Ezek a plakátok inkább megfelelnek a valóságnak, mint amik az utcán vannak!

Egy kis matematika a holokausztról....(Ellenkultúra)

Hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon? Bizonyos szervezetek és “történészek” menten rávágják: hatszázezer! Igaz, Raoul Hilberg a holokauszt-kutatás alapművének számító, Az európai zsidóság megsemmisítése című könyvében háromszázezer magyarországi holokauszt-áldozatról ír. Negyven évig dolgozott a könyvén, hát biztos tudja, miről beszél.

Ám mind a hatszázezret szajkózó szervezetek, mind pedig Raoul Hilberg megspórolhatott volna egy csomó kutatómunkát, ha felveszik a telefont, felhívják a Központi Statisztikai Hivatal központi számát, és megkérdezik az ügyfélszolgálatot, mennyi volt Magyarország lakossága 1941-ben, illetve 1949-ben. Ezekben az években volt ugyanis népszámlálás. Az alábbi adatokat bárkinek megmondják.

1941-ben Magyarország lakossága 9 316 074 fő volt. (Ebben nincsenek benne a visszacsatolt területek.) 1949-ben pedig 9 204 799 fő. A különbség nem 600 ezer, nem is 300 ezer, hanem 111 275 fő. Ennyit fogyott Magyarország lakossága e nyolc év alatt. Ebben benne van a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, a frontveszteségek, a természetes halálozások, a budapesti ostrom, és persze a születések is. No meg az a bizonyos holokauszt.

Vajon született-e 1941 és 1949 között elég csecsemő ahhoz, hogy a háborús veszteségeken túl még 600 ezer elpusztított zsidót is kompenzáljon? Természetesen nem.

Az élveszületések száma:
1941: 177,047
1949: 190,398

Ugyanezekben az években a halálozások száma:
1941: 123,349
1949: 105,718

A köztes évekről nincs adat, de tételezzük fel, hogy a lakosság hancúrozási kedve a legnagyobb bombázások idején is töretlen volt, és a születések száma mindvégig 40%-kal meghaladta a halálozások számát, mint a fenti években. (1941-ben 30%-kal, 1949-ben pedig 45%-kal volt több születés, mint halálozás, kerekítve.)

Ahhoz, hogy 600 ezer főnyi holokauszt-veszteség ne látsszon meg a háború utáni statisztikákban, 9 év alatt legalább ennyivel több csecsemőnek kellett születnie. Azaz évente kb. 66 ezerrel több a normálisnál. Ez azt jelentené, hogy a háborús nélkülözés éveiben a lakosság elkeseredett kefélésbe kezdett, és a háború utáni baby boom-ot is meghaladva kb. 80%-os népszaporulatot produkált kilenc éven keresztül, de közben nem is halt meg senki más, csak az a 600 ezer holokauszt-áldozat. E számok alapján ki lehet jelenteni: 600 ezer holokauszt-áldozat biztosan nem volt.

Seress Mária parlamenti beszamolója!!!!!!!!!!

Vannak napok, amiket be sem kell jelölni a naptáramban, hisz úgysem fogom soha elfelejteni. Ilyen lesz április 14. Szűk két órát töltöttem a Parlamentben. Tanulságos volt.
Egyedül mentem - egyedül képviseltem 605 ezer embert.
Először vettem részt parlamenti ülésen.
A díszpáholyban biztosítottak helyet nekem, mint a népszavazás kezdeményezőjének. Ez a páholy közvetlenül a képviselői széksorok mögött van, tehát közelről szemlélhettem és hallhattam a "nívós" képviselői munkát, és ízelítőt kaptam az ülés közbeni - elnézést a szóért de nem találok jobbat helyette - primitív szóbeli és egyéb megnyilvánulásokból is.

