kik a hőseik, kik nem, és egyáltalán nem szabadna beavatkoznia a magyar belpolitikába. Objektíven számoljon be a helyzetről, de ne avatkozzon bele. Ez a probléma. Sokan Magyarországon és az Egyesült Államokban is úgy gondolják, beavatkozik a magyar politikába.

– Hogy hozhatja el a magyar társadalom a változást, várni kell a választásokig, vagy van más út?

– Hiszem, hogy a változás most kezdődik. Ha várnak a jövő évig, Isten tudja, mi fog történni. A magyaroknak el kell kezdeniük kiállni magukért mindenfajta félelem nélkül. Minél mélyebbre süllyed az ország a válságban, annál nagyobb lesz a nyomás az embereken, hogy lépjenek. Nem kell várni, sem Magyarországon, sem Amerikában a cselekvéssel. Az embereknek ma kell boldognak lenniük, s nem a holnapra várniuk.

– Van esélyünk arra, hogy változtassunk, új politikát alakítsunk ki?

– Van. Mindaddig, amíg a magyarok kiállnak magukért, amíg hisznek a reményben, addig van. De ehhez megfelelő vezetésre is szükség van. Nem ítélem meg, hogy erre a mostani kormányfő, Gyurcsány Ferenc vagy az ellenzék vezetője, Orbán Viktor alkalmasabb-e. Látom azonban a kormányfőjük politikájának eredményét. Az lenne a becsületes, ha elismerné, nem képes vezetni Magyarországot, mert nem tudja a helyes irányt, s így tisztességgel távozhatna, lehetővé téve egy új kormánynak, hogy megtegyen mindent Magyarországért. Egy vezetőnek el kell tudnia ismernie a hibáit. Biztos vagyok abban, hogy a jelenlegi miniszterelnökük sok remek dologra képes, de Magyarország vezetése nem tartozik közéjük.

– Sokan úgy vélik Magyarországon, hogy az elmúlt húsz évben az amerikai kormányzatok inkább támogatták a magyar baloldalt, mint a konzervatív oldalt. Mi ennek az oka?

– Az Egyesült Államokban a külügyminisztériumban és azon kívül is számos olyan ember van, aki személyes elfogultsága vagy érdekei miatt próbálja befolyásolni a politikát. Most azonban új politika van kialakulóban, okos politika, az alapokról indulunk. Hillary Clinton külügyminiszter nem fogja engedni a "fülekbe suttogás" politikáját, eredeti ötletekkel állt elő, azoknak az embereknek, akik eddig megpróbálták befolyásolni a magyar politikát, nem lesz esélyük rá a jövőben. Elég volt azokból a politikusokból, akik ülnek a karosszékekben, s onnan próbálnak meg manipulálni. Barack Obamával a változás elindult, világszerte.

Forrás: Magyar Hírlap

A magyarok meg nem védhetik meg magukat??? És a rendőrség sem védi meg??? Hát hogy van ez???

ÚGY DÖNTÖTTEK, JÁRŐRÖZNEK

A roma lakosság megnyugtatására és az önmaguk védelmére szervezett "járőrözés" befejezésére kérte a nógrádi cigányság vezetőit Szabó Jenő a megye rendőrfőkapitánya, aki ennek érdekében megbeszélést folytatott a kisebbségi politikusokkal.  A megye több területén a romák egyes csoportjai olykor közbiztonságra veszélyes eszközökkel felszerelkezve járják a települések utcáit, hogy így biztosítsák saját védelmüket. A rendőrség akkor sem hunyhat szemet a jogsértések esetén, ha megérti a cigányság félelmét - mondta a főkapitány.  Ugyanakkor arra kérte a roma képviselőket, hogy amennyiben a kisebbségükhöz tartozó állampolgárok gyanús körülményeket, gyanúsan viselkedő embereket látnak lakóhelyükön, késedelem nélkül értesítsék a helyi kapitányság ügyeletét. A rendőrkapitányok feltérképezték a veszélyeztetett területeket, és azokon megerősítették, illetve gyakoribbá tették a járőrszolgálatot.