2011. május 14., szombat
2011. május 4., szerda
2011. április 27., szerda
Íme, EZ A VALÓSÁG!!!
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretnék reagálni arra a nyílt levélre, amelyet a szombati Népszabadságban olvastam "Cigány vagyok. Őrületesek a mindennapok" címmel.
Nos, az én levelemnek a címe: Magyar vagyok. Őrületesek a mindennapok.
Szeretném, ha engem is meghallgatna valaki, mint a csendes többség egy tagját, mint miskolci, avasi lakost. Mivel ez egy nyílt levél, szeretném, ha a T. Szerk. ezt is leközölné, hadd hallgattassék meg a másik oldal is. Amennyiben ez elmarad, az Önök részrehajlásában egy szemernyi kétségem sem lesz.
Akkor kezdődött minden, mikor a párommal sikerült egy kis lakást vennünk az egyik avasi panelház tizedik emeletén. Mondanom sem kell, hogy szülői segítség és hitel nélkül nem ment volna. Végül nagy nehezen mégis sikerült, és roppant boldogok voltunk, amiért magunkénak tudhatunk egy 36 négyzetméteres, másfél szobás panellakást. Beköltözésünk után kb. 2-3 hónappal új szomszédok költöztek mellénk. Egy fiatal ( 17-18 év körüli) cigány pár egy gyerekkel, de az asszonyka már terhes volt a másodikkal. Már ott laktak egy pár hete, mikor a hetediken megürült egy lakás, majd nem sokra rá a harmadikon is egy. Mire észbe kapott a lépcsőház, már be is költöztek a mi szomszédaink rokonai mind a két lakásba. Azért gondolom, hogy rokonok voltak, mert elkezdődött a jövés-menés, bulizás, hangoskodás ezek között a családok között.
Feltehetőleg egyébként mindannyian a Fészekrakó program keretén belül kapták meg a lakásokat. Innentől kezdve senkinek nem volt egy perc nyugta sem a lépcsőházban.
Először is: megjelentek a csótányok. Aztán éjjel-nappal üvöltött a zene, teleszemetelték a lépcsőházat napraforgómag héjjal, cigicsikkel, mindennapos volt az emberi ürülék, vizelet vagy okádék a liftben. Az erkélyről dobták le a szemet zsákostul, de olyat is láttam, hogy valamelyikük kipisilt az emeletről. Lakott még azon a szinten egy idős házaspár. Az öreg egyszer rászólt a lift előtt álló cigányokra, hogy ne hangoskodjanak, erre azok betuszkolták a kisöreget a liftbe és amíg a lift leért a tizedékről a földszintre, addig verték. Mi fizettük a közös költséget, ők nem. Mi fizettük a számlákat, ők nem. Nem dolgoztak, a gyerek nem járt se bölcsibe, se oviba. Azóta már született még két gyerek. Ha szóltunk a rendőrnek, ki se jöttek. És akkor mi még szerencsések voltunk, mert a mi szomszéd cigányaink nem vették le a bejárati ajtójukat, hogy eladják, és aztán egy pokrócot tegyenek fel a helyére. Mert hallottam ám ilyet is. El tudják ezt Önök képzelni? A szüleim pénzén és a hitelen vett lakásom 10 perc alatt eladhatatlanná válna! Nem csak a mi lépcsőházunk járt így, hanem szinte minden ház az Avason. Van ahol csak mulatoznak a nap 24 órájában, van ahol disznót vágnak a nyolcadikon, és a lépcsőházban véreztetik ki.
Az egyik barátnőm, aki szintén az Avason lakik és nemrég szült, inkább kiköltözött a szüleihez a gyerekkel az egyik közeli faluba, mert félt kismamaként az Avason. Fényes nappal ütnek le, vernek meg, rabolnak ki olyan embereket, akik ott laktak 20-30 éve békében! A szülők nem merik elengedni a gyerekeiket iskolába, vagy le a játszótérre játszani felügyelet nélkül. Ezek a cigányok mindent ellopnak, amit meg nem tudnak ellopni azt tönkreteszik.
Berki Juditnak a saját népében kellene hibát keresni és arra biztatni őket, hogy illeszkedjenek be, tartsák be a társadalmi normákat.
A magyarok folyamatosan adnak. Az nem a mi hibánk, hogy az ő cigány vezetőik az integrációra szánt pénzt zsebre teszik.
Nekem vannak olyan cigány barátaim, akik normálisan élnek, nem úgy mint azok, akikkel folyamatosan probléma van országszerte, akik gyerekeket terrorizálnak az iskolában, időseket vernek, ölnek (!) meg falvakban.
Én is fel lennék háborodva, ha a Jobbik azt mondaná, hogy minden cigányt zárjunk be.
De amíg az ilyeneket - akikkel egyébként nem lehet mit kezdeni, illetve lehetne csak senkinek nincs bátorsága - akarja közrendvédelmi telepekre telepíteni a Jobbik, addig mi, tisztességes, dolgozó magyarok és cigányok csupán egyetértően bólogatni tudunk.
Tisztelettel:
Sávos Árpádné
(kuruc.info)
Szeretnék reagálni arra a nyílt levélre, amelyet a szombati Népszabadságban olvastam "Cigány vagyok. Őrületesek a mindennapok" címmel.
Nos, az én levelemnek a címe: Magyar vagyok. Őrületesek a mindennapok.
Szeretném, ha engem is meghallgatna valaki, mint a csendes többség egy tagját, mint miskolci, avasi lakost. Mivel ez egy nyílt levél, szeretném, ha a T. Szerk. ezt is leközölné, hadd hallgattassék meg a másik oldal is. Amennyiben ez elmarad, az Önök részrehajlásában egy szemernyi kétségem sem lesz.
