Az évszázad magyar pere! 5000 milliárd eurós nemzeti kincs a tét!
(admin, 2009, június 11 - 12:15)
Hírek
Több az energiakészletünk, mint Kuvait összes olaja!
Vén István feltaláló 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t
az ún. gádorosi NSZ.3 termálkút ügyében. A tározóból 5000 milliárd
euró értékben 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő
geotermikus energiát lehet kinyerni 25 év alatt.
Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még
1992-ben. 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jeggyel akarta
megcsinálni az évszázad üzletét: egy 5000 KW-os villamos-erőművet az
NSZ.3-as kútra.
Több energia van itt, mint Kuvait összes olaja!
Tervéből bukás lett: a feltaláló börtönbe került és immár 15 év óta
áll a geotermikus villamos-erőmű ügye. Most úgy tűnik, fordult a
kocka, és bírósági per lesz szeptemberben. A 15 éve tartó huzavona a
kút tulajdonjoga körül bonyolódik.
A legnagyobb nemzeti kincs
A szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat hazánk legnagyobb
mobilizálható, több ezer köbkilométeres, ún. nagyentalpiájú
geotermikus tározó rendszerére talált rá 1981-ben az Orosháza melletti
Gádoroson. Az állami vállalat szakemberei ekkor még nem tudhatták -
hiszen csak földgázmezőket kerestek - hogy az NSZ.3-as keresztnevet
kapott kút, az ország egyetlen olyan ismert helye, ahová a feltörő
több mint 180 fokos termálvize miatt, előbb-utóbb megérné egy 5000
KW-os erőmű telepítése is.
A Kórógy és a Mágocs-erek határolta terület középpontjában meglelt
"forrást" még ugyanebben az évben az állami vállalat mérnökei
ledugattyúztatták, elzárták. 1985 decemberében a 13 kilométerre arrébb
fekvő Fábiánsebestyén külterületén a cég fúrómesterei ismét
rábukkantak erre a tározóra, ám a tengervíz itt már - a gádorosival
ellentétben - 300-400 atmoszférás túlnyomással tört fel 180-200
Celsius fokon. A ritka geotermikus adottságokkal rendelkező kutat
ekkor már nemzetközi figyelem kísérte.
Becslések szerint a tározó hasznosítható energiakészlete meghaladja
Kuvait Állam teljes olajkészletét. Egy valóságos "geológiai
atomkazánnal" állunk szemben, amelyben az évmilliókkal ezelőtt
bezáródott tengeriszapot a Föld belsejében mindenütt jelenlévő
radioaktív anyagok bomlásánál felszabaduló energia hevítette fel.
A 25 év alatt kitermelhető 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértékű
energiakincs nemcsak a Kárpát-medence, hanem egész Közép-Európa
energiaellátásában jelentős szerepet foglalna el.
Nagy előnyünk Izlanddal szemben, amely ma geotermikus nagyhatalom,
hogy ott a különböző helyeken felbukkanó kitöréseket kell befogni
hasznosításra, míg hazánkban minden egyes fúrt kúton szabályozhatóan
tör fel az elementáris energia. Mivel a víz oldott földgázt is
tartalmaz, azt akár le is választhatjuk.
A nedves tározórendszer oldott földgázkészletét néhány százmillió
tonnára becsülhetjük, ami több mint a ma sokat emlegetett makói
gázmező vélelmezett készlete.
Az NSZ.3-as 0106/7 hrsz. termálkutat 1991-ben felújították, és
próbatermelést végeztek rajta. Hőteljesítménye 20-30 MW-ra
kalkulálható, amelyre a fent említett jellemzők miatt 5000 KW-os
villamos erőmű telepíthető.
Kié a kút tulajdonjoga?
A Kőolajkutató Vállalat bányaszolgalmi jogát 1984-ben jegyezték be az
NSZ.3-as mélyfúrásra. Akkor a Magyar Állam volt a föld tulajdonosa.
Aztán jött a rendszerváltás, és az 1990. évi LXV. tv. 107.§. (2)
alapján a termálkút és az ahhoz tartozó terület Gádoros Nagyközség
Önkormányzatának tulajdonába került. A képviselő-testület tagjai már
korábban is kezdeményezték az ingatlan "f" alrészletét képező
termálkút hasznosítását. Ehhez azonban sem tőkéjük, sem erre
szakosodott vállalkozójuk nem volt.
1993. október 14-én "Adásvételi előszerződés" keretében az
önkormányzat eladta a 0106/7 hrsz. ingatlant Vén Istvánnak azzal a
kötelezettséggel, hogy az apportálást követően, a vevő 94 százalékos
többségi tulajdonában lévő Első Magyar Geotermikus Villamos-erőmő
Kft..-jének 5 éven belül villamos- és hőerőművet, valamint
desztillációs és frakcionáló üzemet kell létesítenie.
Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még
1992-ben, ám egy évvel később már 5 milliárd forint névértékű
kárpótlási jeggyel akarta megcsinálni az évszázad üzletét. A
vállalkozó ugyanis nagyszabású kárpótlásijegy-felvásárlási akciót
hirdetett.
Annak érdekében, hogy felhívása kellő számú érdeklődőre találjon,
néhány hónapos fizetési határidővel 120 százalékos árat ígért a
jegyekért a vállalkozó. A felvásárlási akcióba - régi '56-os bajtársai
segítségével - a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TŐB) és az
Antall-kormány több politikusa is besegített.
Az akció olyan jól sikerült, hogy a geotermikus erőmű felépítéséhez
több ezer ügyfél ajánlotta fel az egymilliárd forintot is meghaladó
összértékű kárpótlási papírját.
Vén István állítja: tettével egyszerre több ellenséget is szerzett. A
beruházás alapjául szolgáló gádorosi meddő olajkútra ugyanis nemcsak
ő, hanem a MOL Rt. is kidolgozott titokban egy geotermia-projektet. A nagyszabású
felvásárlási akció pedig nem esett ínyére a jegyek alacsony árában
érdekelt spekulánsoknak sem.