Az első döbbenetet az ülésterem zaja okozta. Alig hallottam mit mond a szónok. A képviselők beszélgettek, telefonáltak, ki-be járkáltak, újságot olvastak. Felnevettek egy-egy nyelvbotláson, felhördültek egy-egy "bevállalós" mondaton. Így viselkedik a politikai "elit"?! Úgy éreztem magam mint egy sportmérkőzésen: van két csapat, két ellenfél - de a szurkolókat már nem a játék szépsége érdekli, hanem egymás hergelése. A saját csapatnak elnézik a botladozását is, de az ellenfél nem tud olyan bravúrt végrehajtani, amire ne acsarkodással vagy gúnnyal reagálnának.

Abban a zűrzavarban figyelni sem lehet. Ha szavazásra kerül sor először csengetnek, hogy mindenki bejöjjön a folyosóról, a büféből. Következik a gomb-nyomás. Tisztelet a kivételnek, de a többségnek fogalma sem lehet miről is van szó, ám a frakció-vezér elkiáltja magát hogy IGEN vagy NEM és akkor azt a gombot nyomják. Ezt hívják úgy, hogy frakciófegyelem - no meg persze demokráciának is. Szégyen! Nincs odafigyelés, egyéni vélemény, saját lelkiismereti döntés, netán a választók érdekének szem előtt tartása vagy bármilyen mérlegelési szempont. És így a szavazási eredményt mutató tábla sem okoz senkinek meglepetést.

Azt sejtettem, hogy nem leszek túl népszerű a 386 képviselő körében. Miért is lennék? Viszont 605 ezer ember - mit ember: választó! - véleményét azért mégis csak illene tiszteletben tartani éppen nekik, mint bennünket képviselőknek.
Hogy engem Gyurcsány-bérencnek nevezzenek és azt mondják, bravó, így kell kilopni 4 milliárdot az ország zsebéből, azt nem személyeskedésnek tekintettem, hanem a sok százezer emberrel szembeni ostoba tiszteletlenségnek.
Az, hogy rám megvető pillantásokat tesznek, gúnyosan elhúzzák a szájukat vagy a hátam mögött cinikus és gusztustalan megjegyzéseket tesznek az sem érdekelt, de hogy egy képviselő ebből az egész népszavazásból csak annyit szűrjön le, hogy, idézem: Az kéne hogy ingyen dolgozzunk, mi!? - ez már kiverte nálam a biztosítékot. Nem, nem kell ingyen dolgozni. Csak dolgozni. De amit láttam, azt ennek semmiképpen nem lehet nevezni.

Akadtak olyan képviselők is, akik gratuláltak. Pontosan négyen, és őszintének tűntek. Ki is fejtették, minek köszönhetem az elismerésüket. A parlamenti hangvételről is egyezett a véleményünk: ez a stílus immár totális kudarc. Amikor arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák a másik véleményét, hisz már a mondandója első pillanatában tudják, hogy le fogják szavazni, csak azért mert ő mondja, akkor elvárható hogy ő majd figyelemmel lesz a másik álláspontjára?
Úgy gondolom, naivitás lenne azt képzelni, hogy ezek a pártok valaha is megtalálják a közös hangot (szerintem nem is keresik). De azt is, hogy képesek lennének bármit is megoldani...

A népszavazásról végül határozatot hoztak. Előtte egyetlen frakcióvezető sem élt a megszólalás lehetőségével. Fel sem merült az EP választással együtt történő lebonyolítás, pedig ígérték, hogy a frakciók egyeztetnek.
Minden frakció vezére az IGEN szót kiáltotta, így azt a gombot nyomták. A képviselők tehát népszavazást "akarnak" a saját költségtérítésükről. Hárman tartózkodtak.
És már megvan az is, mennyibe kerüljön a procedúra: maximum 3,9 milliárdba.

Közben odakint zajlott a civilnek egyáltalán nem nevezhető tüntetés.
Furcsa volt látni, ahogy a képviselők a parlamenti folyosón sétálva kipillantottak a térre: ugyan mi zajlik odakint. Feszültségnek, bizonytalanságnak nyomát sem lehetett érezni. Védve voltak. Az egész teret lezárta a rendőri kordon, csak a térbe torkolló utcákon gyülekezhettek az emberek.