Akkor kezdődött minden, mikor a párommal sikerült egy kis lakást vennünk az egyik avasi panelház tizedik emeletén. Mondanom sem kell, hogy szülői segítség és hitel nélkül nem ment volna. Végül nagy nehezen mégis sikerült, és roppant boldogok voltunk, amiért magunkénak tudhatunk egy 36 négyzetméteres, másfél szobás panellakást. Beköltözésünk után kb. 2-3 hónappal új szomszédok költöztek mellénk. Egy fiatal ( 17-18 év körüli) cigány pár egy gyerekkel, de az asszonyka már terhes volt a másodikkal. Már ott laktak egy pár hete, mikor a hetediken megürült egy lakás, majd nem sokra rá a harmadikon is egy. Mire észbe kapott a lépcsőház, már be is költöztek a mi szomszédaink rokonai mind a két lakásba. Azért gondolom, hogy rokonok voltak, mert elkezdődött a jövés-menés, bulizás, hangoskodás ezek között a családok között.
Feltehetőleg egyébként mindannyian a Fészekrakó program keretén belül kapták meg a lakásokat. Innentől kezdve senkinek nem volt egy perc nyugta sem a lépcsőházban.
Először is: megjelentek a csótányok. Aztán éjjel-nappal üvöltött a zene, teleszemetelték a lépcsőházat napraforgómag héjjal, cigicsikkel, mindennapos volt az emberi ürülék, vizelet vagy okádék a liftben. Az erkélyről dobták le a szemet zsákostul, de olyat is láttam, hogy valamelyikük kipisilt az emeletről. Lakott még azon a szinten egy idős házaspár. Az öreg egyszer rászólt a lift előtt álló cigányokra, hogy ne hangoskodjanak, erre azok betuszkolták a kisöreget a liftbe és amíg a lift leért a tizedékről a földszintre, addig verték. Mi fizettük a közös költséget, ők nem. Mi fizettük a számlákat, ők nem. Nem dolgoztak, a gyerek nem járt se bölcsibe, se oviba. Azóta már született még két gyerek. Ha szóltunk a rendőrnek, ki se jöttek. És akkor mi még szerencsések voltunk, mert a mi szomszéd cigányaink nem vették le a bejárati ajtójukat, hogy eladják, és aztán egy pokrócot tegyenek fel a helyére. Mert hallottam ám ilyet is. El tudják ezt Önök képzelni? A szüleim pénzén és a hitelen vett lakásom 10 perc alatt eladhatatlanná válna! Nem csak a mi lépcsőházunk járt így, hanem szinte minden ház az Avason. Van ahol csak mulatoznak a nap 24 órájában, van ahol disznót vágnak a nyolcadikon, és a lépcsőházban véreztetik ki.
Az egyik barátnőm, aki szintén az Avason lakik és nemrég szült, inkább kiköltözött a szüleihez a gyerekkel az egyik közeli faluba, mert félt kismamaként az Avason. Fényes nappal ütnek le, vernek meg, rabolnak ki olyan embereket, akik ott laktak 20-30 éve békében! A szülők nem merik elengedni a gyerekeiket iskolába, vagy le a játszótérre játszani felügyelet nélkül. Ezek a cigányok mindent ellopnak, amit meg nem tudnak ellopni azt tönkreteszik.
Berki Juditnak a saját népében kellene hibát keresni és arra biztatni őket, hogy illeszkedjenek be, tartsák be a társadalmi normákat.
A magyarok folyamatosan adnak. Az nem a mi hibánk, hogy az ő cigány vezetőik az integrációra szánt pénzt zsebre teszik.
Nekem vannak olyan cigány barátaim, akik normálisan élnek, nem úgy mint azok, akikkel folyamatosan probléma van országszerte, akik gyerekeket terrorizálnak az iskolában, időseket vernek, ölnek (!) meg falvakban.
Én is fel lennék háborodva, ha a Jobbik azt mondaná, hogy minden cigányt zárjunk be.
De amíg az ilyeneket - akikkel egyébként nem lehet mit kezdeni, illetve lehetne csak senkinek nincs bátorsága - akarja közrendvédelmi telepekre telepíteni a Jobbik, addig mi, tisztességes, dolgozó magyarok és cigányok csupán egyetértően bólogatni tudunk.
Tisztelettel:
Sávos Árpádné
(kuruc.info)
2010. október 18., hétfő
Schmitt Pál Bukarestből üzent az erdélyi magyaroknak: előbb legyetek jó állampolgárai Romániának, utána kérjetek jogokat
Magyarországot és Romániát közös értékek kötik össze, talán soha ilyen jók nem voltak kapcsolataik, mint most, és Magyarország európai uniós elnökként mindent el fog követni, hogy segítse Romániának a schengeni övezethez való csatlakozását – mondta hétfőn Bukarestben Schmitt Pál köztársasági elnök, miután Traian Basescu államfővel tárgyalt.
Legyetek jó románok - üzente Schmitt az erdélyi magyaroknak
A Magyar Köztársaság fülkeforradalom utáni első államfője a román fővárosból üzent Székelyföldnek és Erdély magyarjainak, mondván előbb legyenek jó román állampolgárok, fizessenek adót, neveljék rendre gyermekeiket, majd aztán követeljenek kisebbségi jogokat maguknak. A rendszerváltás utáni magát jobboldalinak nevező kormányok idején még soha nem született ennyire vérlázító, az elszakított területeken élő magyarokat ennyire lenéző, őket rablónak, csalónak feltételező, nyíltan a román állam karjai közé taszító nyilatkozat.
kuruc.info
Vajon, a cigányainknak ilyet miért nem üzent? Egyszerű a válasz: mert nem igaz MAGYAR, csak egy tróger!
Legyetek jó románok - üzente Schmitt az erdélyi magyaroknak
A Magyar Köztársaság fülkeforradalom utáni első államfője a román fővárosból üzent Székelyföldnek és Erdély magyarjainak, mondván előbb legyenek jó román állampolgárok, fizessenek adót, neveljék rendre gyermekeiket, majd aztán követeljenek kisebbségi jogokat maguknak. A rendszerváltás utáni magát jobboldalinak nevező kormányok idején még soha nem született ennyire vérlázító, az elszakított területeken élő magyarokat ennyire lenéző, őket rablónak, csalónak feltételező, nyíltan a román állam karjai közé taszító nyilatkozat.
kuruc.info
Vajon, a cigányainknak ilyet miért nem üzent? Egyszerű a válasz: mert nem igaz MAGYAR, csak egy tróger!