Geotermiai lottóötös
Nagy dobás volt, hogy 1981-ben eltalálták a Békés-Csongrád megyék
alatti, több ezer köbkilométeres geotermikus tározót, amit a pannon
rétegek alatt fekvő hatalmas töréstáblák, rétegek zártak közre. Lehet,
hogy száz újabb fúrással sem érnénk célt, úgyhogy ezt az eredményt
nevezhetjük "geotermiai lottóötösnek" is.
Sajnos a közeli fábiánsebestyéni fúrás környezeti katasztrófával
fenyegetett, így a kb. 100 MW-os vadkitörést el kellett fojtani.
A két fúrás által eltalált tározó legalább 3000 méter mélyen van, a
"felszínközeli" rétegekből 180-200 C fokos nedves gőz tör fel, a
mélyebb - 8-10 km-re is lenyúló - törések átlagos hőmérséklete pedig a
250 C fokot is meghaladja.
A tározóval ma egyetlen kapcsolat az NSZ.3-as mélyfúrás. Ezért megy a
harc. Meg az ország energiaellátásának nagy üzletéért.
Sokan inkább akarnak jó felárral orosz vagy közel-keleti energiát,
mintsem, hogy kitermeljük az energiafüggőségünk enyhítésére és egy új
iparág megalapozására alkalmas, nagyentalpiájú geotermikus
tározóinkat.
Hazugságok és börtönévek
A történet további fejleményei mégis több kérdést vetnek fel: még
negyedéves elmaradása sem volt a kifizetésekkel Vén Istvánnak, amikor
csalás gyanújával 1994-ben a vállalkozót előzetes letartóztatásba
helyezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság
nyomozói.
Az erre vonatkozó rendőri indoklás többek között idézte a MOL Rt. azon
nyilatkozatát, miszerint a Vén által magáénak mondott mélyfúrás
valójában nem az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-é, hanem
az olajipari nagyvállalaté. A MOL arra hivatkozott, hogy mivel az
1993-as adásvételi szerződést a földhivatalok csak 1996. október 1-jén
vezették át a tulajdoni lapra, így azok semmisnek tekinthetők.
A MOL Rt. a rendőri, majd bírósági eljárásban azt is kijelentette,
hogy Vén István 1990-ben bejegyzett szabadalma működésképtelen és a
terve "kivitelezhetetlen".
A vállalkozót - aki 56-os forradalmi tevékenysége miatt már korábban
ült négy évet a kádári börtönökben - végül kilencévi börtönbüntetésre
ítélték, ám a bíróság végül is az ítéletét hét év letöltendő
börtönbüntetésre enyhítette.
Időközben a földhivatal - amely a vállalkozó szerint szándékosan
késett a tulajdonjog bejegyzésével - Vén István nevére írta a kút
tulajdonjogát.
A MOL új céget alapított a geotermikus energiára
Tavaly a MOL a Green Rock Energy ausztrál céggel közösen CEGE néven
társaságot alapított azzal a céllal, hogy az Magyarország piacvezető
energiatermelő társaságává váljon.
Időközben az NSZ.3 kút mélyfúrására a MOL bejegyzett bányaszolgalmi
jogot szerzett. Vén István most a perújítást követő szeptemberi
tárgyaláson azt kéri a bíróságtól, hogy az olajtársaság bányaszolgalmi
jogát töröljék, hiszen a 0106/7 hrsz. alatti terület nem a MOL-é,
hanem az övé. A 15 évvel ezelőtt kezdődött per és következményei a
következő részben olvashatók.
Tároló paraméterek USA (Texas, Louisiana)
Magyarország (Nagyszénás-Fábriánsebestyén)
Települési mélység [m] 4 800 3165 - 4034
A tároló kőzetek típusa törmelékes kőzetek (homokkő) karbonátos kőzetek
(dolomit) Kvarcporfir
Réteghőmérséklet [oC] 150 190
A tárolókőzet porozitása [%] 20 - 30 3 - 4
A tárolókőzet permeabilitása [mD] 20 - 120 11 - 120
A tárolt fluidum térfogata [Mm3] 10 a harmadikon 10 az ötödiken
A tároló nyomásgradiense [MPa/km] 13,5 - 18,1 20,0
Árpási Miklós A geotermikus energiahasznosítás Magyarországon - 2008
A fábiánsebestyéni vadkitörés katasztrófája
1985 decemberében Fábiánsebestyén külterületén hatalmas geotermikus
energiatározóra bukkantak. A tengervíz 180-200 Celsius hőmérsékleten
és 300-400 atmoszférás felszíni túlnyomással tört fel. Azonban az ún.
FÁB.4 környezeti katasztrófával fenyegetett, így a kb. 100 MW-os vad
kitörést el kellett fojtani.
Történt ugyanis, hogy a fúrásponton a 6 colos súlyosbító oszlop
kiépítése során a lyukegyensúly megbomlott, ezért a biztonsági
tolózárat felszerelték, majd a kitörésgátlót rázárták. Ekkor 50 bar
túlnyomás jött létre, és a biztonsági tolózár leszakadt. A
főfúrómester a baleset során életét vesztette. A 160 C fokos gőz olyan
nagy nyomással tört a felszínre, amekkorát eddig a világon sohasem
tapasztaltak.
Ezért a Világbank javaslatára bevonták a kitörések elfojtására
szakosodott amerikai Red Edert nevű céget. A kitöréselhárítás során a
160 tonna össztömegű fúrócsövet elvitték, majd a fúrótornyot
ledöntötték, és alkatrészekre bontva elszállították. A sérült
kitörésgátló helyébe pedig újat szereltek. A 47 napos megfeszített
munka után 1986. január 31-én a kutat végleg lezárták. A magas
hőmérséklet és nagy nyomás ugyanis felrepeszthette volna a
béléscsövet, és a vízgőz kimoshatta volna a föld felső laza rétegeit
kráterszerő üreget képezve. Ez pedig ellenőrizhetetlen vad kitöréshez
vezetett volna.
Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal
állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett
el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen
műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi
atomerőműnyi kapacitás telepíthető - teszi hozzá a feltaláló. A kút és
a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán!
Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek
épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk.
Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az
oroszok már a MOL-ban vannak.
Megalakult az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.
