Egy kis matematika a holokausztról....(Ellenkultúra)

Hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon? Bizonyos szervezetek és “történészek” menten rávágják: hatszázezer! Igaz, Raoul Hilberg a holokauszt-kutatás alapművének számító, Az európai zsidóság megsemmisítése című könyvében háromszázezer magyarországi holokauszt-áldozatról ír. Negyven évig dolgozott a könyvén, hát biztos tudja, miről beszél.

Ám mind a hatszázezret szajkózó szervezetek, mind pedig Raoul Hilberg megspórolhatott volna egy csomó kutatómunkát, ha felveszik a telefont, felhívják a Központi Statisztikai Hivatal központi számát, és megkérdezik az ügyfélszolgálatot, mennyi volt Magyarország lakossága 1941-ben, illetve 1949-ben. Ezekben az években volt ugyanis népszámlálás. Az alábbi adatokat bárkinek megmondják.

1941-ben Magyarország lakossága 9 316 074 fő volt. (Ebben nincsenek benne a visszacsatolt területek.) 1949-ben pedig 9 204 799 fő. A különbség nem 600 ezer, nem is 300 ezer, hanem 111 275 fő. Ennyit fogyott Magyarország lakossága e nyolc év alatt. Ebben benne van a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, a frontveszteségek, a természetes halálozások, a budapesti ostrom, és persze a születések is. No meg az a bizonyos holokauszt.

Vajon született-e 1941 és 1949 között elég csecsemő ahhoz, hogy a háborús veszteségeken túl még 600 ezer elpusztított zsidót is kompenzáljon? Természetesen nem.

Az élveszületések száma:
1941: 177,047
1949: 190,398

Ugyanezekben az években a halálozások száma:
1941: 123,349
1949: 105,718

A köztes évekről nincs adat, de tételezzük fel, hogy a lakosság hancúrozási kedve a legnagyobb bombázások idején is töretlen volt, és a születések száma mindvégig 40%-kal meghaladta a halálozások számát, mint a fenti években. (1941-ben 30%-kal, 1949-ben pedig 45%-kal volt több születés, mint halálozás, kerekítve.)

Ahhoz, hogy 600 ezer főnyi holokauszt-veszteség ne látsszon meg a háború utáni statisztikákban, 9 év alatt legalább ennyivel több csecsemőnek kellett születnie. Azaz évente kb. 66 ezerrel több a normálisnál. Ez azt jelentené, hogy a háborús nélkülözés éveiben a lakosság elkeseredett kefélésbe kezdett, és a háború utáni baby boom-ot is meghaladva kb. 80%-os népszaporulatot produkált kilenc éven keresztül, de közben nem is halt meg senki más, csak az a 600 ezer holokauszt-áldozat. E számok alapján ki lehet jelenteni: 600 ezer holokauszt-áldozat biztosan nem volt.

Seress Mária parlamenti beszamolója!!!!!!!!!!

Vannak napok, amiket be sem kell jelölni a naptáramban, hisz úgysem fogom soha elfelejteni. Ilyen lesz április 14. Szűk két órát töltöttem a Parlamentben. Tanulságos volt.
Egyedül mentem - egyedül képviseltem 605 ezer embert.
Először vettem részt parlamenti ülésen.
A díszpáholyban biztosítottak helyet nekem, mint a népszavazás kezdeményezőjének. Ez a páholy közvetlenül a képviselői széksorok mögött van, tehát közelről szemlélhettem és hallhattam a "nívós" képviselői munkát, és ízelítőt kaptam az ülés közbeni - elnézést a szóért de nem találok jobbat helyette - primitív szóbeli és egyéb megnyilvánulásokból is.

Az első döbbenetet az ülésterem zaja okozta. Alig hallottam mit mond a szónok. A képviselők beszélgettek, telefonáltak, ki-be járkáltak, újságot olvastak. Felnevettek egy-egy nyelvbotláson, felhördültek egy-egy "bevállalós" mondaton. Így viselkedik a politikai "elit"?! Úgy éreztem magam mint egy sportmérkőzésen: van két csapat, két ellenfél - de a szurkolókat már nem a játék szépsége érdekli, hanem egymás hergelése. A saját csapatnak elnézik a botladozását is, de az ellenfél nem tud olyan bravúrt végrehajtani, amire ne acsarkodással vagy gúnnyal reagálnának.