2010. október 6., szerda
Betreff: romatámadás a Lehel útnál
Betreff: romatámadás a Lehel útnál
Sziasztok,
Leírom Nektek, mi történt velem és édesanyámmal szombat délután fényes
nappal, hogy lássátok, milyenek ma a közállapotok, és Ti is vigyázzatok a
jövőben.
Szombat délután megtámadtak a cigányok engem és Anyát, mikor a Kika-ból
sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag pár utcányira a lakástól. Testvéremnek
vettünk új bútorokat, Apu és testvérem így egy nagy Kika-s teherautóval
mentek haza, mi pedig pár aprósággal gyalog, ez egy 15-20 perces séta,amit
már többször megtettem, és szerintem egy viszonylag biztonságos helyen.
Mi nyugisan sétáltunk hazafelé, a Lehet útról befordultunk a Hun utcára
(most már tudom a nevét), ahol már amúgy sokszor elmentem, és nem tartom
veszélyesnek egyáltalán Ott kezdődnek a panelek, egy nagy parkoló, az
egész üres hétvégén.
Tipikus Olaszliszka eset történt velünk is: 5-6 cigány gyerek (5-8 évesek)
biciklivel direkt nekünk jöttek, mivel én a fal mellett voltam, Anyu
lábának. Azt, aki ráment Anyu lábára, Anyu a vállánál fogva megpróbálta
odébb tolni, gyakorlatilag a gyerek meg se érezte, és száguldottak tovább
a bicajjal. Persze elkezdtek olyan ocsmányságokat kiabálni, amit itt nem
is idézek.
Mi nyugodtan mentünk tovább, hiszen semmit nem tettünk. Amikor a panelek
előtt parkolón vágtunk át, tehát már vagy 100 méterrel feljebb is voltunk,
a gyerekek visszafele jöttek, és ordítoztak nekünk tovább, mi vmit
visszaválaszoltunk, hogy "Tanuljatok meg viselkedni", de még mindig nem
gyanakodtunk.
A gyerekek befordultak a Hun utcából nyíló egy utcába, és ez lett a
vesztünk, ui. hívták a családot.
A parkolót elhagyva egy parknak nevezhető füves részen sétáltunk tovább.
Egyszer csak nagy ordítozást hallottunk ("Megverted a gyerekem!"), és
ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy egy bevadult cigány nő és két
kigyúrt férfi fut utánunk. Mi annyit visszakiabáltunk, hogy "Nem vertük
meg!", megfordultunk, és mentünk volna tovább. Éreztem már, hogy
veszélyben lehetünk, de egyszerűen nem hittem el,hogy ebből bármi lehet,
gondoltam, max. ott kiabálnak velünk egyet. Alig léptünk párat, utolértek
minket.
A nő anyát hátulról lerántotta a földre, és elkezdte ütni a fejét.
Egyértelműen nyakra és fejre ment. Kis dulakodás után fölé került, és
fojtogatni kezdte.
Én egy pillanatra szinte sokkot kaptam, hogy ez történik. El kezdtem
segítségért kiabálni, de senki nem járt arra. Aztán hátulról próbáltam
lecibálni a nőt Anyuról, de gyakorlatilag egy ütéssel leterített a földre.
Olyan állati erő volt benne, amit még nem éreztem. Volt még pár gyenge
próbálkozásom, de nem tudtam vele felvenni a versenyt.
Szerencsére Anyu is viszonylag erős, feszítette a nyakát, ellenállt. De
így is: a nő gyakorlatilag letépte róla a pólóját és mivel nem tudta
megfojtani, véresre karmolta a nyakát, mellkasát. A fejét is ütötte, de
ott szerencsére csak egy nagy púp lett, viszont több marokra való haját
kitépte.
A két cigány férfi csak állt mellettünk, és röhögtek. Pár perc ilyen
dulakodás után vmilyen oknál fogva, talán látták, hogy elég volt már,
megunták a balhét, nem tudom, végül lecibálták a nőt Anyuról. Ketten
tudták leszedni, a nő még mindig olyan erővel tépte volna Anyut. Aztán
gyorsan húztak visszafelé.
Mi ahogy felálltunk, és összeszedtük a cuccunkat, szinte sokkban voltunk.
Borzalmas volt látni, hogy verik, fojtogatják az anyámat, és még csak
segíteni se nagyon tudtam. Rögtön hívtam a rendőrséget, aztán tesómat. A
rendőrség becsületére legyen mondva, nagyon hamar kiértek, egyidőben
Apuékkal. A rendőrök mondták, hogy pattanjunk be, és megkeressük őket.
Befordultunk az utcára, ahol a biciklis esemény történt, most is ott volt
vagy 3 gyerek közülük. Kipattantunk, a rendőrök (2 fő) közrefogták a
gyerekeket, akik persze már tekertek volna haza értesíteni a pereputtyot,
de nem engedték el őket, letetették velük a bicajt, majd odavezettek
minket a házukhoz. Csata utca 4. senki ne menjen még a környékre se.
Mondanom se kell, az a régi,m 3 emeletes ház tele volt cigánnyal,akik ott
ordítozni kezdtek és kivonultak, de a rendőrök miatt szerencsére nem
támadtak. Nem idézem itt, milyen ocsmányságokat mondtak nekünk, és
vádaskodtak, hogy megvertük a gyereket. Amikor a rendőrök megkértek
minket,hogy mondjuk el, mi történt, és elkezdtük, hogy "cigány gyerekek"
biciklivel nekünk jöttek, persze rögtön ordítoztak, hogy rasszisták
vagyunk, mert ők romák. (Pedig a "cigány" szó az Ő saját nyelvükön a saját
nevük; de hát a liberális sajtó és politika segítségével arra már
kiokultak, hogy mindig rasszizmusra kell hivatkozni..)
A rendőrök amúgy már ismerték őket, az egyik férfinak pl. már priusza is
volt.
Közben Apu a teherautóval ott maradt a biciklis események helyszínén, és
mivel a rendőrök velünk voltak, néhány cigány odament és megtámadták,
mielőtt be tudta volna csapni a kocsiajtót, de szerencsére sikerült őket
leszerelni (Apu elengedte az ajtót, így az rájuk csapódott, így Ő gyorsan
visszarántotta és el tudott menni a kocsival.)