Amikor kiléptem a Parlamentből szónokok mikrofonba kiáltott szavainak foszlányát fújta a szél. Érteni semmit nem lehetett belőle. A tömeg hangja meg el sem jutott az Ország Házáig.
Furcsa érzés volt lépkedi a kiürített téren. Egyik oldalon a szigorúan védett "elit", a kordonon túl pedig az elégedetlen felhergelt tömeg. Én meg ott sétáltam közöttük, középen, egyedül. Kicsit elméláztam ezen a szimbolikus helyzeten, de hirtelen kaptam egy kijózanító jégesőt a nyakamba.

És végül innen üzenném az előttem helyet foglaló képviselőknek, hogy nem attól leszek boldog, ha hozzák a villamosjegyüket elszámolni, hanem ha nem kell majd nekik több jegyet váltani.
Legalábbis a Kossuth térre nem.  

Minden második magyar forint a zsidóké 2009. április 21. 14:14

A budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékát izraeli tőkehátterű vállalkozások valósítják meg. Szakemberek szerint a piacon megszerzett profit minden második forintja vándorol zsidó zsebekbe. Nemcsak lakóparkok, hanem bevásárlóközpontok, szállodák és irodaházak tucatjai mögött áll a zsidó tőke, amely Budapest után felfedezte a magyar vidéket is. A megaberuházások mellett a másik célpont a lakás. A Jediot Ahronot napilap szerint a befektetők körében – Torontó után – Budapest volt a második legnépszerűbb város. A zsidók 1990-től több százmilliárd forintot fektettek be a magyarországi ingatlanbizniszbe. Aki erre azt merészeli mondani: azért, hogy tömegesen ide költözzenek a háborús övezetből, egyből megkapja, hogy holokauszttagadó, antiszemita. Pedig a történet arról szól: meg akarják valósítani évezredes álmukat, a Nagy Zsidó Kárpát-medencét. Ezért erősödött meg a cionista világhatalom magyarországi helytartóinak gyűlölet-hadjárata, hogy csírában elfojtsák a megszállás elleni tiltakozásokat.

 

A rendszerváltás óta egyetlen elemző sem mert vállalkozni az izraeli ingatlanbefektetők magyarországi tevékenységének, a budapesti piacon elért részesedésének pontos elemzésére, mert félt, hogy egyből rasszistának,antiszemitának, fasisztának kiáltják ki. Pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság bármely más szektorában bármely más nemzet hasonló mértékű befolyásszerzéséről a szakma vagy a nyilvánosság csak bizonytalan információk alapján értesüljön. A magyar ingatlanpiacon ugyanakkor az izraeli offenzíva régóta közismert. Időnként készülnek is piaci jelentések, amelyek viszont csak szőrmentén tesznek említést a jelenségről, s többnyire ezek a tanulmányok is megrekednek az általánosságok szintjén: más külföldiekkel összemosva utalnak az izraeli tőke hazai jelenlétére. Az index.hu internetes hírportál szerint nem véletlenül: a tanácsadó cégek, de a maguk az elemzők is tudatosan hallgatják el a dolgot. Kerülik ugyanis a politikailag kényesnek tartott témát.