Vén István feltalálónak, akinek turbina szabadalmát 1990-ben
bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna
avillamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a
MOLRt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a
termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi
LXV. tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az
önkormányzatokhoz került. "Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki
számomra, hogy ki a valódi tulajdonos" - tette hozzá Vén István, aki
ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak
külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor,
ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel
együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű
Kft.-t
(EMGV).
Kárpótlási jegyek mizériája
Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld
mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a
kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a
hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor
jött kapóra a kárpótlási jegyláz1t 1990-ben
bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna
avillamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a
MOLRt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a
termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi
LXV. tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az
önkormányzatokhoz került. "Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki
számomra, hogy ki a valódi tulajdonos" - tette hozzá Vén István, aki
ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak
külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor,
ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel
együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű
Kft.-t
(EMGV).
Kárpótlási jegyek mizériája
Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld
mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a
kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a
hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor
jött kapóra a kárpótlási jegyláz. 56-os múltja miatt jó kapcsolatokat
ápolt a TIB-bel (Történelmi Igazságtételi Bizottság) és a POFOSZ-szal
(Politikai Foglyok Szövetsége), akik segítettek abban, hogy 13
megyében jegyeket vásároljon. Előre 20%-ot fizetett ki, majd 90 nap
elteltével további 100%-ot ígért, noha akkoriban jó, ha a címérték
fele árában elkeltek a jegyek. Összesen 1,22 milliárd névértékben
vásárolt jegyeket.
Bár 700 milliót kifizetett, 1994 tavaszán fizetési késedelembe került,
egyszerre több mint 3000 ember jelentette fel. Furcsa módon ugyanis
egy hónap múlva bizonyos csoportok 50% alá vitték a kárpótlási jegyek
árfolyamát, amit a vizsgálat 6 hónapja alatt már 18%-ra
süllyesztettek, azaz az EMGV által ténylegesen mindenkinek kifizetett
20%-os előleg értéke alá.
Ezzel összefüggésben érdekes adatokkal szolgál dr. Petri
Edit "Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998" c. műve. A
szerző táblázatai szerint a "kárpótlási maffia" 30-40 milliárd
forintot "keresett" az egész folyamat során.
Lecsukták
Vén Istvánt 1994 áprilisában tartóztatták le különösen nagy kárt okozó
csalás bűntette miatt, hiszen a kárpótlási jegyek egy részét nem
fizette meg. A nyíregyházi városi ügyészség 1994-s vádirata szerint az
EMGV "sem az érintett földterületek tulajdonjogát, sem a kutat, sem a
geotermikus energia kutatására és kitermelésére feljogosító
koncessziót, továbbá a bánya-, vízügyi- és környezetvédelmi
szakhatósági engedélyeket sem igyekezett megszerezni."
Ezzel szemben már 1993 októberében együttműködési megállapodást kötött
a gádorosi tsz-szel, amely szerint a "kút földterületének cseréjét a
földkiadó bizottság elősegíti. (...) Vén István a tsznek pénzeszköz
végleges átadása címen 5 millió forintot befizet." Az 1995. júliusi
adásvételi szerződésben pedig leírták, hogy Vén 1993 őszén az
adásvételi előszerződés aláírásakor kifizette a 3,9 millió forint
vételárat.
Az ügy azért haladt ilyen lassan, mert a pénzből a szövetkezet
tagosította a földeket, aztán adták el. Az átírási késedelem miatt -
furcsa módon a békés megyei földhivatalok roppant lassan dolgoztak -
Vén István nem apportálhatta a megvásárolt ingatlanokat, így a
befektetések függőben maradása a Kft.-nél fizetési késedelmet
generált. A nyomozó hatóságok miért nem vették figyelembe a
nyilvánvaló dokumentumokat?
Hazudott a MOL?
1994 márciusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrkapitányság
felkérte a MOL-t, hogy nyilatkozzanak a termálkút tulajdonjogával
kapcsolatban. MOL-válasz: "Az 1991-92-ben történt átszervezések
eredményeként létrejövő MOL Rt. a jogelőd minden tulajdonát - így
összes kútját és lemélyített fúrását is - apportként örökölte. A
Nagyszénás-3. sz. fúrás ma is a MOL Rt. tulajdonát képezi."
Másodsorban a MOL bagatellizálni akarta az NSZ.3 kút jelentőségét,
hogy nevetségessé tegye Vén István terveit: "Véleményünk szerint a
grandiózus tervnek, a vállalkozásnak több erősen kérdéses
műszaki-gazdasági problémája van."
Csak akkor a MOL miért alapította meg az ún. Geotermia Projektet, és
1995 végén miért kötött szerződést egy amerikai céggel, hogy a terület
geotermális lehetőségeit felmérje? Az elkészül tanulmány szerint 64
MW-os erőmű telepíthető a kútra, a megtérülési idő pedig csak 5 év.
Bejegyezték a MOL bányaszolgalmi jogát
Vén Istvánt 1995 őszén csalás miatt 9 évre ítélték, amit 1996 elején
hét évre mérsékeltek. Eközben 1997-ben a MOL megállapodást kötött a
Kőolajkutatóval, a MOL bányaszolgalmi jogot jegyeztetett be az NSZ.3
kútra.
Az indoklás roppant "zavaros", eszerint a MOL a kút kezelője, bár hogy
ez jogi értelemben mit takar, nem lehetett tudni1t 1990-ben
bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna
avillamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a
MOLRt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a
termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi
LXV. tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az
önkormányzatokhoz került. "Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki
számomra, hogy ki a valódi tulajdonos" - tette hozzá Vén István, aki
ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak
külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor,
ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel
együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű
Kft.-t
(EMGV).
Kárpótlási jegyek mizériája
Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld
mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a
kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a
hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor
jött kapóra a kárpótlási jegyláz. 56-os múltja miatt jó kapcsolatokat
ápolt a TIB-bel (Történelmi Igazságtételi Bizottság) és a POFOSZ-szal
(Politikai Foglyok Szövetsége), akik segítettek abban, hogy 13
megyében jegyeket vásároljon. Előre 20%-ot fizetett ki, majd 90 nap
elteltével további 100%-ot ígért, noha akkoriban jó, ha a címérték
fele árában elkeltek a jegyek. Összesen 1,22 milliárd névértékben
vásárolt jegyeket.