Miután lecsillapodtak a kedélyek, és tudták őket igazoltatni, stb, a
rendőrök elmondták, hogyan tudunk feljelentést tenni, stb. Kihívták a
mentőket, persze, itt már beijedtek a cigányok, odajöttek, hogy kifizetik
a kárt, csak ne tegyünk feljelentést, ill. burkoltan megfenyegettek, hogy
"közel lakunk egymáshoz, jobb ha nem tesszük" (ezt nyilván abból
következtették,hogy gyalog mentünk haza némi cuccal).
De feljelentést teszünk, ez az egyetlen módja, hogy gátat szabjunk annak,
hogy ők erőszakoskodnak, provokálnak. Remélem, a 3 csapás törvénnyel
összegyűlik nekik most vagy később annyi, hogy börtönbe kerüljenek.
Megjegyzem: a rendőrökkel is olyan tiszteletlenül és ocsmányul beszéltek,
hogy elképesztő, semmi tisztelet, félelem nincs bennük.
Anyu kórházba került, mivel nyaki gerincsérve van (3 is), és megint
iszonyatosan szédül,stb. Kedden engedik ki. Akkor nem érezte, de most már
sántít is. A haja azóta is hullik.
Nekem nem lett nagy bajom, a bal lábszáram bekékült, ill. az egyik csuklóm
fáj, de nem komoly.
Lassan kezdünk magunkhoz térni a sokkból, és azon gondolkodunk, mit lehet
tenni, pláne, hogy én és testvérem ott is lakunk.
Félni nem fogok Tőlük. Egy darabig nem megyek arra a környékre (ezzel meg
is fenyegettek), de azt se hagyom, hogy megfélemlítsenek, hiszen ez a
céljuk. És nem fogom hagyni, hogy tiszteletlenek legyenek velem, vagy
másokkal, idős emberekkel (Anyu 56 éves) hülye kis 5 éves kölykök; mert az
nem élet, ha félelemmel kell járni az utcán és hagyni,hogy megalázzanak
bántsanak, szidjanak minket.
Szóval el kezdek olyan küzdősportot, hogy meg tudjam védeni magam és
másokat, ill. mivel amúgy is lakást nézek, olyan helyet keresek, ahol ezek
nincsenek (bár Pesten kevés az ilyen). A mentősök és a rendőrök történetei
alapján ma már bárhol, bármikor, ok nélkül támadnak csupán heccből és hogy
az erejükkel megfélemlítsék az embereket, a helyzet szerintük hónapról
hónapra romlik.
Amit még tehetek, és fogom is, hogy ahol lehet, elmondom, ami történt.
Eddig is tudtam, mi zajlik az országban (sőt, ahogy hallom, a román
cigányoknak is ez -gyerekek- az egyik módszerük), de amíg az ember nem éli
ezt át személyesen, nem hiszi el/éli át igazán.
Remélem, a kormány valóban tesz azért, hogy javuljon a közbiztonság
jelentősen, de ez lassú folyamat lesz. Ismerve, hogy a cigányok mennyire
szaporodnak, sajnos a jövőben szerintem be kell arra rendezkedni, hogy
jobban figyeljünk a biztonságunkra és meg tudjuk védeni magunkat. Ti is
figyeljetek, tanuljatok a történetemből.
Üdv,
Zita
Tényleg nincs cigánybűnözés???
Érdekes, hogy
Orbán miniszterelnök szerint sincs. Hát akkor mi van???
Sziasztok,
Leírom Nektek, mi történt velem és édesanyámmal szombat délután fényes
nappal, hogy lássátok, milyenek ma a közállapotok, és Ti is vigyázzatok a
jövőben.
Szombat délután megtámadtak a cigányok engem és Anyát, mikor a Kika-ból
sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag pár utcányira a lakástól. Testvéremnek
vettünk új bútorokat, Apu és testvérem így egy nagy Kika-s teherautóval
mentek haza, mi pedig pár aprósággal gyalog, ez egy 15-20 perces séta,amit
már többször megtettem, és szerintem egy viszonylag biztonságos helyen.
Mi nyugisan sétáltunk hazafelé, a Lehet útról befordultunk a Hun utcára
(most már tudom a nevét), ahol már amúgy sokszor elmentem, és nem tartom
veszélyesnek egyáltalán Ott kezdődnek a panelek, egy nagy parkoló, az
egész üres hétvégén.
Tipikus Olaszliszka eset történt velünk is: 5-6 cigány gyerek (5-8 évesek)
biciklivel direkt nekünk jöttek, mivel én a fal mellett voltam, Anyu
lábának. Azt, aki ráment Anyu lábára, Anyu a vállánál fogva megpróbálta
odébb tolni, gyakorlatilag a gyerek meg se érezte, és száguldottak tovább
a bicajjal. Persze elkezdtek olyan ocsmányságokat kiabálni, amit itt nem
is idézek.
Mi nyugodtan mentünk tovább, hiszen semmit nem tettünk. Amikor a panelek
előtt parkolón vágtunk át, tehát már vagy 100 méterrel feljebb is voltunk,
a gyerekek visszafele jöttek, és ordítoztak nekünk tovább, mi vmit
visszaválaszoltunk, hogy "Tanuljatok meg viselkedni", de még mindig nem
gyanakodtunk.
A gyerekek befordultak a Hun utcából nyíló egy utcába, és ez lett a
vesztünk, ui. hívták a családot.
A parkolót elhagyva egy parknak nevezhető füves részen sétáltunk tovább.
Egyszer csak nagy ordítozást hallottunk ("Megverted a gyerekem!"), és
ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy egy bevadult cigány nő és két
kigyúrt férfi fut utánunk. Mi annyit visszakiabáltunk, hogy "Nem vertük
meg!", megfordultunk, és mentünk volna tovább. Éreztem már, hogy
veszélyben lehetünk, de egyszerűen nem hittem el,hogy ebből bármi lehet,
gondoltam, max. ott kiabálnak velünk egyet. Alig léptünk párat, utolértek
minket.