Abban a zűrzavarban figyelni sem lehet. Ha szavazásra kerül sor először csengetnek, hogy mindenki bejöjjön a folyosóról, a büféből. Következik a gomb-nyomás. Tisztelet a kivételnek, de a többségnek fogalma sem lehet miről is van szó, ám a frakció-vezér elkiáltja magát hogy IGEN vagy NEM és akkor azt a gombot nyomják. Ezt hívják úgy, hogy frakciófegyelem - no meg persze demokráciának is. Szégyen! Nincs odafigyelés, egyéni vélemény, saját lelkiismereti döntés, netán a választók érdekének szem előtt tartása vagy bármilyen mérlegelési szempont. És így a szavazási eredményt mutató tábla sem okoz senkinek meglepetést.

Azt sejtettem, hogy nem leszek túl népszerű a 386 képviselő körében. Miért is lennék? Viszont 605 ezer ember - mit ember: választó! - véleményét azért mégis csak illene tiszteletben tartani éppen nekik, mint bennünket képviselőknek.
Hogy engem Gyurcsány-bérencnek nevezzenek és azt mondják, bravó, így kell kilopni 4 milliárdot az ország zsebéből, azt nem személyeskedésnek tekintettem, hanem a sok százezer emberrel szembeni ostoba tiszteletlenségnek.
Az, hogy rám megvető pillantásokat tesznek, gúnyosan elhúzzák a szájukat vagy a hátam mögött cinikus és gusztustalan megjegyzéseket tesznek az sem érdekelt, de hogy egy képviselő ebből az egész népszavazásból csak annyit szűrjön le, hogy, idézem: Az kéne hogy ingyen dolgozzunk, mi!? - ez már kiverte nálam a biztosítékot. Nem, nem kell ingyen dolgozni. Csak dolgozni. De amit láttam, azt ennek semmiképpen nem lehet nevezni.

Akadtak olyan képviselők is, akik gratuláltak. Pontosan négyen, és őszintének tűntek. Ki is fejtették, minek köszönhetem az elismerésüket. A parlamenti hangvételről is egyezett a véleményünk: ez a stílus immár totális kudarc. Amikor arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák a másik véleményét, hisz már a mondandója első pillanatában tudják, hogy le fogják szavazni, csak azért mert ő mondja, akkor elvárható hogy ő majd figyelemmel lesz a másik álláspontjára?
Úgy gondolom, naivitás lenne azt képzelni, hogy ezek a pártok valaha is megtalálják a közös hangot (szerintem nem is keresik). De azt is, hogy képesek lennének bármit is megoldani...

A népszavazásról végül határozatot hoztak. Előtte egyetlen frakcióvezető sem élt a megszólalás lehetőségével. Fel sem merült az EP választással együtt történő lebonyolítás, pedig ígérték, hogy a frakciók egyeztetnek.
Minden frakció vezére az IGEN szót kiáltotta, így azt a gombot nyomták. A képviselők tehát népszavazást "akarnak" a saját költségtérítésükről. Hárman tartózkodtak.
És már megvan az is, mennyibe kerüljön a procedúra: maximum 3,9 milliárdba.

Közben odakint zajlott a civilnek egyáltalán nem nevezhető tüntetés.
Furcsa volt látni, ahogy a képviselők a parlamenti folyosón sétálva kipillantottak a térre: ugyan mi zajlik odakint. Feszültségnek, bizonytalanságnak nyomát sem lehetett érezni. Védve voltak. Az egész teret lezárta a rendőri kordon, csak a térbe torkolló utcákon gyülekezhettek az emberek.

Amikor kiléptem a Parlamentből szónokok mikrofonba kiáltott szavainak foszlányát fújta a szél. Érteni semmit nem lehetett belőle. A tömeg hangja meg el sem jutott az Ország Házáig.
Furcsa érzés volt lépkedi a kiürített téren. Egyik oldalon a szigorúan védett "elit", a kordonon túl pedig az elégedetlen felhergelt tömeg. Én meg ott sétáltam közöttük, középen, egyedül. Kicsit elméláztam ezen a szimbolikus helyzeten, de hirtelen kaptam egy kijózanító jégesőt a nyakamba.

És végül innen üzenném az előttem helyet foglaló képviselőknek, hogy nem attól leszek boldog, ha hozzák a villamosjegyüket elszámolni, hanem ha nem kell majd nekik több jegyet váltani.
Legalábbis a Kossuth térre nem.  