Bár 700 milliót kifizetett, 1994 tavaszán fizetési késedelembe került,
egyszerre több mint 3000 ember jelentette fel. Furcsa módon ugyanis
egy hónap múlva bizonyos csoportok 50% alá vitték a kárpótlási jegyek
árfolyamát, amit a vizsgálat 6 hónapja alatt már 18%-ra
süllyesztettek, azaz az EMGV által ténylegesen mindenkinek kifizetett
20%-os előleg értéke alá.
Ezzel összefüggésben érdekes adatokkal szolgál dr. Petri
Edit "Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998" c. műve. A
szerző táblázatai szerint a "kárpótlási maffia" 30-40 milliárd
forintot "keresett" az egész folyamat során.
Lecsukták
Vén Istvánt 1994 áprilisában tartóztatták le különösen nagy kárt okozó
csalás bűntette miatt, hiszen a kárpótlási jegyek egy részét nem
fizette meg. A nyíregyházi városi ügyészség 1994-s vádirata szerint az
EMGV "sem az érintett földterületek tulajdonjogát, sem a kutat, sem a
geotermikus energia kutatására és kitermelésére feljogosító
koncessziót, továbbá a bánya-, vízügyi- és környezetvédelmi
szakhatósági engedélyeket sem igyekezett megszerezni."
Ezzel szemben már 1993 októberében együttműködési megállapodást kötött
a gádorosi tsz-szel, amely szerint a "kút földterületének cseréjét a
földkiadó bizottság elősegíti. (...) Vén István a tsznek pénzeszköz
végleges átadása címen 5 millió forintot befizet." Az 1995. júliusi
adásvételi szerződésben pedig leírták, hogy Vén 1993 őszén az
adásvételi előszerződés aláírásakor kifizette a 3,9 millió forint
vételárat.
Az ügy azért haladt ilyen lassan, mert a pénzből a szövetkezet
tagosította a földeket, aztán adták el. Az átírási késedelem miatt -
furcsa módon a békés megyei földhivatalok roppant lassan dolgoztak -
Vén István nem apportálhatta a megvásárolt ingatlanokat, így a
befektetések függőben maradása a Kft.-nél fizetési késedelmet
generált. A nyomozó hatóságok miért nem vették figyelembe a
nyilvánvaló dokumentumokat?
Hazudott a MOL?
1994 márciusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrkapitányság
felkérte a MOL-t, hogy nyilatkozzanak a termálkút tulajdonjogával
kapcsolatban. MOL-válasz: "Az 1991-92-ben történt átszervezések
eredményeként létrejövő MOL Rt. a jogelőd minden tulajdonát - így
összes kútját és lemélyített fúrását is - apportként örökölte. A
Nagyszénás-3. sz. fúrás ma is a MOL Rt. tulajdonát képezi."
Másodsorban a MOL bagatellizálni akarta az NSZ.3 kút jelentőségét,
hogy nevetségessé tegye Vén István terveit: "Véleményünk szerint a
grandiózus tervnek, a vállalkozásnak több erősen kérdéses
műszaki-gazdasági problémája van."
Csak akkor a MOL miért alapította meg az ún. Geotermia Projektet, és
1995 végén miért kötött szerződést egy amerikai céggel, hogy a terület
geotermális lehetőségeit felmérje? Az elkészül tanulmány szerint 64
MW-os erőmű telepíthető a kútra, a megtérülési idő pedig csak 5 év.
Bejegyezték a MOL bányaszolgalmi jogát
Vén Istvánt 1995 őszén csalás miatt 9 évre ítélték, amit 1996 elején
hét évre mérsékeltek. Eközben 1997-ben a MOL megállapodást kötött a
Kőolajkutatóval, a MOL bányaszolgalmi jogot jegyeztetett be az NSZ.3
kútra.
Az indoklás roppant "zavaros", eszerint a MOL a kút kezelője, bár hogy
ez jogi értelemben mit takar, nem lehetett tudni. Sőt 1997 őszén a
Békés Megyei Földhivatal saját adatait meghamisítva azt mondja: "A
korábban is bányaszolgalmi joggal védett kutak tulajdonosává a MOL Rt.
vált."
Vén nem hagyta magát, barátai, rokonai - míg ő börtönben volt - újabb
társaságot alakítottak Geopower 2000 Kft. néven, amely tárgyalásokba
bocsátkozott a MOL-lal. Az olajtársaság arról tájékoztatta a
Geopowert, hogy ők az NSZ.3 kútnak csak kezelői és nem tulajdonosai,
így azt a
Geopowernek nem is tudják eladni. A MOL tehát már 1997-ben tudatában
volt annak, hogy a büntetőeljárásban Vén István terhére hamisan
tanúzott, de ezt a mentő körülményt nem siettek közölni a hatósággal.
Összejátszottak?
2002-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVŐ) Békés megyei
kirendeltsége úgy nyilatkozott, hogy a "kút nem képezi a Magyar Állam
tulajdonát, amelynek a KVŐ vagyonkezelésében kellene lennie." Az ÁPV
Rt. ellenben 2003-ban úgy tájékoztatta a Geopowert, hogy az
"Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVŐŐŐ. Tv. 109. § alapján a
termálkút a Magyar Állam tulajdonában van, a vagyonkezelést pedig a
KVŐ végzi. A KVŐ megerősítette a MOL véleményét." Pedig egy évvel
korábban azt mondta a KVŐ, hogy nem övék a kút. A tulajdoni lap
alapján a termálkút a földdel együtt Vén Istváné 1995 óta, akkor vette
meg Gádoros önkormányzatától.
Újabb elutasítás
2001-ben Vén kiszabadult a börtönből. Közben próbálták elárverezni a
földeket, ám az orosházi bíróság érvénytelenítette az eljárásokat.
2003-ban Vén pert indított a MOL, a Kőolajkutató és a KVŐ ellen, ám a
Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az NSZ.3 kút az állam
tulajdonát képezi. A bíróság ítélete "meglepően furcsa" olvasva a
beterjesztett iratokat.