A nő anyát hátulról lerántotta a földre, és elkezdte ütni a fejét.
Egyértelműen nyakra és fejre ment. Kis dulakodás után fölé került, és
fojtogatni kezdte.
Én egy pillanatra szinte sokkot kaptam, hogy ez történik. El kezdtem
segítségért kiabálni, de senki nem járt arra. Aztán hátulról próbáltam
lecibálni a nőt Anyuról, de gyakorlatilag egy ütéssel leterített a földre.
Olyan állati erő volt benne, amit még nem éreztem. Volt még pár gyenge
próbálkozásom, de nem tudtam vele felvenni a versenyt.
Szerencsére Anyu is viszonylag erős, feszítette a nyakát, ellenállt. De
így is: a nő gyakorlatilag letépte róla a pólóját és mivel nem tudta
megfojtani, véresre karmolta a nyakát, mellkasát. A fejét is ütötte, de
ott szerencsére csak egy nagy púp lett, viszont több marokra való haját
kitépte.
A két cigány férfi csak állt mellettünk, és röhögtek. Pár perc ilyen
dulakodás után vmilyen oknál fogva, talán látták, hogy elég volt már,
megunták a balhét, nem tudom, végül lecibálták a nőt Anyuról. Ketten
tudták leszedni, a nő még mindig olyan erővel tépte volna Anyut. Aztán
gyorsan húztak visszafelé.
Mi ahogy felálltunk, és összeszedtük a cuccunkat, szinte sokkban voltunk.
Borzalmas volt látni, hogy verik, fojtogatják az anyámat, és még csak
segíteni se nagyon tudtam. Rögtön hívtam a rendőrséget, aztán tesómat. A
rendőrség becsületére legyen mondva, nagyon hamar kiértek, egyidőben
Apuékkal. A rendőrök mondták, hogy pattanjunk be, és megkeressük őket.
Befordultunk az utcára, ahol a biciklis esemény történt, most is ott volt
vagy 3 gyerek közülük. Kipattantunk, a rendőrök (2 fő) közrefogták a
gyerekeket, akik persze már tekertek volna haza értesíteni a pereputtyot,
de nem engedték el őket, letetették velük a bicajt, majd odavezettek
minket a házukhoz. Csata utca 4. senki ne menjen még a környékre se.
Mondanom se kell, az a régi,m 3 emeletes ház tele volt cigánnyal,akik ott
ordítozni kezdtek és kivonultak, de a rendőrök miatt szerencsére nem
támadtak. Nem idézem itt, milyen ocsmányságokat mondtak nekünk, és
vádaskodtak, hogy megvertük a gyereket. Amikor a rendőrök megkértek
minket,hogy mondjuk el, mi történt, és elkezdtük, hogy "cigány gyerekek"
biciklivel nekünk jöttek, persze rögtön ordítoztak, hogy rasszisták
vagyunk, mert ők romák. (Pedig a "cigány" szó az Ő saját nyelvükön a saját
nevük; de hát a liberális sajtó és politika segítségével arra már
kiokultak, hogy mindig rasszizmusra kell hivatkozni..)
A rendőrök amúgy már ismerték őket, az egyik férfinak pl. már priusza is
volt.
Közben Apu a teherautóval ott maradt a biciklis események helyszínén, és
mivel a rendőrök velünk voltak, néhány cigány odament és megtámadták,
mielőtt be tudta volna csapni a kocsiajtót, de szerencsére sikerült őket
leszerelni (Apu elengedte az ajtót, így az rájuk csapódott, így Ő gyorsan
visszarántotta és el tudott menni a kocsival.)
Miután lecsillapodtak a kedélyek, és tudták őket igazoltatni, stb, a
rendőrök elmondták, hogyan tudunk feljelentést tenni, stb. Kihívták a
mentőket, persze, itt már beijedtek a cigányok, odajöttek, hogy kifizetik
a kárt, csak ne tegyünk feljelentést, ill. burkoltan megfenyegettek, hogy
"közel lakunk egymáshoz, jobb ha nem tesszük" (ezt nyilván abból
következtették,hogy gyalog mentünk haza némi cuccal).
De feljelentést teszünk, ez az egyetlen módja, hogy gátat szabjunk annak,
hogy ők erőszakoskodnak, provokálnak. Remélem, a 3 csapás törvénnyel
összegyűlik nekik most vagy később annyi, hogy börtönbe kerüljenek.
Megjegyzem: a rendőrökkel is olyan tiszteletlenül és ocsmányul beszéltek,
hogy elképesztő, semmi tisztelet, félelem nincs bennük.
Anyu kórházba került, mivel nyaki gerincsérve van (3 is), és megint
iszonyatosan szédül,stb. Kedden engedik ki. Akkor nem érezte, de most már
sántít is. A haja azóta is hullik.
Nekem nem lett nagy bajom, a bal lábszáram bekékült, ill. az egyik csuklóm
fáj, de nem komoly.
Lassan kezdünk magunkhoz térni a sokkból, és azon gondolkodunk, mit lehet
tenni, pláne, hogy én és testvérem ott is lakunk.
Félni nem fogok Tőlük. Egy darabig nem megyek arra a környékre (ezzel meg
is fenyegettek), de azt se hagyom, hogy megfélemlítsenek, hiszen ez a
céljuk. És nem fogom hagyni, hogy tiszteletlenek legyenek velem, vagy
másokkal, idős emberekkel (Anyu 56 éves) hülye kis 5 éves kölykök; mert az
nem élet, ha félelemmel kell járni az utcán és hagyni,hogy megalázzanak
bántsanak, szidjanak minket.
Szóval el kezdek olyan küzdősportot, hogy meg tudjam védeni magam és
másokat, ill. mivel amúgy is lakást nézek, olyan helyet keresek, ahol ezek
nincsenek (bár Pesten kevés az ilyen). A mentősök és a rendőrök történetei
alapján ma már bárhol, bármikor, ok nélkül támadnak csupán heccből és hogy
az erejükkel megfélemlítsék az embereket, a helyzet szerintük hónapról
hónapra romlik.