Természetesen a helyzetet az is nehezíti, hogy egész egyszerűen nincsenek megbízható adatok. Már csak azért sem, mert az izraeli vállalkozások gyakran offshore cégeken keresztül jelennek meg a piacon. Cikkünkben ezért mi is csak azokat a társaságokat, befektetőket vesszük górcső alá, amelyek nyíltan vallják magukról, hogy izraeli tőkeháttérrel működnek. A rendelkezésre álló cégadatokból és az Ecorys Magyarország nemzetközi tanácsadó tanulmányából azonban kiderül: a legalább száz lakást értékesítő vállalkozások top tízes listáján hét helyet izraeli cégek foglalnak el. Azt viszont nem lehet tudni, mi a helyzet az irodaházak vagy az ipari ingatlanok építése terén. Így csak a becslésekre lehet hagyatkozni akkor is, ha arról szeretnénk képet kapni, mekkora értékű ingatlanberuházást valósítottak, valósítanak meg nálunk az izraeli cégek. Erre vonatkozóan Szilvan Salom kijelentése szolgálhat némi támpontul. Izrael külügyminisztere múlt év októberében budapesti látogatásán úgy fogalmazott, hogy Magyarországra több mint kétmilliárd dollárnyi tőke érkezett hazájából, melynek nagy része a magyar ingatlanpiacon talált magának befektetési lehetőséget. Elvileg az információáramlást szolgálta volna a 2005-ben, mintegy húsz vállalkozás részvételével létrehozott Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórum, a kezdeményezés azonban meglepő gyorsasággal elhalt.

A magyar piac húsz, legmeghatározóbb izraeli cége

Irodaházak, bevásárlóközpontok, szállodák

1. Ablon Group: Business Center 22; BC 91; BC 99 Office Park; BC 140; M3 Business Center; Budafoki BC; Erzsébet Business Center; Europeum; Fogarasi BC; Gateway Office Park; Lomb BC; New Age Center; Platán BC;
2. Brack Capital Real Estate: Ikarus park; Metropol irodaházak;
3. BSR Europe: Hermina torony; M3 Shopping City (10); Váci úti BSR Center; Váci úti Duna Office irodaház;
4. CEE: Terasz-park; Nádor tér Palace (38);
5. Ofer Brothers Group: Duna Plaza; Le Meridien Hotel; Budapest Bank Központ (Váci út); Bellevue Residence; MSZOSZ székház; Váci utcai értéktőzsde; Central park; a soproni és a nyíregyházi bevásárlóközpont; Páva Hotel; Starlight Hotel;
6. Plaza Centers: plázák: Aréna (63); Duna, Csepel, Veszprém, Pécs, Szombathely, Sopron Pláza, Óbuda hajógyári Álomsziget-projekt (375);
7. Pro-Mot Hungária: Club Aliga (30,5);
8. Shiraz: Siófoki Galerius Spa (13);
9. Sybil Holdings: Új Buda Center (7,8);


Lakóingatlanok

10. Arlon/Neocity Group: Reviczky liget (2,5); ForestHill (10); Seven Arts Resort; Natura villapark;
11. Autóker Holding Zrt.: Cézár ház; Kleopátra ház; Római kert; Gozsdu udvar; Szinyei Merse ház; Marina part; Léda ház; Gran’Dio (3); Helena ház; Király udvar;
12. Coral Holding: Andrássy Rose; City Center Park; Dob udvar; Orchidea liget; Royal Residence; Tavaszmező; Topáz ház;
13. Cordia Magyarország: Cordia City Garden; Cordia Termal Zugló; Cordia Terrace Residence;
14. Elephant Holding: Barcelona ház; Ibiza lakópark; Malomdomb lakókert; Palota liget; Vigo ház; Zaragoza kert;
15. Engel Group: Sun Palace; Városrét (Győr); Pünkösdfürdői lakópark;
16. GB Európa Ingatlan: Ciprusház; Lőrincliget lakópark; Madárhegy; Silverside apartmanház; Zen Garden Óbuda;
17. Home Center: 360°
18. Minrav (Yozma): Centrál park (10); Napfürdő otthonpark (3);
19. Olimpia Group: Egressy udvar; Gizella ház; Karolina udvar; Magnólia lakópark; Mandarin kert; Palóc ház; Tüzér kert; Városliget apartmanház; Zöldliget apartmanház;
20. SL Group: István park (4); Laborc-projekt; Narancsliget (13); Récsei bevásárlóközpont (6); SL Center;