Vén úr által vélt MOL-bőncselekmények tekintetében a hatóságok
"elévülésre tekintettel" megtagadták a nyomozást. A MOL ráadásul azt
írta a Geopowernek 2004-ben, hogy "már maga a kezelői megbízás fogalma
is ismeretlen előttünk, nem emlékszünk arra (sic!), hogy valaha is úgy
nyilatkoztunk volna, hogy nekünk bármiféle kezelői megbízásunk lenne
bárkitől is az állami tulajdonban lévő kutakra nézve."
Érdekes jogi evolúció zajlott tehát: 1994-ben még a MOL a tulajdonos
állításuk szerint, később már csak kezelői a kútnak, ezért kapták meg
a bányaszolgalmi jogot a Kőolajkutatótól, aztán már az sem. 2008-ban a
20 hektáros gádorosi ingatlant az "f" alrészletét képező termálkúttal
és a MOL Rt. bányaszolgalmával terhelten 7,5 millió forintért, azaz a
650 aranykorona valós értékének 1/3-áért árverezték el. A termálkút
több milliárdos értékéről szó sem esett!
Azonban megtámadták az eljárást, így most áll az ügy.
A MOL-nak kell bizonyítania
Vén István 2008 júliusában a Pp. 260. § (1) a) és b) pontjai alapján
perújítási kérelmet terjesztett elő, amiben azt is írja: "az NSZ.3-as
mélyfúrás jogi helyzetét speciálisan az 1995. évi LVŐŐ. törvény a
vízgazdálkodásról rendezi: "az ingatlan tulajdonosának tulajdonában
vannak: az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba
torkolló vízfolyások; jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az
ingatlan határain belül lévő és saját célt szolgáló vízi
létesítmények."
A Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 29-ére tűzte ki a per első
tárgyalását, amelynek tárgya:
1. A MOL és Kőolajkutató közötti "megállapodás" semmisségének megállapítása,
2. A MOL Rt. bányaszolgalmának törlése,
3. A MOL Rt. kötelezése 20 milliárd forint kártérítés megfizetésére.
Az idéző végzése szerint "az alperesnek (MOL Rt.) legkésőbb a
tárgyaláson nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének
alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Az ügyre vonatkozó
okiratait pedig be is kell mutatnia." Somlyai Dóra, a MOL
magyarországi kommunikációs igazgatója kérdésünkre nagyon szűkszavúan
elmondta: "a bíróság még nem döntött, hogy elfogadja-e a perfelújítási
kérelmet, csupán a tárgyalást tűzte ki. A bíróság 2003-ban másodfokon
is jogerős ítéletében elutasította Vén István kérelmét. Azóta
semmilyen új körülmény nem merült fel, mely alapot teremtene az újabb
tárgyalásoknak. Folyamatban lévő ügyről további információval nem
szolgálhatunk."
Kié lesz a nemzeti kincs és a hatalom?
"Csak abban bízhatok, hogy a bíróság leállítja ezt a
bűncselekmény-folyamatot. Ha igen, akkor rövid időn belül elkészülhet
az 5 MW-os villamoserőmű." - mondta Vén István.
Kié lesz végül a termálkúttal "műszaki kapcsolatban" álló irdatlan
geotermikus tározó energiája, a belőle származó pénz, és a hatalom?
Hiszen ahhoz még jó néhány kutat kellene fúrni. A MOL csupán 2008-ban
alapította Cege Zrt. néven közös vállalatát egy ausztrál céggel
geotermikus energia kiaknázásra. Érdekes egybeesésként a gádorosi
termálkutat is tavaly árverezték. 15 évig mit csinált a MOL? Vén
Istvánnak már 1990-ből bejegyzett szabadalma van ez ügyben, akkoriban
kanadai és izraeli
befektetőknek jó lett volna az a technológia. A MOL közben titkos
tárgyalásokat folytatott nyugati cégekkel a 90-es évek közepén.
Hogyan érvényesülhetnek a magyar nemzeti érdekek? Hogyan szűnhetne meg
Magyarország egyoldalú orosz gázfüggősége?
A MOL Nyrt. részvény- és tulajdonosi szerkezete
A HÁLÓZAT gátolja a geotermikus energia kitermelését?
Vén István 2004-es vádindítványában ügyészek, főügyész, bírók,
rendőrök ellen tett feljelentést: "Már 1957-1990 között kiépítették az
ország energiafüggőségének rendszerét, amelyet utódaik most is
devizaszivattyúként működtetnek. A kikényszerített energiaimport ma
kb. 10 millió tonna kőolaj-egyenérték/év= 700 milliárd forint/év.
(...)
1981-86 óta ismert, hogy Békés, Csongrád megyék térsége alatt egy
világgazdasági jelentőségő geotermikus tározórendszer van (kb. 10
milliárd tonna kőolajegyenérték), amelyhez az egyetlen műszaki
kapcsolat
az NSZ.3 mélyfúrás. A mező kitermelésével több ezer MW villamos- és
hőenergia-termelő kapacitást építhetnénk ki, az olcsó áram korlátlan
exportjának lehetőségével.
Az utánpótlás miatt gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásra
alapított termelés pedig csökkenthetné/kiválthatná az ország végleges
eladósodásához vezető olaj és földgáz importot.
"Rendszerváló kormányok" tisztségviselőjének megtévesztésével a
HÁLÓZAT ezért akadályozta folyamatosan az NSZ.3-as mélyfúrásra
telepíthető villamoserőmű létrejöttét. (...) A vádlottak célja nem
csak a geotermikus energia hasznosításának megakadályozása és a
kárpótlási jegyek árfolyamának letörése, hanem a termálkút tulajdoni
helyzetének erőszakos megváltoztatása volt. (...) Az ügyészség tíz éve
szabotálja az általam alapított Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű
Kft. 5000 ügyfelének és a kárpótoltak szélesebb körének büntetőjogi
védelmét."