Amit még tehetek, és fogom is, hogy ahol lehet, elmondom, ami történt.
Eddig is tudtam, mi zajlik az országban (sőt, ahogy hallom, a román
cigányoknak is ez -gyerekek- az egyik módszerük), de amíg az ember nem éli
ezt át személyesen, nem hiszi el/éli át igazán.
Remélem, a kormány valóban tesz azért, hogy javuljon a közbiztonság
jelentősen, de ez lassú folyamat lesz. Ismerve, hogy a cigányok mennyire
szaporodnak, sajnos a jövőben szerintem be kell arra rendezkedni, hogy
jobban figyeljünk a biztonságunkra és meg tudjuk védeni magunkat. Ti is
figyeljetek, tanuljatok a történetemből.
Üdv,
Zita
Tényleg nincs cigánybűnözés???
Érdekes, hogy
Orbán miniszterelnök szerint sincs. Hát akkor mi van???
2010. szeptember 14., kedd
2010. augusztus 15., vasárnap
A fidesz zsandárok sem különbek a komcsi rendőröknél... (persze fejétől bűzlik a hal....)
Olvasó: Saját hazámban kellett menekülnöm a cigányok elől!
2010-08-15 19:37 barikád.huFelháborító és tarthatatlan, hogy nekem, Vona Jánosnak - 52 éves magyar állampolgárnak - a mai napon menekülnöm kellett a cigányok elől, mert életveszélyesen megfenyegettek!
Élettársam cége pólónyomással foglalkozik, hétvégenként segítek neki, fesztiválokon, lovas rendezvényeken dolgozunk.
A mai napon Győrság községben voltunk lovas - falunapon, ahol elfoglaltuk a számunkra kijelölt elárusító helyet, utolsót a kereskedők sorában.
Az előttünk lévő játékokat árusító cigány kereskedő kétszer is "elénk húzta" vásározói sátrát, így takarásba kerülve mi is kétszer át-, egész pontosan kipakoltunk, hogy észrevegyenek a vevők.
Körülbelül háromórai ott tartózkodás után egyik szomszéd fiú elővett egy "lufis állványt" is, melyet éppen asztalunk elé tett le, mire megkérdeztem, hogy ugye nem akar teljesen elénk pakolni és eltakarni. A fiú nemmel felet, mire a sátor alól a kereskedő kikiabált, hogy miért kötözködöm, fogjam be a szám. Tőle is megkérdeztem ugyanazt, mire ordítva odajött, hogy ne erősködjek, menjek vissza a sátram alá, különben elvágja a nyakamat. Ekkor már én is kiabálva kértem ki, amit megérkezésünk óta csinál. Kereskedő "kollégaként" semmibe vesz, elénk pakol, eltakar, neki mindent lehet és én még csak nem is szólhatok! Szóváltásunk után az alpolgármester mindkettőnket el akart küldeni, egyelőre maradtunk.
Később észrevettük, hogy sátruk alatt egyre többen gyülekeznek, provokáltak, egy újonnan érkezett férfi felkapta és direkt az asztalunk elé helyezte az állványt, azzal hogy annak ott a helye és mit szólok hozzá. Többször megjegyezték egymás közt, hogy este, elpakoláskor "majd elintéznek".
Élettársam és saját testi épségem védelmében a polgármester segítségét kértem, aki kihívta a rendőrséget. A rendőrök kihallgattak minket és több árust is, javasolták, hogy pakoljunk össze és távozzunk és elkísérnek valameddig, rendőri védelmet biztosítva számunkra. Többet nem tehetnek! Többet nem tehettek!!!
Pakolás közben észrevettük, hogy eltűntek a gyülekező férfiak, tartottunk tőle, hogy valahol útközben várnak ránk, később ez be is igazolódott.
Elfogadhatatlan, hogy saját hazámban szó szerint menekülnöm kellett, mert szólni mertem és a rendőrségnek kellett kísérnie, hogy ne essen bántódásom.
Szomorú és felháborító! Elkeseredetten kérdezem: ki vagy mi jogosít fel és/vagy engedi meg egyes kisebbségieknek vagy bárkinek, hogy büntetlenül, egyeduralkodóként fenyegethessenek és félelemben tarthassanak másokat?
A rendőrök segítségével épségben hazaérkeztünk, köszönjük nekik! Hát itt tartunk ma, 2010. augusztusában Magyarországon.
Vona János
a University Boxing Club Elnöke,
a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Egyetemi Bizottságának Vezetője
Ez aztán a nemzeti összefogás! Gratulálok zsidesz, szartok ti a gazdákra!
Dinnyét! 6-7-szeres haszonnal "dolgoznak" a cigány dinnyenepperek
A mostoha időjárási körülmények miatt idén többet kell fizetni a gyümölcsökért: a drágulás hírére a termelők úgy reagáltak: ezt a több pénzt nem ők kapják, sőt...
– A dinnye kilójáért 20-22 forintot fizetnek a nagy tételben vásárló, kamionos kereskedők, s alig valamivel többet, 25-30 forintot kapunk a nepperektől, akik aztán a városok piacain és főútjai mellett 120-140 forintért adják el – utalt az elképesztő árrésekre és a nyereség igazságtalan eloszlására Dublinszki Miklós. A balkányi gazdálkodó igazából nem is beszélhet a haszon elosztásáról, mert az egyszerűen nem marad a termelőnél.
A síkfóliás dinnyetermesztés költségei ilyen felvásárlási árak mellett nem térülnek meg, ráadásul miközben a termelő egész évben dolgozik és viseli a kockázatot, a kereskedő 2-3 napon belül 400-500 százalékos haszonnal ad túl az árun. Azt is érthetetlennek tartja, hogy a békési dinnyéért még egy hete is 70-80 forintot fizettek a felvásárlók, a szabolcsiért meg csak 20-22 forintot adnak. A gazdák mégis kénytelenk ennyiért is odaadni, mert az esős időjárás miatt a dinnye megszívta magát vízzel, a gyümölcs szövetei fellazultak, így gyorsan romlik.
