Betreff: romatámadás a Lehel útnál

Betreff: romatámadás a Lehel útnál
Sziasztok,

Leírom Nektek, mi történt velem és édesanyámmal szombat délután fényes
nappal, hogy lássátok, milyenek ma a közállapotok, és Ti is vigyázzatok a
jövőben.

Szombat délután megtámadtak a cigányok engem és Anyát, mikor a Kika-ból
sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag pár utcányira a lakástól. Testvéremnek
vettünk új bútorokat, Apu és testvérem így egy nagy Kika-s teherautóval
mentek haza, mi pedig pár aprósággal gyalog, ez egy 15-20 perces séta,amit
már többször megtettem, és szerintem egy viszonylag biztonságos helyen.

Mi nyugisan sétáltunk hazafelé, a Lehet útról befordultunk a Hun utcára
(most már tudom a nevét), ahol már amúgy sokszor elmentem, és nem tartom
veszélyesnek egyáltalán Ott kezdődnek a panelek, egy nagy parkoló, az
egész üres hétvégén.
Tipikus Olaszliszka eset történt velünk is: 5-6 cigány gyerek (5-8 évesek)
biciklivel direkt nekünk jöttek, mivel én a fal mellett voltam, Anyu
lábának. Azt, aki ráment Anyu lábára, Anyu a vállánál fogva megpróbálta
odébb tolni, gyakorlatilag a gyerek meg se érezte, és száguldottak tovább
a bicajjal. Persze elkezdtek olyan ocsmányságokat kiabálni, amit itt nem
is idézek.
Mi nyugodtan mentünk tovább, hiszen semmit nem tettünk. Amikor a panelek
előtt parkolón vágtunk át, tehát már vagy 100 méterrel feljebb is voltunk,
a gyerekek visszafele jöttek, és ordítoztak nekünk tovább, mi vmit
visszaválaszoltunk, hogy "Tanuljatok meg viselkedni", de még mindig nem
gyanakodtunk.
A gyerekek befordultak a Hun utcából nyíló egy utcába, és ez lett a
vesztünk, ui. hívták a családot.

A parkolót elhagyva egy parknak nevezhető füves részen sétáltunk tovább.
Egyszer csak nagy ordítozást hallottunk ("Megverted a gyerekem!"), és
ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy egy bevadult cigány nő és két
kigyúrt férfi fut utánunk. Mi annyit visszakiabáltunk, hogy "Nem vertük
meg!", megfordultunk, és mentünk volna tovább. Éreztem már, hogy
veszélyben lehetünk, de egyszerűen nem hittem el,hogy ebből bármi lehet,
gondoltam, max. ott kiabálnak velünk egyet. Alig léptünk párat, utolértek
minket.

A nő anyát hátulról lerántotta a földre, és elkezdte ütni a fejét.
Egyértelműen nyakra és fejre ment. Kis dulakodás után fölé került, és
fojtogatni kezdte.
Én egy pillanatra szinte sokkot kaptam, hogy ez történik. El kezdtem
segítségért kiabálni, de senki nem járt arra. Aztán hátulról próbáltam
lecibálni a nőt Anyuról, de gyakorlatilag egy ütéssel leterített a földre.
Olyan állati erő volt benne, amit még nem éreztem. Volt még pár gyenge
próbálkozásom, de nem tudtam vele felvenni a versenyt.
Szerencsére Anyu is viszonylag erős, feszítette a nyakát, ellenállt. De
így is: a nő gyakorlatilag letépte róla a pólóját és mivel nem tudta
megfojtani, véresre karmolta a nyakát, mellkasát. A fejét is ütötte, de
ott szerencsére csak egy nagy púp lett, viszont több marokra való haját
kitépte.
A két cigány férfi csak állt mellettünk, és röhögtek. Pár perc ilyen
dulakodás után vmilyen oknál fogva, talán látták, hogy elég volt már,
megunták a balhét, nem tudom, végül lecibálták a nőt Anyuról. Ketten
tudták leszedni, a nő még mindig olyan erővel tépte volna Anyut. Aztán
gyorsan húztak visszafelé.