Farkas Tibor
(forrás: ingatlanmagazin.com)
2009. június 17., szerda
2009. június 16., kedd
A legmélyebb árok
Éppen egy hete gyilkosság történt. Nem hallott róla senki, épp csak említette a hírt fősodratú média. 2009. június 8-án Nagybörzsönyben Králik Attilát, egykori erdészt saját házában, brutális kegyetlenséggel meggyilkolták, majd elvettek tőle 20,000 forintot és a mobil telefonját. A halottkém jelentése szerint fejét szétverték, fülig vágták el a torkát majd a fotelba ültették és letakarták. Akár egy thrillerben.
Králik Attilára 22 éves lánya talált rá.
A tettest elfogta a rendőrség; Farkas Richárdot, nagybörzsönyi cigány lakost, aki a kihallatáson beismerte tettét.
A média híradásaiból annyi derült ki, hogy rablógyilkosság történt, egy férfi megölt egy másikat nála lévő vagyonáért.
Február 23-án Tatárszentgyörgyön gyilkosság történt. Mindenki hallott róla, a fősodratú média zengett: rasszista indíttatású támadás történt. Mohácsi Viktória habzó szájjal járta sorra a TV stúdiókat: ölik a cigányokat a magyarok! Tatárszentgyörgyön egy apa és a fia lett gyilkosság áldozata, név szerint Csorba Róbert és kisfia. Cigányok voltak. Sörétes puskával lelőtték őket. Akár egy thrillerben. Mint később kiderült, a tettesek is cigányok voltak.
Mi a különbség a két eset között?
Március 3-án temetés volt. Közel ötezren vettek részt a tatárszentgyörgyi gyilkosság két áldozatának búcsúztatásán. Az esemény a 100 tagú cigányzenekar zenéjével kezdődött. A temetésre autókkal és buszokkal érkeztek gyászolók az ország különböző részeiről. A temetésen megjelent többek között Kepes András televíziós újságíró, Hajós András, Soma, Falusi Mariann és Lang Györgyi, valamint Koltai Róbert színész-rendező. Valamennyi parlamenti párt képviseltette magát, az emberi jogi bizottság elhalasztotta aznapi ülésének több napirendi pontját, azért, hogy a tagok közül aki akar, eljuthasson a temetésre. A búcsúztatásra a kormány nevében Szűcs Erika szociális miniszter ment el. A cigányság nevében Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke rótta le kegyeletét a koporsó mellett. A szertartáson Iványi Gábor metodista lelkész bocsánatot kért a magyarság nevében a cigányoktól, amiért azok gyilkolják őket. „Vajon van-e Magyarországon mélyebb árok, mint az ő sírjuk?” - kezdte akkor beszédét Iványi Gábor.
2009. június 20-án temetés lesz Nagybörzsönyben. Králik Attiláé. Az ő temetésén nem lesznek ott a parlamenti pártok képviselői, érte nem kér majd elnézést senki, őt nem fogják ismert közéleti személyiségek tömegei búcsúztatni. Viszont ott lesznek azok, akiket a Králik család fontosnak tart; A Magyar Gárda, a Jobbik, a Nemzeti Érzelmű Motorosok, ifj. Hegedűs Loránt.
S miért nem lesznek ott azok, akik Tatárszentgyörgyből preztízskérdést csináltak? Mert tudják, hogy Králik Attila sírja a legmélyebb árok, ami ma létezik. És azt is tudják, hogy ezt az árkot ők ásták ki!
Sárdy Barbara: Magyarország Jobbik arca
2009-06-12 19:25 barikád.hu
Sárdy BarbaraMAGYARORSZÁG JOBBIK ARCA ( I.)
Minden örömbe vegyül egy kis üröm:
- az MDF tudja, hogy előretörésünk egyben az ő politikai szerepvállalása végét jelenti. Vastag festékkel az arcán, vág még néhány fintort – mint a beteg, aki heveny hascsikarás közben derűsnek tetteti magát-, de lerí róla: alig-alig tartja már a pózt. Az egykori főszereplő, csak haldokló statiszta, aki ugyan utolsó leheletével is belekapaszkodik a világot jelentő hatalomba, viszont már az sem ér el a tudatáig, melyik darabban játszik.
- A FIDESZ, látszólag nyertes. De ők tudják, hogy mi tudjuk… ez a győzelem, bizony kesernyés. Változtatni kell gyorsan valamin. Az nem lehet, hogy 427 ezer ember fasiszta lenne Magyarországon. Ez valami más. Ez népi elégedetlenség. Hogyan tovább: radikalizálódás, vagy radix? Tehát a magyar életösztön parancsai szerint való fejlődés, vagy inkább vissza az eredeti, liberális gyökerekhez? Bizony ez itt a kérdés, „polgártársak”!
- És ott vagyunk mi. Európa legrégebbi keresztény nemzetállamának az élni akarása.
A magyarság veleszületett, csodálatos képessége, amely átvészelteti velünk a történelmi kataklizmákat, amely az abszolút vesztettnek, reménytelennek hitt helyzetekből újra és újra talpra állítja ezt a népet. Ránk kövesedett rendszerek repedéseiből felszínre törő víz, a magyar élet vize, a Kárpát-medence tiszta, tápláló forrása: Ez esetben: 427.213 szavazat.
Mi vethet árnyékot erre a boldogságra?
Az, hogy a harc –rettenetes túlerővel szemben- csak most kezdődik igazán, s az élet minden apró részletén „megrakja” tűzfészkeit.
Ebben a küzdelemben nem pusztán pártokról van szó. Hanem elnyomókról és elnyomottakról. És még valamiben biztosak lehetünk: elnyomóinknak semmi sem szent. Sárdobálással, elhiteltelenítéssel eddig is szembe kellett néznünk. Ezentúl aljasabb, körmönfontabb, taktikusabb eszközökkel bővül a front: barátkozás- beépülés-bitorlás. Kinőnek a földből a „haverok”, radikálisabbak a radikálisnál, szabadszájúbbak a szókimondónál. Hangosan ugató hízelgők - a hamis kutya kéznyalogatásában remegő visszafojtott, vérszomjas harapni akarással- igyekeznek majd irányba fordítani, kezelni, terelni, „megetetni” a népi elégedetlenséggé eszmélő indulatokat.