*zárójelben a beruházás értéke, milliárd forintban

Az izraeli cégek magyarországi aktivitására vonatkozóan több találgatás és magyarázat is napvilágot látott a sajtóban és a szűkebb szakmai berkekben is. Azt már maguk a zsidók is elismerik: az Izraelben és környékén állandósult háborús helyzet miatt az izraeli tőke menekül a térségből, s biztonságos helyet keres magának. Nem véletlenül fogalmazott úgy Simon Peresz államfő az izraeli kereskedelmi kamara ülésén, hogy az izraeli vállalkozások szépen terjeszkednek, és lassan fölvásárolják Manhattant, Magyarországot, valamint Lengyelországot. Mondatai nagy botrányt kavartak a magyar politikai életben. Hiszen ezzel a zsidó vezér azt mondta, hogy megszerezték ezeket a területeket, amelyre építik a házaikat, hogy jöhessenek.Ide, magyarországra, az ő új hazájukba, a mi most még az emberek tudatában meglévő hazánkba. Ezért kell börtönnel szankcionáltatni, meg a holokauszt- rémdrámával ilusztrálni azokat a törekvéseket,amelyek meg akarják tartani Magyarországot a többségében magyarok országának.

No persze nemcsak beruházók, hanem lakásvásárlók is érkeztek, s érkeznek szép számmal hozzánk a mediterrán országból. Az izraeli állampolgárok számára ugyanis a magyar főváros még mindig megfizethető és élhető. Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapjában 2003-ban megjelent cikk szerint 1998 és 2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokban külföldön, ami több tízezer ingatlan megvásárlását jelenti. A Jediot Ahronot napilap nem kevesebbet állított, minthogy a befektetők körében – Torontó után – Budapest volt a második legnépszerűbb város.

Bár az izraeli befektetők magyarországi jelenléte mostanában kerül egyre inkább a figyelem középpontjába, tévedés volna azt hinni, hogy csak néhány éve fedezték fel hazánkat. Az izraeli kisbefektetők már a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején megjelentek nálunk. Őket követték a nagyok, majd a nyomukban megjelent a pénzügyi finanszírozási igényeiket kielégíteni hívatott Leumi Bank is. (A pénzintézet ugyanakkor nem dicsekedhet fényes eredménnyel. Botrányok közepette be kellett zárnia budapesti székhelyét, s csak néhány éve vetette meg újra a lábát nálunk.)

Egy biztos: a budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékban izraeliek beruházásában valósulnak meg. Szakértők szerint a megszerzett profit minden második forintja izraeli zsebekbe vándorol. Az ingatlanpiacon a kereslet azonban némileg csökkent, a nagyobb hozamelvárással, agilitással, gyors döntésekkel és nagyobb fokú kockázatvállalással jellemezhető izraeli vállalkozások pedig az ipar, a kereskedelem és a logisztika felé fordulhatnak, a lakásspecialisták pedig a környező országokban is helyet keresnek, hogy aztán megvalósítsák évezredes álmukat, a Nagy zsidó Kárpát-medencét.

HunHír.Hu -ingatlanbroker.com nyomán

Vona Gábor (sajnos igaza van!!!)

Idén januárban, ennek a cikksorozatnak a 23. részében a következőket jósoltam: „az előttünk álló másfél évben – amely permanens kampányidőszak lesz, EP, Országgyűlés, önkormányzatok – olyan háborút indít ellenünk a jelenlegi politikai garnitúra, annak bal- és jobboldala, amilyenre az elmúlt húsz évben még nem volt példa.” Azóta ugyan csak három hónap telt el, de sajnos igazam lett. Minden egyes nap hoz egy újabb aljas hazugságot, egy szánalmas csúsztatást vagy egy ócska provokációt. A támadássorozatban közös, hogy célpontja mindig a Jobbik és a Magyar Gárda. Mindenki gondoljon bele, mit jelenthet az, ha egy politikai mozgalmat, jelen esetben bennünket, egy kórusban átkoz Gusztos Péter (SZDSZ), Csurka István (MIÉP), Kolompár Orbán (OCÖ), Kövér László (FIDESZ), Lendvai Ildikó (MSZP), Dávid Ibolya (MDF), Zoltai Gusztáv (MAZSIHISZ) és Dósa István (Őrző Gárda). Ha a jelenlegi rendszer minden egyes szereplője a vesztünket akarja, ha más-más okokból, de ennyire rettegnek tőlünk – tőlünk, akiknek nincs semmijük, „csupán” a legkisebb szegény legény jussa: az igazság – akkor bizton állíthatom: valamit nagyon jól csinálunk.