Minden második magyar forint a zsidóké 2009. április 21. 14:14

A budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékát izraeli tőkehátterű vállalkozások valósítják meg. Szakemberek szerint a piacon megszerzett profit minden második forintja vándorol zsidó zsebekbe. Nemcsak lakóparkok, hanem bevásárlóközpontok, szállodák és irodaházak tucatjai mögött áll a zsidó tőke, amely Budapest után felfedezte a magyar vidéket is. A megaberuházások mellett a másik célpont a lakás. A Jediot Ahronot napilap szerint a befektetők körében – Torontó után – Budapest volt a második legnépszerűbb város. A zsidók 1990-től több százmilliárd forintot fektettek be a magyarországi ingatlanbizniszbe. Aki erre azt merészeli mondani: azért, hogy tömegesen ide költözzenek a háborús övezetből, egyből megkapja, hogy holokauszttagadó, antiszemita. Pedig a történet arról szól: meg akarják valósítani évezredes álmukat, a Nagy Zsidó Kárpát-medencét. Ezért erősödött meg a cionista világhatalom magyarországi helytartóinak gyűlölet-hadjárata, hogy csírában elfojtsák a megszállás elleni tiltakozásokat.

 

A rendszerváltás óta egyetlen elemző sem mert vállalkozni az izraeli ingatlanbefektetők magyarországi tevékenységének, a budapesti piacon elért részesedésének pontos elemzésére, mert félt, hogy egyből rasszistának,antiszemitának, fasisztának kiáltják ki. Pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság bármely más szektorában bármely más nemzet hasonló mértékű befolyásszerzéséről a szakma vagy a nyilvánosság csak bizonytalan információk alapján értesüljön. A magyar ingatlanpiacon ugyanakkor az izraeli offenzíva régóta közismert. Időnként készülnek is piaci jelentések, amelyek viszont csak szőrmentén tesznek említést a jelenségről, s többnyire ezek a tanulmányok is megrekednek az általánosságok szintjén: más külföldiekkel összemosva utalnak az izraeli tőke hazai jelenlétére. Az index.hu internetes hírportál szerint nem véletlenül: a tanácsadó cégek, de a maguk az elemzők is tudatosan hallgatják el a dolgot. Kerülik ugyanis a politikailag kényesnek tartott témát.

Természetesen a helyzetet az is nehezíti, hogy egész egyszerűen nincsenek megbízható adatok. Már csak azért sem, mert az izraeli vállalkozások gyakran offshore cégeken keresztül jelennek meg a piacon. Cikkünkben ezért mi is csak azokat a társaságokat, befektetőket vesszük górcső alá, amelyek nyíltan vallják magukról, hogy izraeli tőkeháttérrel működnek. A rendelkezésre álló cégadatokból és az Ecorys Magyarország nemzetközi tanácsadó tanulmányából azonban kiderül: a legalább száz lakást értékesítő vállalkozások top tízes listáján hét helyet izraeli cégek foglalnak el. Azt viszont nem lehet tudni, mi a helyzet az irodaházak vagy az ipari ingatlanok építése terén. Így csak a becslésekre lehet hagyatkozni akkor is, ha arról szeretnénk képet kapni, mekkora értékű ingatlanberuházást valósítottak, valósítanak meg nálunk az izraeli cégek. Erre vonatkozóan Szilvan Salom kijelentése szolgálhat némi támpontul. Izrael külügyminisztere múlt év októberében budapesti látogatásán úgy fogalmazott, hogy Magyarországra több mint kétmilliárd dollárnyi tőke érkezett hazájából, melynek nagy része a magyar ingatlanpiacon talált magának befektetési lehetőséget. Elvileg az információáramlást szolgálta volna a 2005-ben, mintegy húsz vállalkozás részvételével létrehozott Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórum, a kezdeményezés azonban meglepő gyorsasággal elhalt.

A magyar piac húsz, legmeghatározóbb izraeli cége

Irodaházak, bevásárlóközpontok, szállodák

1. Ablon Group: Business Center 22; BC 91; BC 99 Office Park; BC 140; M3 Business Center; Budafoki BC; Erzsébet Business Center; Europeum; Fogarasi BC; Gateway Office Park; Lomb BC; New Age Center; Platán BC;
2. Brack Capital Real Estate: Ikarus park; Metropol irodaházak;
3. BSR Europe: Hermina torony; M3 Shopping City (10); Váci úti BSR Center; Váci úti Duna Office irodaház;
4. CEE: Terasz-park; Nádor tér Palace (38);
5. Ofer Brothers Group: Duna Plaza; Le Meridien Hotel; Budapest Bank Központ (Váci út); Bellevue Residence; MSZOSZ székház; Váci utcai értéktőzsde; Central park; a soproni és a nyíregyházi bevásárlóközpont; Páva Hotel; Starlight Hotel;
6. Plaza Centers: plázák: Aréna (63); Duna, Csepel, Veszprém, Pécs, Szombathely, Sopron Pláza, Óbuda hajógyári Álomsziget-projekt (375);
7. Pro-Mot Hungária: Club Aliga (30,5);
8. Shiraz: Siófoki Galerius Spa (13);
9. Sybil Holdings: Új Buda Center (7,8);