Azt mondjuk, a gazdasági válság gerjesztett folyamat. Tehát valakik állnak mögötte, nyernek rajta, irányítják. Nyugodtak lehetünk afelől, hogy akik ezt teszik, azok pontosan tisztában vannak azzal is, hogy a válsághelyzetek óhatatlanul társadalmi radikalizálódással járnak együtt. Azt is tudják, hogy az ilyen történelmi időszakok, „esedékessé” teszik a forradalmi változásokat. Vannak tehát terveik. Szinte minden eshetőségre.
A jelenlegi belpolitikai állapotok, hasonlítanak a Trianon utáni Magyarországéhoz: az I. Világháború hentesbárdja, aztán a kommunista kannibalizmus vérgőzös lakomái, s végül a versailles-i kegyelemdöfés eredményeként, a hadszíntéren egy meggyengült, megfogyatkozott, kifosztott magyarság nyalogatja sebeit: ütésektől sajgó lélekkel és testtel. Felborulnak az értékrendek, dúlnak az irányzatok. A sértett önérzet vívódik, vergődik az elkullogás és a felindultság lelkiállapotaiban… akárcsak most, hátunk mögött a rózsadombi paktum forgatókönyve szerint eltelt 20 évvel.
És ekkor történik valami.
Deus ex machina; isteni beavatkozás.
Ugyanazok az eszmék -amelyeknek éppen Antallék árulása okán, mindig is volt politikai megtestesítőjük, ennek ellenére csak a társadalom, illetve a választópolgárok 2-5%-át érintették meg két évtizeden át- népi elégedetlenséggé manifesztálódnak.
Nagyon sok emberről van szó. Ők most mind, tudatosan akartak radikálisok lenni. És itt már teljesen mindegy, hogy honnan is lettek lehasítva, hogy milyen propaganda hatására döntöttek így, vagy hogy érezték-e tétjét a választásnak. Ennyi ember nem tud összebeszélni és összeesküdni. Valami megváltozott a magyarságban.
Persze emberi cselekedetek, kitartó munka, csapatmunka nélkül, nem juthatna érvényre a Gondviselés. De az eszmék igazságán, a fiatalság felhajtó erején kívül, benne van egy általános kudarcélményből eredeztethető kollektív életkövetelés ebben az eredményben.
Nem véletlenül idéztem már meg a Trianon körüli évek hangulatát.
Gróf Klebersberg Kunó, Bethlen István kormányának halhatatlan értékeket teremtő kultuszminisztere, így fekteti le politikájának alapgondolatát 1922-ben:
„a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.”
A körülöttünk élő, rovásunkra gyarapodó népeknek, Európának, a világnak, egyféleképpen mutathatjuk meg, hogy nagy és élő nemzet vagyunk: „kultúrfölényünk” visszavételével, tudatos átélésével.
A Bethlen kormány a kultúrát politikai stratégiává tette, az iskolaépítésekhez, kutatóintézetek, klinikák létrehozásához, külföldi ösztöndíjak –Collegium Hungaricum-ok - megteremtéséhez, minden anyagi segítséget megadott. Olyan oktatási rendszert alkotva ezzel, amely –természetesen- az európai kultúra ápolásával tárta fel nemzedékekben, a magyar lélek egyedülálló mélységeit: ezáltal vetve magokat a letarolt magyar szellem csodálatos bőséggel termő talajába.
S most belém hasít a felismerés: ez most sem fog menni másként. Csak a bezárt iskolák megnyitásával, felújításával, megtöltésével. Új tanrenddel, a magyarságtudatot megtartó, erősítő követelményrendszerrel. A történelem hazugságok és dogmák nélküli oktatásával.
„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot, s az iskolát!”
-írja Reményik Sándor 1925-ben.
Mára a megszállás, a nemzet megmaradásának e két utolsó védőbástyáját is elérte.
Miért írtam megszállást? Mert adódik a feltételezés: egy nemzet kultúrájának birtokba vételével, a nemzetet uralni lehet.
A tudomány az értelmet vonzza magához, a művészet az érzelmeket korbácsolja fel. A nemzet arcvonásait az teszi egyénivé, ha saját kutatásai, felfedezései vannak. Ha nemcsak más kultúrákat áramoltat át magán, hanem sajátos alkotásokkal teszi hozzá a magáét, az emberiség közös művéhez.
Miért érezzük úgy, hogy manapság a tudomány, a művészet, az iskola és a templom, nem a nemzeti öntudatot ápolja, védi, erősíti Magyarországon?
MSZP, SZDSZ… Egyrészt, bornírtság volna azt hinni, hogy túl vagyunk rajtuk -ezek a fiúk nem adják fel olyan könnyen-, másrészt: komolyan gondolja-e valaki, hogy e két párt látszólagos bukásával, csökkent a megszállásunk mértéke?
Az SZDSZ reinkarnálódik az LMP-HP-ben, és csak imádkozhatunk, hogy az országgyűlési választásokon ne legyen a választóknak 5 %-a, aki elhisz bármit, ennek a nemzetközi szervezetek töretlen karrierű élmunkásaiból, színészekből, zenészekből összeverbuválódott kompániának. Elhasználódott bőrét levedlő liberalizmus: olyan tudósok, művészek, akiknek még politizálni is szabad. Politizálásuk célja, az apolitikusságra nevelés. Majd ők megmutatják, hogyan kell ezt csinálni, hiszen nekik eddig is minden bejött.
Vagy tévednék, és akad közöttük egy is, aki az elmúlt 20 évet fokozódó elnyomásnak érezné? Van közöttük olyan, aki megtapasztalt volna bármit is a magyar ember hétköznapi kenyérgondjaiból?
A média, a közélet tele van idegen értékrendek ügynökeivel. Idegen kultúrák korteseivel. Devianciák, pornográfia, trágárság, közönséges kitárulkozás… a magyar lelki alkattól, olyan távol álló szintek.
Erkölcsi értelemben: sötét, koszos, büdös pinceklub.
Az út a nemzet megmentéséhez tehát: a magyar kultúra, hit, közélet, oktatás visszavétele, az otthon lévők magabiztosságával.
Széchenyi István azt mondja: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”
Ez mindennek az alapja.
Új nemzetpolitikánk, csak erre épülhet.