Felmerül a kérdés: honnan ez a feneketlen gyűlölet? Miért félnek ennyire a közélet legkülönfélébb szereplői tőlünk? Két oka van. Az egyik a céljainkból fakad, a másik a módszereinkből.

A Jobbik 1947 után az első és egyetlen olyan országosan szervezett politikai párt, amelynek fundamentuma a Szent Korona, amely fő célként történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását tűzte zászlajára. Korábban, ha volt valahol erő, akkor ott mindig az eszmei talapzat hiányzott, ha pedig az eszmeiség volt adott, akkor azzal az erő és a szervezettség nem párosult. A Jobbiknál mindkettőt bírja. A célunk világos, egyértelmű, és végre erőnk is van ahhoz, hogy ne csak a partvonalon kívülről mutogassunk, hanem elszenvedői helyett alakítói legyünk az ország és a nemzet sorsának. Ez már önmagában is kiverné a jelenlegi garnitúra biztosítékait, de jeges verejték akkor csorog igazán a homlokukon, amikor ráébrednek, hogyan lett a Jobbik erő.

Mert, ahogy 1947 óta búvópatakként csordogált csak a Szent Korona-tan, úgy azóta nem volt egyetlen politikai párt sem, amelyet ne felülről szerveztek volna, vagyis ne föntről kényszerítették volna rá az emberekre. Ilyen volt az állampárt, mint ahogy a sohasem volt rendszerváltozás pártjait is egy asztal mellett körzővel és vonalzóval találták ki mind. A Jobbik az első olyan társadalmi mozgalom, amely alulról szerveződve vált olyan erőssé, hogy versenyre tudott kelni a milliárdokon fenntartott nagyokkal. Sikerünk nem a párt, hanem a magyar emberek sikere, programunk nem a párt programja, hanem a magyar nemzeté. Rendet, jólétet és ébredést akarunk! A magyar Országgyűlésbe jutva ezért olyanok leszünk, mint egy pusztító, de jótékony vihar. Kisöpörjük a nemzet templomából a hazugság felgyülemlett szennykupacát, és rákényszerítünk mindenkit a színvallásra.

Ugyanis a magyar politika egyik rákfenéje, hogy idejétmúlt és hazug módon jobb- és baloldali oldalra szakítja a közéletet. Eszerint határozzák meg magukat a politikusok, eszerint folynak a viták és eszerint köttetnek szövetségek. Mivel a frontvonal hamis, így zavaros a küzdelem, mindenki össze-vissza tüzel. Nem tudni, ki a barát és ki az ellenség. Mennyiszer hallom a jó szándékú, de naiv kérést: fogjon már végre össze a jobboldal! Erre mondom válaszul: én nem vagyok hajlandó összefogni Deutsch Tamással, Pokorni Zoltánnal vagy Csintalan Sándorral. Összefogni csak azzal tudok, akinek bízom a nemzeti elkötelezettségében. Nem a jobboldal egységének illúzióját kell kergetni tehát, mert az egy hazug és ravasz délibáb. A nemzeti oldalt kell végre egyesíteni! Nekem kevés, ha valaki jobboldalinak vallja magát. Azt is tudni akarom, hogy a szíve magyarul dobog-e!