Átlagos évben 2-3 hétig is száron tudják tartani, ám idén 2-3 nap alatt szabadulni kell a dinnyétől. A balkányi termelőnek síkfóliás (korai) termése után érik még be a szabadföldi (késői) dinnyéje, miközben látja, hogy az országba korlátozás nélkül hozhatják be a külföldi dinnyét, s átcímkézve magyarként kínálják. Melyik ország szolgáltatja ki ennyire a saját termelőit? – teszi fel a keserű kérdést a gazdatársai nevében is.
(Szon nyomán)
2010. augusztus 10., kedd
Orbán is tárgyalt Sukoróról?
Még Fidesz-elnökként, de már a kormányzásra készülve Orbán Viktor is egyeztetett szűk körben a sukorói kaszinóberuházás egyik megálmodójával, Ronald Lauder üzletemberrel - írta forrás megjelölése nélkül a Népszava.A napilap információjára Havasi Bertalan, a kormányfő sajtóstábjának vezetője úgy reagált: a stábnak "ilyen találkozóról nincs tudomása".
A Népszava értesülései szerint a megbeszélést Estée Lauder fia, a Magyarországon is iskolákat alapító korábbi bécsi amerikai nagykövet maga kezdeményezte, mert meg akarta tudni az okát annak, hogy a Fidesz miért ellenzi hevesen az országnak milliárdokat hozó és munkahelyeket teremtő kaszinóprojektet.
Ronald Lauder az azóta külügyminiszterré kinevezett Martonyi Jánost kérte fel, hogy szervezze meg a találkozót.
A napilap úgy tudja: a Martonyi házában megtartott megbeszélésen az üzletember felvetésére Orbán Viktor állítólag azt mondta, hogy Magyarországon jelenleg négy kaszinóberuházás van előkészületben, közülük Lauderé az egyetlen, amelynek ügyében vele nem egyeztettek. "Márpedig Orbán nem tűri el, hogy bár ellenzékben van, ilyen horderejű ügyeket nélküle intézzenek" - hangzott el a megbeszélésen a napilap értesülései szerint.
fn.hu - barikad.hu
2010. augusztus 9., hétfő
Székelyföld autonómiáját kérik az ENSZ-nél!
Székelyföld területi autonómiáját szorgalmazza három romániai magyar civil szervezet az ENSZ emberi jogi főbizottságának küldött egyik jelentésében, amelyet a napokban vitat meg a nemzetközi szervezet illetékes testülete.
Az ENSZ-hez elküldött úgynevezett árnyékjelentés Székelyföld területi autonómiája mellett az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgeti. A dokumentumot az önálló magyar egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság, a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a székelyföldi Pro Regio Siculorum Egyesület nyújtotta be.
(MTI)
2010. augusztus 3., kedd
KÉRDÉS!
Mi a faszomat keresnek zsidó helikopterek romániában, Magyarország felett pedig, zsidó felderítőgépek???
Szuverén orbán vikike, lapít, mint szar a fűben...
De majd a zsidesz megmondója, a bayer zsóti, ( bauer zsóti) megmagyarázza, hogy a narancson kívűl mindenki hülye...(ennyi suskáért, én is megfontolnám...)
Szuverén orbán vikike, lapít, mint szar a fűben...
De majd a zsidesz megmondója, a bayer zsóti, ( bauer zsóti) megmagyarázza, hogy a narancson kívűl mindenki hülye...(ennyi suskáért, én is megfontolnám...)
Gratulálok, U.S.A, gratulálok EU!
A Szabadság felszabadító ajándéka: torszülött falludzsai gyermekek (18+)
2010-08-03 15:01 barikád.hu
Írásunk egy német honlapon megjelent írás alapján készült, de annak nem pontos fordítása. Elolvasását gyengébb idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk.Az amerikai haderők 2004-ben iszonyatos mészárlást hajtottak végre az iraki Falludzsában. Ennek során több tízezren haltak meg. Ugyancsak több tízezren szenvedtek borzalmas sérüléseket. Az ostrom során az amerikaiak fehér foszfort, szóróbombát és szegényített urán lövedéket vetettek be, ami a város 60 %-át elpusztította. Az embertelen támadás óta a maradék lakosság egészségi állapota erősen megromlott.
A falludzsai fiatal nők félnek gyereket szülni, mert folyamatosan nő a súlyos rendellenességgel született gyerekek aránya. Ilyen rendellenességek a groteszk eldeformálódás, hiányzó fej, másoknál két fej, egyik szem a homlokon, pikkelyes bőr, hiányzó végtagok, félelmetes burjánzások, rákos daganatok.
2009 szeptemberében a falludzsai General Hospitalban 170 baba született. Ezek 24 %-a az első héten meghalt, a halott babák háromnegyede deformálódott volt.
A háború előtti összehasonlító adatok: 2002 augusztusában ugyanott 530 gyerek született, ezek közül hatan haltak meg az első héten, és csak egy volt torzszülött.
Világos az összefüggés a fegyverek okozta szennyezettség és a születési rendellenességek között. A halálos szenny megfertőz mindent, a tüdőbe, ivóvízbe jut, genetikai károsodást és tömeges megbetegedéseket okoz.
A falludzsai orvosok nemcsak a torzszülöttek számának növekedését regisztrálják 2003 óta, hanem az elvetélésekét is. De ami még riasztóbb: Az orvosok szerint még a túlélő csecsemők is számos esetben válnak később fogyatékossá.
Az egyik temető sírásója is megerősíti: a naponta eltemetett 4-5 kisded többsége torzszülött.
Az amerikaiak által használt fegyvereknek rettenetes a következményük. Irak olyan országgá vált, ahol nem tanácsos gyereket hozni a világra. A halál itt részletekben arat. Az amerikaiak és szövetségeseik megszegik a vonatkozó ENSZ-határozatokat, a Genfi Konvenciót, a Hágai Hadviselési Szabályzat előírásait, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának előírásait.
A genocídium bűnében vétkesek. De nem csak Falludzsában ilyen a helyzet. Bászra, Bagdad, Al Najaf: mind fertőzött vidékek.
Más országok, melyekben az USA és a NATO illegális támadó hadjárataikat folytatják, szintén elszenvedik a vegyi fegyverek és az uránmuníció pusztító hatását.