Megbízható életpályát, a megbízhatóan magyar identitástudattal rendelkező tanárainknak! A tanulásra, művelődésre, mindenkinek joga, sőt kötelessége van, hogy emberi hivatását teljesíteni tudja.
A cigányságot iskolapadba kell kényszeríteni. Ellenkezés esetén, akár zárt internátusokba. Ahol persze saját hagyományaikat, nyelvüket is megfelelőképpen, cigány tanáraik segítségével gondozhatnák. Sohasem elfelejtve, hogy a magyar föld ad ennivalót, a magyar állam menedéket, a magyar törvények biztonságot, a magyar vendégszeretet biztosít a boldoguláshoz, a gyarapodáshoz számukra lehetőségeket. És ez minden velünk élő kisebbségre, nemzetiségre érvényes.
Közös érdekünk, hogy korszerűsítsük együttélésünk szabályait. Ez most két legfontosabb kívánságban fogalmazható meg:
Kevesebb cigányt a börtönökbe, több cigányt a dolgos hétköznapokba!
Kevesebb tehetségtelen zsidót a reflektorfénybe, és többet a dolgos hétköznapokba!
S ha már a mögöttünk álló 20 évet mérlegre téve, életre keltettük a ’20-as éveket, hadd idézzem befejezésül Gróf Teleki Pált! A Nemzetgyűlés 1920 november 13-i ülésén elmondott beszédében, arra szólította fel az országot: „Merjünk magyarok lenni!”
A nemzeti radikalizmus alaphangja, most is ugyanezzel a gondolattal kondul a jövőbe:
Magyar akarok maradni!
Sárdy Barbara
barikád.hu
Vigyázz, jön a Vona(t)!
2009-06-15 11:32 barikád.hu
Akinek nem volt alkalma a televízióban, az szánjon rá tíz percet, és nézze meg Vona Gábort az Estében!
Véletlenül sem szeretnék a Jobbiknak csápolók táborához csapódni, de amit ez a srác produkál(t), az leginkább egy száguldó gőzmozdonyra emlékeztet. Rutinból hengerel, ki-, és megmagyaráz, terel, mindezt közérthetően. Pókerarccal darál és zúz, anélkül, hogy észrevehetően bizonyos célközönségnek nyalna akár stílusával, akár mondanivalójával. Persze, lehet vitatkozni a tartalommal, és nyilván közgazdászok százai csapkodták otthon a térdüket a beszélgetés alatt, de kit érdekel a szakmaiság? Ez itt nem gazdasági konferencia, hanem a politika mélyvize: választási kampány. Egyébként meg szakmaiságot számon kérni rajta, vagy bármelyik politikuson? Bruhaha...
Egyrészt az országot eddig irányító balos brigád (gazdasági) „szakértelme” rántotta országunkat a mocsokba, ergo ők nem csak mondtak baromságot, hanem meg is tették, másrészt a másik alternatíva sem jobb, hiszen a Fidesz vezíre mond néha olyan orbitális hülyeségeket, hogy aki egyszer is ült már közgazdaságtan jegyzeteken, azt a haját kitépi Viktor szavaitól.
Tényleg, tetszenek tudni, hogy miért olyan rohadt titkos a Fidesz gazdasági programja? (Ugye nem képzeltük, hogy nincs nekik olyanjuk!?) Mert szóról-szóra megegyezik Bajnai programjával, - kényszerpályán vagyunk ugyanis - és ha ez kiderülne, akkor bizony tizenöt százalékkal kevesebben voksolnának a narancsra.
De térjünk vissza, a Vonathoz. Ha van egy kis sütnivalója ennek a fickónak (márpedig nagyon úgy tűnik, hogy bőven akad neki), akkor lassan leszokik a zsidózásról, cigányozásról, maga mellé vesz 5-6 hozzá hasonló kaliberű arcot, és jövőre úgy mennek benne a Parlamentbe 20%-kal, hogy csak úgy zörög. És erre azt mondom, hogy így van rendjén. Nem pont ilyen módon képzeltem a jelenlegi elit megleckéztetését, de a cél szentesíti az eszközt. Ez a mocsok, velejéig rothadt garnitúra megkapja, ami jár neki: hátulról, egy negyventonnás gőzmozdonyt. Ezek a kiskaliberű masiniszták, mint Dávid Ibolyka, Kuncze rozmár Gábor (akit végjáték gyanánt éppen most akar visszarángatni az pártja az elnöki székbe remélvén, hogy kivezeti „népét” a fejre állt Toi Toi-ból. - muhaha), vagy Kóka építkezős János, és az örök favorit Kövér ősmagyarimidzs László elhitték, hogy büntetlenül játszhatnak a síneken? Persze hogy nyugodtak voltak, hiszen a radikális jobb élén eddig nem volt olyan ember, akit a képernyőre lehetett engedni, így attól sem kellett félni, hogy azok komoly népszerűségre tesznek szert. Eddig tartott a lakodalom.
Van mitől félni, mert Vona nem egy „kiengedhetjük a sajtótájékoztatóra, talán nem mond hülyeséget” figura (lájk Deutsch Tomi), hanem egy párját ritkító harcos. Na, vele már kevesen állnának ki egy élőben közvetített vitára. Személyében egy igazi „nagykaliber” áll a radikálisok élén, aki a szó nemes értelmében (ha van ilyen) ízig-vérig politikus. Karizmáját és kommunikációs képességeit elnézve, bármelyik párt élén megállná a helyét, sőt szerintem most az MSZP és az SZDSZ fél karját adná azért, ha fele olyan tehetséges vezetőt találnának maguknak, mint amilyen ő.
Egy szó, mint száz, még egy ilyen poros bakterház előtt is - mint amilyen a magyar politikai élet – elmegy néha a pesti gyors. Már nem az a kérdés, hogy félvállról vegyék-e Vonát, hanem az, hogy el tudnak-e ugrani előle idejében, ha az egyáltalán még lehetséges. Remegnek a falak, dübörög a föld, remeg a csillár: megjött a Vona(t). És nem lesz kímélet, letakarítja a pályát, ahogy azt kell.
Mekkora pánik lehet most a pártházakban, te édes jó Istenem!
pilu blogja - barikád.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)