Szeretnénk nagyon az összefogást, és azt meg is valósítjuk. De csak azzal, aki velünk együtt nem hajlandó lemondani az alkotmányozásról, az államadósság újratárgyalásáról, magyar bank alapításáról, a magyar föld megvédéséről, a finnugorizmus ámokfutásának megállításáról, a multinacionális tőkével szemben a magyar vállalkozók és gazdák támogatásáról, a csendőrség – „egycsapás-törvény” – felállításáról, a hazafias nevelésről, a TV2 és az RTL KLUB beszüntetéséről és a határon túlra szakított testvéreinkről. Aki ezek közül akár csak egyben is bizonytalan, mondja magát akármilyen oldalhoz tartozónak, az keresgéljen másfelé, de ne nálunk. Az kérje fel egy táncra Gyurcsányt, vagy gágogjon Bajnaival, de a Jobbikot messziről kerülje el!

Ezúton üzenem ezért mindenkinek, aki a Jobbikra vagy a Magyar Gárdára feni a fogát, hogy a kesztyűt felvesszük, de a mocsarukban nem fogunk megfürdeni. A becsületünket megvédjük, de nem leszünk hozzájuk hasonló, acsarkodó lelki roncsok. Bennünket ugyanis nem az tart össze, hogy másokat gyűlölünk, hanem az, hogy egymást szeretjük. Nekünk nem az a problémánk, hogy ki a neonáci, a szélsőséges és kit kellene betiltani, hanem az, hogy hogyan tudjuk megmenteni a magyar nemzetet. Hiszen számunkra nem térkép e táj, hanem a mi egyetlen hazánk: Magyarország.

Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke 

(barikad.hu) 

Működőképes vízfegyver ( hát, többek közt ezért is akarnak még egy évig maradni...)

Publicisztika

A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag.

Óriási mennyiségben található földünkön, mégsem dúskálhatunk: nagy baj ugyanis, hogy a vízkészleteknek mindössze néhány százaléka iható, a többi sós, nehezen kiaknázható vagy fertőzött. Némely földrészen rendkívül kevés van belőle, ennek következtében évente többmilliónyian pusztulnak el vagy betegednek meg.

A vonatkozó ENSZ-normatíva szerint Magyarország egész területe aszállyal sújtott térségnek tekintendő. Hazánk mégis aránylag jól áll a víz dolgában, de ez sajnos a mostani kormányzat intézkedései nyomán minden bizonnyal hamarosan megváltozik. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a láthatatlan világkormány hihetetlenül nagy hatalmú, látható tagjai célul tűzték az ivóvízkincs privatizálását. A fokozódó lakossági ellenállást figyelembe sem veszik.

A Világbank következetesen kényszeríti a kölcsönért folyamodó országokat a vízművek privatizálására. 2004-ben például négymilliárd dollárt irányoztak elő a privatizáló óriáscégek támogatására. A kölcsönt vissza kell fizetni, tehát a privatizáló cégek minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt felhasználnak a haszonszerzésre.

Működőképes vízfegyver

Feltételezhető, sőt majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi kormánynak nyújtott hitel egyik feltétele a magyar vízművek privatizációjának elősegítése volt. Ennek előszele már javában fújdogál. Máris napirenden van az öt állami tulajdonú regionális vízmű összevonása és a tőzsdei bevezetésre való előkészítése - ez pedig a privatizálás a \"hátsó ajtón\" vagy a \"kutya lukán\" keresztül. Hazánkban nincs annyi tőke, amennyi a felvásárlásukra kellene. Tehát ha a részvények megjelennek a piacon, a Bechtel vagy egy másik cég bejön, fillérekért megveszi a részvényeket, és ezzel a mai államvezetés megint hozzájut kéthavi pazarlás fedezetéhez. A pécsi önkormányzat is előkészületeket tesz vízműveinek eladására. Sajnos a polgároknak - sem ott, sem máshol - fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, milyen gyalázatos kizsákmányolás elszenvedői lehetnek.

