Csak a Vona... Privátbankár szavazás

Egy kis valódi történelem

Fővezérből kormányzó

Balogh Gábor

online megjelenés: 2010. március 2. 23:49

print megjelenés: Nagy Magyarország 2. évfolyam 1. szám

nincs hozzászólás

horthy miklós

nyomtatás

Horthy Miklós hosszú utat járt be az Adriától az Országház térig. Ötven éves volt, tengerészként beutazta a fél világot, fényes katonai karrier állt mögötte, amelynek csúcspontján elérte a legmagasabb beosztást: hazája hadiflottáját vezette. 1919. november 16-án a Budapestre fővezérként bevonuló Horthyt hatalmas ünneplő tömeg fogadta, világossá téve, hogy a közvélemény nagy része tőle várja az ország sorsának jobbra fordítását. A kormányzóválasztásra március 1-jén — 90 éve — került sor, azonban a Nemzetgyűlés küldöttségének legnagyobb megdöbbenésére Horthy először nem fogadta el a felajánlott államfői címet. (Balogh Gábor cikke a Nagy Magyarország történelmi magazin idei első számában jelent meg.)

Amikor Horthy Miklós 1919. november 16-án bevonult Budapestre, hivatalosan a Nemzeti Hadsereg fővezéreként lovagolt végig a Kelenföldi pályaudvartól az Országház térig. Ám személye ekkor az ország közvéleménye többségének szemében már jóval többet jelentett, mint pusztán egy magas rangú katonatisztet. A fővezért vonulási útvonala mentén több tízezer ünneplő sorfala fogadta. A marxista történetírás könyvtárnyi negatív mítoszt gyártott a „kihalt fővárosról és az üres utcákról”, ám elég egy pillantást vetnünk a korabeli fényképekre, hogy belássuk ezek abszurditását. Még ennél is virulensebb legenda, amely szerint a tömeget „kivezényelték”, erőszakkal kényszerítették az ovációra. Kérdéses azonban, hogy pontosan ki is szegezte volna a szuronyt az éljenző emberek hátának, hiszen a románok már kivonultak a fővárosból (s egyébként sem volt érdekük a számukra megbízhatatlan főtiszt kultuszának építése), a hadsereg pedig Horthy mögött menetelt. Az igazság minden bizonnyal sokkal inkább az, hogy a több mint egy éve káoszban fuldokló, kudarcot kudarcra halmozó országban sokan a higgadtságát, erélyét és szervezőkészségét már a háborúban is több alkalommal bizonyító altengernagyban látták a kibontakozás és újjáépítés egyetlen lehetséges levezénylőjét.

Horthy Miklós hosszú utat járt be az Adriától az Országház térig. Amikor 1918. október 31-én, a Monarchia flottájának utolsó parancsnokaként IV. Károly utasítására kénytelen volt átadni minden hajóját a születőben levő délszláv államnak, úgy döntött, visszavonul kenderesi birtokára. Ötven éves volt, tengerészként beutazta a fél világot, fényes katonai karrier állt mögötte, amelynek csúcspontján elérte a legmagasabb beosztást: hazája hadiflottáját vezette. Emlékirataiban évtizedek múltán is büszkén szögezi le: ezt a flottát soha, senki nem győzte le, vesztét is csak az állami keretek összeomlása okozta. Horthy minden bizonnyal úgy tervezte, hogy a Központi Hatalmak egyik legsikeresebb hadvezéreként — akit semmilyen felelősség nem terhel a vereségért — nyugállományba vonulva memoárja írásának szentelheti hátralevő életét. Károlyi Mihályék politikáját természetesen ő is felelőtlennek és gyengekezűnek tartotta, ám fegyelmezett katonatisztként nem szólt bele a közéletbe. Többször járt Budapesten, de az egyre elviselhetetlenebb körülmények konstatálásán túl más lépésre egyelőre nem szánta el magát. Magára erőltetett vidéki nyugalmának az 1919. márciusi kommunista hatalomátvétel vetett véget. Bécsben Antibolsevista Comité, Szegeden ellenforradalmi kormány alakult. Május végén érkezett gróf Károlyi Gyula miniszterelnök hívása, hogy foglalja el a hadügyminiszteri posztot. Horthy rövid gondolkodási idő után elvállalta a tárca vezetését, és Szegedre utazott. Alig több, mint egy hónapos működés után azonban a kabinet lemondott, s a helyébe lépett, P. Ábrahám Dezső vezette kormányban már nem kapott szerepet. Helyette azonban kinevezték az alakulóban levő, független magyar antikommunista haderő, a Nemzeti Hadsereg fővezérévé, s ezt a szerepet minden bizonnyal testhez állóbbnak érezte, mint a direkt politizálást.

