2012 őszén költözés miatt felmondtuk kábeltévé szerződésünket, amelynek hozadékaként a szolgáltató UPC-nek vissza kellett vinnünk egy modemet. Ezt csak pár hónap késéssel tudtuk megtenni, mert a költözés miatt nem találtuk meg azonnal, erről tájékoztattuk is a társaságot. Miután a modemet az ügyfélszolgálaton leadtuk, az ügyintéző hölgy közölte, hogy még van 3000 Ft körüli tartozásunk, erről csekket fognak küldeni, amelyet fizessünk be, és így az ügy rendezve lesz. A csekket azonban nem küldték. Egy hónap elteltével felhívtuk a UPC-t, hogy a csekk nem érkezett meg, legyenek kedvesek megmondani, mi a teendő. Kérték, hogy utaljuk át az összeget (ehhez megadták a bankszámlaszámukat,) amely kötelezettségünknek még aznap eleget tettünk.
Jó másfél hónap elteltével felhívott egy erőszakos úr, miszerint a Creditexpress-től keresi a férjemet. Mondtam neki, hogy én éppen dolgozok, a férjem nincs velem, a telefon pedig, amelyen beszélünk, az enyém, egyébként nem is értem, ki ő, és honnan tudja a számomat. Kértem, mondja el, miről van szó, de azt mondta, az csak a férjemre tartozó „hivatalos ügy”. Ezen jót röhögtem és mondtam, akkor mondja el neki, sok szerencsét hozzá, majd letettem. Ezután írtam a UPC-nek egy levelet, számon kérve rajtuk, miért zaklatnak egy már régen megfizetett követelés kapcsán. A UPC elnézést kért, és tájékoztatott, hogy a tartozásunk már nem áll fenn.
Ezt követően, egy hónap elteltével „sima” levél érkezett (nem ajánlott, nem tértivevényes), amelyben ez a cégecske be próbálja hajtani a már körülbelül három hónapja megfizetett tartozást. Persze az ügyvédi felszólítás (B. Tóth Gábor ügyvéd által jegyezve – az illető és a cég kapcsán keletkezett korábbi panaszok itt és itt olvashatóak) megfelelő kellékeivel, fenyegetéseivel. Erre válaszként megírtam nekik, hogy valószínűleg tévedésből küldtek nekünk felszólítást, mivel nem tartozunk semmivel, és csatoltam a pénz átutalásáról szóló igazolást is.
Olvasónk a céghálónak is utána nyomzott
Következő levelük egy hónap elteltével érkezett, amelyben egy szót sem szólnak az én levelemről, csak ismét „megfenyegetnek”, hogy mi történik, ha nem fizetek. Ezen a levélen azonban olyan jól szórakoztam, hogy kötelességemnek éreztem megosztani másokkal is: az ügyvéd „úr” ugyanis nulla, azaz nulla forint tartozás megfizetését követeli, amely összegnek 69 Ft késedelmi kamata van (ezt nem tudom, hogy számolták ki, tekintve, hogy a kamat az eredeti követelés valahány százaléka, és az általános iskolás tananyag, hogy nullának még a 100 százaléka is nulla). Igaz, hogy annak idején nekem sem ment jól a matek (részben ezért is mentem humán pályára), de az biztos, hogy a jogi egyetemi felvételhez matematikából is kell érettségizni. Aki azonban képtelen százalékot számolni, annak nem valószínű, hogy adnak érettségi bizonyítványt.
A fenti 69 forintra még rárakódik a „tartozás behajtás miatt felmerült költség”, amely 4080 Ft (érthetetlen módon, hiszen tudtommal a végrehajtási költség az eredeti követelés valahányad része lehet csak).
A szóban forgó levél és csekk
Ennyi marhaságot követően nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és írtam egy válaszlevelet „nagytiszteletű kollégámnak”, amely szintén alább olvasható. A levél megírását követően pedig lekértem a cég adatait, amelyet szintén megnézhetnek a cikk alján. A nyilvántartásból kitűnik, hogy a dolgozó magyar embereket zaklató cég nagyrészt külföldi tulajdonban van.
A válaszlevél:
„Tisztelt B. Tóth Gábor Ügyvéd Úr!
Vicces ügyvédi felszólítása miatt „az alábbi ügyben vagyok kénytelen Önt megkeresni”:
A 0022-2000-1627222-76 hivatkozási számú ügyvédi felszólítására szeretnék az alábbiakban reagálni. Ezúton jelentem ki a már leírtakat fenntartva, hogy Önöknek semmivel sem tartozom.
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Ön az általam korábban, válaszként megküldött levelemet valószínűleg nem olvasta (erre a következtetésre abból a tényből jutottam, hogy válaszlevelében semmilyen utalás nem szerepel az én levelemre).
Mivel felszólításából láthatóan a továbbiakban is azt gondolja, hogy fizetni fogok, ki kell, hogy ábrándítsam, és ezúton „vagyok kénytelen” közölni Önnel, hogy nem fizetek!
Az, hogy a korábbi követelésükből hogyan lett nulla forint, nem értem, és nem is érdekel. Mindenesetre jókedvűen várom fizetési meghagyásukat, amelynek ellentmondva az ügyünk perré alakul, és a tárgyaláson az összes jogász kolléga Önön fog röhögni, hogy nulla forint behajtása iránt eljárást indított.
Azt hiszem, kedves kolléga (bár ezt a tényt én szégyellem, Ön helyett is) Önnek most hatalmas pechje van, mivel ráérek válaszolgatni a leveleire, és sem félelmemben befizetni nem fogom alaptalan követelésüket, sem leveleiket megunva nem fogok a postára szaladni és feladni az értelmetlenül és jogellenesen követelt pénzösszeget.
Csak találgatni tudok, hány embert vertek át vagy fenyegettek meg, amelynek következtében az egyszeri magyar állampolgár szaladt és fizetett, nehogy nagyobb baja legyen, például elárverezzék a házát nulla, azaz nulla forintos tartozása kiegyenlítése fejében.
Végezetül megjegyzem, kíváncsi vagyok, ha valaki nem válaszol Önnek, hogyan igazolja azt, hogy az illető egyáltalán megkapta a leveleit, mivel Ön azokat nem ajánlottan, nem tértivevényesen, csupán egy fénymásolt aláírással küldözgeti. Felhívom szíves figyelmét – mivel Ön a kézbesítés szabályairól szóló előadást az egyetemen nyilvánvalóan elmulasztotta –, hogy az ilyen módon történő kézbesítéshez semmiféle joghatás nem fűződik.
Kérem, amennyiben van még jogi kérdése, forduljon hozzám bizalommal, mielőtt még jobban lejáratna önmagát és ezzel az egész jogász-társadalmat.
Kollegiális (?) üdvözlettel:
Baloghné dr. Seres Krisztina”