Feltesszük a kérdést: hol vannak a Zöldek és a baloldali környezetvédők (Greenpeace), akik minden fókabébi és jegesmaci miatt krokodilkönnyeket hullatnak és hiperaktívvá válnak? Hol van tiltakozásuk a háború és következményei ellen? Mi van aggodalmaikkal az ártatlan gyerekek miatt? Többet érnek számukra az állatok, mint az emberek? Vagy csak azért van ez így, mert az áldozatok „csak” arabok és muzulmánok?
Csak a radioaktív uránpor miatt tömegesen kellene a Zöldeknek és más bolygómegmentőnek a barikádra menniük. És ehelyett? Halotti csend. Semmit sem szólnak ezek a képmutatók! Pedig a radioaktív mocsok a széllel hozzánk is, Amerikába is eljut.
És hol vannak az egyházak? Hol képviselik hitüket és parancsaikat? Bizonyos körök évtizedek óta vádolják a katolikus egyházat (egyébként alaptalanul), hogy az nem emelte föl szavát elég határozottan a zsidók érdekében a II. Világháború alatt. Ezek a körök hol vannak most? Miért nem kérik számon az egyházaktól, hogy nem emelik fel szavukat a népirtás ellen?
De nem csak ők, hanem a felelősök a hadban álló országok kormányaiban, pártjaiban, a médiában, szervezetekben, egyesületekben, - akik tűrik saját országaik részvételét az igazságtalan háborúban, és inkább félrenéznek - mélyen szégyelljék magukat!
Ezt a borzalmas háborút semmivel nem lehet igazolni. Pont.
Ezeknek a gyáváknak, akik az amerikai kormány talpnyalói, egész nap a torzszülöttek képeit kellene mutogatni, hogy lelkiismeret-furdalásuk legyen, és végre valamit tegyenek.
De ezeknek nincs gerincük. Kussolnak a nagy testvér előtt és rendre küldik a kért katonai kontingenst, ha kell Irakba, ha kell, Afganisztánba.
Én azonban nem tudok belenyugodni ebbe. Valaminek történnie kell. Hallatnia kell végre hangját a világ közösségének. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”, mondta nagy költőnk, Babits Mihály.
Javaslataim a legsürgősebb tennivalókat illetően:
1. Független bizottság vizsgálja ki az iraki torzszülötteket. A károsodott gyerekek számára nyújtsanak megfelelő orvosi kezelést, a szülőket (amennyire lehet), kárpótolják.
2. Meg kell próbálni megtisztítani a vegyileg és radioaktív anyaggal fertőzött területeket.
3. A súlyosan radioaktív szennyezett területekről ki kell telepíteni a lakosokat, számukra új lakóterületeket és munkahelyeket kell létesíteni
4. Az elkövetett háborús bűnök összes felelősét meg kell találni, bíróság elé kell állítani és a legsúlyosabban el kell őket ítélni.
5. Ezeknek a fertőzést okozó fegyvereknek az előállítását és felhasználását azonnali hatállyal meg kell tiltani.
6. Nemzetközi törvényeknek kell garantálnia, hogy azon országokat, amelyek ezeket a fegyvereket használják, szankciók büntessék, továbbá politikai és katonai vezetésük a Háborús bűnöket Vizsgáló Nemzetközi Bíróság előtt feleljen tetteiért.
Ezekkel zárja gondolatait az idézett blog. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy a magyar médiák igen szűkszavúan számolnak be a szegényített urán globális egészségkárosító hatásáról. Itt szeretnénk megjegyezni:
A „szegényített urán” megnevezés már önmagában félrevezető, hogy azt ne mondjuk, „jelentéktelen színben tünteti fel” a súlyos helyzetet.
A természetes urán ugyanis kétféle izotóp elegye: a 235U 0.7%-át, a 238U a 99.3%-át teszi ki. Mivel a ma leginkább elterjedt reaktorok főleg a 235-ös tömegszámú uránt használják üzemanyagnak, szükség van ennek az izotópnak a (részleges) elválasztására az üzemanyaggyártás során. A dúsítás során keletkező hulladék a szegényített urán. Ebben a 235U részaránya kisebb (0.2%-0.3%). Az elnevezés azért félrevezető, mert amennyivel kevesebb ebben az 235U, annyival több benne a szintén hasadó 238U.
Szegényített uránt tartalmazó lövedékeket az amerikaiak már a balkáni háború során is vetettek be a kilencvenes évek elején. Tudósok már akkor felfigyeltek a rákbetegségek arányának növekedésére úgy a támadást elszenvedő polgári lakosság, mint az azt végrehajtó katonák között.
Magyar nyelven az időközben elhunyt Tóth Judit, kanadai magyar szabadságharcos honlapja, a „Hazánkért” közölt 2005-ben egy írást a szegényített urán okozta világméretű veszélyekről. Az írás a honlapon még mindig elérhető.
Ez év januárjában pedig a Heti Válasz foglalkozott a témával, megítélésünk szerint meglehetősen finoman.
E sorok szerzője néhány éve eljuttatta egy, a témával kapcsolatos cikk fordítását egy FIDESZ-KDNP tagnak – aki ma parlamenti képviselő – avval a kéréssel, hogy továbbítsa azt az ellenzékben lévő FIDESZ katonai és külügyi illetékeseinek, és használja fel az ott leírtakat a magyar katonai szerepvállalásról (Irak, Afganisztán) folyó parlamenti vitában.
Hogy az illetékesekhez eljutottak-e az információk, nem tudjuk. Tény azonban, hogy a FIDESZ sem akkor, sem azóta nem veri nagydobra, hova küldjük fiainkat. Mint a régi szép szovjet időkben, avval a különbséggel, hogy akkor egy párt nyalta a megszállók (bocs, barátunk és szövetségesünk) talpát, most pedig váltógazdálkodásban kettő.
Az egészről pedig egy régi-régi pol-beat fesztivál slágerének refrénszövege jut eszembe: „Pilótának ne menj Vietnámba…” Se Irakba, se Afganisztánba, se Iránba – tehetjük hozzá.
Bálint József
barikad.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