Lakóingatlanok

10. Arlon/Neocity Group: Reviczky liget (2,5); ForestHill (10); Seven Arts Resort; Natura villapark;
11. Autóker Holding Zrt.: Cézár ház; Kleopátra ház; Római kert; Gozsdu udvar; Szinyei Merse ház; Marina part; Léda ház; Gran’Dio (3); Helena ház; Király udvar;
12. Coral Holding: Andrássy Rose; City Center Park; Dob udvar; Orchidea liget; Royal Residence; Tavaszmező; Topáz ház;
13. Cordia Magyarország: Cordia City Garden; Cordia Termal Zugló; Cordia Terrace Residence;
14. Elephant Holding: Barcelona ház; Ibiza lakópark; Malomdomb lakókert; Palota liget; Vigo ház; Zaragoza kert;
15. Engel Group: Sun Palace; Városrét (Győr); Pünkösdfürdői lakópark;
16. GB Európa Ingatlan: Ciprusház; Lőrincliget lakópark; Madárhegy; Silverside apartmanház; Zen Garden Óbuda;
17. Home Center: 360°
18. Minrav (Yozma): Centrál park (10); Napfürdő otthonpark (3);
19. Olimpia Group: Egressy udvar; Gizella ház; Karolina udvar; Magnólia lakópark; Mandarin kert; Palóc ház; Tüzér kert; Városliget apartmanház; Zöldliget apartmanház;
20. SL Group: István park (4); Laborc-projekt; Narancsliget (13); Récsei bevásárlóközpont (6); SL Center;

*zárójelben a beruházás értéke, milliárd forintban

Az izraeli cégek magyarországi aktivitására vonatkozóan több találgatás és magyarázat is napvilágot látott a sajtóban és a szűkebb szakmai berkekben is. Azt már maguk a zsidók is elismerik: az Izraelben és környékén állandósult háborús helyzet miatt az izraeli tőke menekül a térségből, s biztonságos helyet keres magának. Nem véletlenül fogalmazott úgy Simon Peresz államfő az izraeli kereskedelmi kamara ülésén, hogy az izraeli vállalkozások szépen terjeszkednek, és lassan fölvásárolják Manhattant, Magyarországot, valamint Lengyelországot. Mondatai nagy botrányt kavartak a magyar politikai életben. Hiszen ezzel a zsidó vezér azt mondta, hogy megszerezték ezeket a területeket, amelyre építik a házaikat, hogy jöhessenek.Ide, magyarországra, az ő új hazájukba, a mi most még az emberek tudatában meglévő hazánkba. Ezért kell börtönnel szankcionáltatni, meg a holokauszt- rémdrámával ilusztrálni azokat a törekvéseket,amelyek meg akarják tartani Magyarországot a többségében magyarok országának.

No persze nemcsak beruházók, hanem lakásvásárlók is érkeztek, s érkeznek szép számmal hozzánk a mediterrán országból. Az izraeli állampolgárok számára ugyanis a magyar főváros még mindig megfizethető és élhető. Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapjában 2003-ban megjelent cikk szerint 1998 és 2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokban külföldön, ami több tízezer ingatlan megvásárlását jelenti. A Jediot Ahronot napilap nem kevesebbet állított, minthogy a befektetők körében – Torontó után – Budapest volt a második legnépszerűbb város.

Bár az izraeli befektetők magyarországi jelenléte mostanában kerül egyre inkább a figyelem középpontjába, tévedés volna azt hinni, hogy csak néhány éve fedezték fel hazánkat. Az izraeli kisbefektetők már a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején megjelentek nálunk. Őket követték a nagyok, majd a nyomukban megjelent a pénzügyi finanszírozási igényeiket kielégíteni hívatott Leumi Bank is. (A pénzintézet ugyanakkor nem dicsekedhet fényes eredménnyel. Botrányok közepette be kellett zárnia budapesti székhelyét, s csak néhány éve vetette meg újra a lábát nálunk.)

Egy biztos: a budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékban izraeliek beruházásában valósulnak meg. Szakértők szerint a megszerzett profit minden második forintja izraeli zsebekbe vándorol. Az ingatlanpiacon a kereslet azonban némileg csökkent, a nagyobb hozamelvárással, agilitással, gyors döntésekkel és nagyobb fokú kockázatvállalással jellemezhető izraeli vállalkozások pedig az ipar, a kereskedelem és a logisztika felé fordulhatnak, a lakásspecialisták pedig a környező országokban is helyet keresnek, hogy aztán megvalósítsák évezredes álmukat, a Nagy zsidó Kárpát-medencét.

HunHír.Hu -ingatlanbroker.com nyomán