A \"négy nagy\" gigahatalma

Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ vízműveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka lehet, de először nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak.

Először is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be - hacsak nem volna lehetősége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehető legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a

területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.

Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.

Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertőzték meg a privatizáció után.

Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.

Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízműveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minősége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.

Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.

Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízművek privatizációja ellen.

Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minősége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízműveket.

Kolera terjedt el.

Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízművek privatizálása elleni győzelmét. \"Ez óriási győzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelő helyek sebezhetőségére.\"

Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedő vállalatokat, és visszavette a vízművek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízművek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedő vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízműveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.

Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végződött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízművek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes időszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul működő gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.

A 21. század biznisze

A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresőbe: water privatization. Annyi adat jön elő, hogy nem győzi feldolgozni őket.

A Fortune magazin szerint a víz \"...a világ egyik legnagyobb üzleti lehetősége. A víz lesz az az üzlet a 21. században, amely az olaj volt a 20.-ban. Az elmúlt tíz évben három óriásvállalat csendben megszerezte mintegy háromszázmillió ember vízellátásának jogát az egész világon.\"

Kanada, Egyesült Államok, Európa, Ázsia és Dél-Amerika újságíróinak tizenkét hónapos nyomozása, az erről készült jelentés szerint a jövő a kétségestől a katasztrofálisig minősíthető. Amerikai és kanadai vizsgálatok szerint a jóhiszemű önkormányzatok az óriásvállalatok nagy rábeszélő technikája által sebezhetők. A létünket fenyegető veszélynek óriási irodalma van a világban. Talán a legkiemelkedőbb elemzés a Polaris Institute oldalain jelent meg 2004 januárjában Maude Barlow és Tony Clarke tollából A vízprivatizáció a Világbank legújabb piacfantáziája címmel (Water Privatization: The World Bank\'s Latest Market Fantasy).

Ha mindez nem elég a tömegek megmozgatására, gondoljunk a világhatalmak küzdelmeire. Egy kialakulóban lévő világkormány által mozgatott világcég a karmaiba került vízműveken keresztül teljesen megváltoztathatja az erőviszonyokat - a lakosság élni akarásának, azaz életösztönének mesterséges csökkentésével. Nem kell hozzá más, csak az ivóvízbe juttatott, agyműködést befolyásoló kémiai vegyület. Ilyenek már ma is léteznek. Lehet, hogy máris alkalmazzák ezeket?

Fantáziajáték vagy valóság - ez a kérdés. A vízműveken keresztül baktériumok, vírusok bevetésével országrészek megbénítása, lakóinak kiirtása is lehetséges. Nyugodtan mondhatjuk: akié a víz, azé a világuralom.

A víz sokkal fontosabb, mint az olaj, hiszen az utóbbit ki lehet váltani más energiaforrásokkal, de a vizet semmivel sem lehet pótolni.

A mai magyar kormány ezzel nemigen törődik. A teljes nemzeti vagyont jórészt elkótyavetyélték - mára alig maradt más, mint a föld és a víz.

Elszántságukból nyilvánvaló: ezek feláldozására is hajlandók a hatalom megtartása érdekében. Ha ez sikerül nekik, megérdemeljük.

Magyaródy Szabolcs író, könyvkiadó (Hamilton, Kanada)

"Jöjjön el a te országod..."

Hát van még lejebb.....

Izrael, komcsi, tolvaj helytartója tovább adta a stafétát egy másik tolvajnak, csak az a baj, hogy ennek a lelkén több becsületes magyar ember élete szárad......

Szégyen, Magyarország szégyene!!!!

Dr. Csath Magdolna: A lugano-i tanulmány (érdemes elovasni!)

http://barikad.hu/node/1415

A végső összeomlás....

Beindult a kampány...

A választék...

Ez jóóó! (7-es úton kaptam le..)