Mi ahogy felálltunk, és összeszedtük a cuccunkat, szinte sokkban voltunk.
Borzalmas volt látni, hogy verik, fojtogatják az anyámat, és még csak
segíteni se nagyon tudtam. Rögtön hívtam a rendőrséget, aztán tesómat. A
rendőrség becsületére legyen mondva, nagyon hamar kiértek, egyidőben
Apuékkal. A rendőrök mondták, hogy pattanjunk be, és megkeressük őket.
Befordultunk az utcára, ahol a biciklis esemény történt, most is ott volt
vagy 3 gyerek közülük. Kipattantunk, a rendőrök (2 fő) közrefogták a
gyerekeket, akik persze már tekertek volna haza értesíteni a pereputtyot,
de nem engedték el őket, letetették velük a bicajt, majd odavezettek
minket a házukhoz. Csata utca 4. senki ne menjen még a környékre se.
Mondanom se kell, az a régi,m 3 emeletes ház tele volt cigánnyal,akik ott
ordítozni kezdtek és kivonultak, de a rendőrök miatt szerencsére nem
támadtak. Nem idézem itt, milyen ocsmányságokat mondtak nekünk, és
vádaskodtak, hogy megvertük a gyereket. Amikor a rendőrök megkértek
minket,hogy mondjuk el, mi történt, és elkezdtük, hogy "cigány gyerekek"
biciklivel nekünk jöttek, persze rögtön ordítoztak, hogy rasszisták
vagyunk, mert ők romák. (Pedig a "cigány" szó az Ő saját nyelvükön a saját
nevük; de hát a liberális sajtó és politika segítségével arra már
kiokultak, hogy mindig rasszizmusra kell hivatkozni..)
A rendőrök amúgy már ismerték őket, az egyik férfinak pl. már priusza is
volt.
Közben Apu a teherautóval ott maradt a biciklis események helyszínén, és
mivel a rendőrök velünk voltak, néhány cigány odament és megtámadták,
mielőtt be tudta volna csapni a kocsiajtót, de szerencsére sikerült őket
leszerelni (Apu elengedte az ajtót, így az rájuk csapódott, így Ő gyorsan
visszarántotta és el tudott menni a kocsival.)
Miután lecsillapodtak a kedélyek, és tudták őket igazoltatni, stb, a
rendőrök elmondták, hogyan tudunk feljelentést tenni, stb. Kihívták a
mentőket, persze, itt már beijedtek a cigányok, odajöttek, hogy kifizetik
a kárt, csak ne tegyünk feljelentést, ill. burkoltan megfenyegettek, hogy
"közel lakunk egymáshoz, jobb ha nem tesszük" (ezt nyilván abból
következtették,hogy gyalog mentünk haza némi cuccal).
De feljelentést teszünk, ez az egyetlen módja, hogy gátat szabjunk annak,
hogy ők erőszakoskodnak, provokálnak. Remélem, a 3 csapás törvénnyel
összegyűlik nekik most vagy később annyi, hogy börtönbe kerüljenek.
Megjegyzem: a rendőrökkel is olyan tiszteletlenül és ocsmányul beszéltek,
hogy elképesztő, semmi tisztelet, félelem nincs bennük.

Anyu kórházba került, mivel nyaki gerincsérve van (3 is), és megint
iszonyatosan szédül,stb. Kedden engedik ki. Akkor nem érezte, de most már
sántít is. A haja azóta is hullik.
Nekem nem lett nagy bajom, a bal lábszáram bekékült, ill. az egyik csuklóm
fáj, de nem komoly.
Lassan kezdünk magunkhoz térni a sokkból, és azon gondolkodunk, mit lehet
tenni, pláne, hogy én és testvérem ott is lakunk.

Félni nem fogok Tőlük. Egy darabig nem megyek arra a környékre (ezzel meg
is fenyegettek), de azt se hagyom, hogy megfélemlítsenek, hiszen ez a
céljuk. És nem fogom hagyni, hogy tiszteletlenek legyenek velem, vagy
másokkal, idős emberekkel (Anyu 56 éves) hülye kis 5 éves kölykök; mert az
nem élet, ha félelemmel kell járni az utcán és hagyni,hogy megalázzanak
bántsanak, szidjanak minket.

Szóval el kezdek olyan küzdősportot, hogy meg tudjam védeni magam és
másokat, ill. mivel amúgy is lakást nézek, olyan helyet keresek, ahol ezek
nincsenek (bár Pesten kevés az ilyen). A mentősök és a rendőrök történetei
alapján ma már bárhol, bármikor, ok nélkül támadnak csupán heccből és hogy
az erejükkel megfélemlítsék az embereket, a helyzet szerintük hónapról
hónapra romlik.

Amit még tehetek, és fogom is, hogy ahol lehet, elmondom, ami történt.
Eddig is tudtam, mi zajlik az országban (sőt, ahogy hallom, a román
cigányoknak is ez -gyerekek- az egyik módszerük), de amíg az ember nem éli
ezt át személyesen, nem hiszi el/éli át igazán.

Remélem, a kormány valóban tesz azért, hogy javuljon a közbiztonság
jelentősen, de ez lassú folyamat lesz. Ismerve, hogy a cigányok mennyire
szaporodnak, sajnos a jövőben szerintem be kell arra rendezkedni, hogy
jobban figyeljünk a biztonságunkra és meg tudjuk védeni magunkat. Ti is
figyeljetek, tanuljatok a történetemből.

Üdv,
Zita

Tényleg nincs cigánybűnözés???
Érdekes, hogy
Orbán miniszterelnök szerint sincs. Hát akkor mi van???