A tanácskormány lemondása és elmenekülése után néhány napra hatalmi űr keletkezett az országban. Horthy időben mérte fel, hogy a fővárost már menthetetlenül megszállják a Tisza vonalától lényegében ellenállás nélkül előrenyomuló románok, akik minden bizonnyal ráteszik a kezüket a Dunántúlra is, ha ott nem találnak szervezett magyar haderőt. A Nemzeti Hadseregnek jóformán szöknie kellett a szerbek és franciák uralta Szegedről, hogy titokban átkelhessen a Dunán. Szigorúan titokban, kisebb csoportokra osztva hagyták el a várost, majd a román és szerb csapatok közötti szűk sávban navigálva mozogtak nyugati irányba. A franciák a Szegedről való elvonuláshoz még hallgatólagosan hozzájárultak, viszont azt már határozottan ellenezték, hogy átkeljenek a Dunán. A fővezér a megállásra utasító „kérést” tolmácsoló Troismont hadnagynak megígérte, hogy nem vonulnak tovább. Ám ő — szárnysegédje, Magasházy László százados kíséretében — augusztus 13-án repülőgépen Siófokra utazott azzal a szándékkal, hogy ellenőrzése alá vonja és a Nemzeti Hadsereggel egyesítse az ország nyugati részében, Lehár Antal ezredes vezetésével működő ellenforradalmi csapatokat. A megingathatatlanul legitimista Lehár — miután meggyőződött arról, hogy Horthy is hűséges dinasztiához — elfogadta a fővezér parancsnoklását. Így a Nemzeti Hadsereg létszáma mintegy 4500 főre növekedett (bár Halsey E. Yates amerikai ezredes ennek csaknem a duplájára becsülte a haderő létszámát). Ez ugyan reménytelenül kevésnek tűnt a fővárost megszállva tartó mintegy 36000 román katonával — pláne az őket támogató balkáni francia hadsereggel — szemben, ám még így is az ország messze legnagyobb magyar fegyveres erejének számított…

A néhány napos működés után megbuktatott szociáldemokrata színezetű Peidl-kormány helyébe lépő, Budapesten székelő Friedrich István vezette kabinet vegyes érzelmekkel szemlélte Horthyék működését. Tartottak attól, hogy a magát már augusztus elején minden más civil hatalomtól függetlennek nyilvánító haderőt képtelenek lesznek ellenőrzésük alá vonni. Hogy aggodalmuk nem volt alaptalan, az már az első hetekben kiderült. Friedrichék — nyilván román nyomásra — megtiltották a Dunán való átkelést, de Horthy lényegében válaszra sem méltatta őket. Később a Nemzeti Hadsereg a Dunántúl egyes részein kezébe vette a polgári hatalom gyakorlását is, s Budapest ekkor is hiába tiltakozott. A fővárosi kabinet vesztét mégsem a Horthyékkal való nézeteltérések, hanem sokkal inkább a harcias legitimista nyilatkozataik okozták. Friedrichék — a kommunista rémuralom bukása után szinte azonnal Budapesten termett — József főherceget ismerték el az államfői jogok gyakorlójának. Ezzel egyértelműen hitet tettek a Habsburg-restauráció mellett, amely viszont elfogadhatatlan volt az antant, különösen az újonnan alakult utódállamok számára.

A kormány ellehetetlenülésével párhuzamosan a győztes nagyhatalmak számára egyre fontosabbá vált Horthy, akit egyébként szegedi „szökése”, illetve a románokkal való folyamatos dunántúli konfrontációja miatt meglehetősen bizalmatlanul kezeltek. Más komoly erőt felmutatni képes vezető akkor nem lévén az országban, mégis kénytelenek voltak rá és a Nemzeti Hadseregre támaszkodni a konszolidáció folyamán.

A fővezér mindenekelőtt világossá tette, hogy csak és kizárólag akkor hajlandó szerepet vállalni a kibontakozásban, ha a románok kivonulnak a fővárosból. A megszállók azonban egyelőre még szívesen maradtak volna, hiszen éppen gőzerővel folyt az okkupáció sújtotta terület minden ingó vagyonának elszállítása, a Duna–Tisza közének és Budapestnek szisztematikus kifosztása. Horthy radikálisabb tisztjei — élükön Prónay Pállal — már azt követelték, hogy a Nemzeti Hadsereg fegyveresen szabadítsa fel a fővárost. A pattanásig feszült helyzetet végül a nemzetközi környezetben beállott hirtelen változások oldották meg. A csehszlovákok megrettentek szövetségesük túlzott megerősödésétől, s így sajátos módon egy ponton túl Prágának lett a legsietősebb Budapest kiürítése. Álláspontjukat az angolok is támogatták, így a franciáknak sem maradt más lehetőségük, mint arra kérni román védenceiket, hogy mégiscsak hagyják el a fővárost. Ez november 14-én meg is történt, s két nappal később Budapestet birtokba vehette a Nemzeti Hadsereg. A bevonuló Horthyt hatalmas ünneplő tömeg fogadta, világossá téve, hogy a közvélemény nagy része tőle várja az ország sorsának jobbra fordítását. A fővezért az Országház előtt fogadta a kormányfő, akinek üdvözlését lóhátról hallgatta végig, ezzel is jelezve a valós erőviszonyokat. Horthy válaszbeszéde is sokkal inkább hasonlított egy politikai vezető szónoklatára, mint egy katonatiszt szikár helyzetjelentésére. Pontosan tudta, hogy a Friedrich-kormány napjai meg vannak számlálva, s, hogy a helyébe lépő, Huszár Károly vezette — polgári liberálisokat és szociáldemokratákat is magában foglaló — „koncentrációs” kormány sem nélkülözheti a Nemzeti Hadsereg támogatását.

Mindazonáltal a fővárosba érkezve Horthy nem sietett a politikai élet sűrűjébe vetni magát. Amikor az egymással civakodó pártok a különböző pozíciók betöltése feletti viták miatt képtelennek bizonyultak a megegyezésre, a fővezér rendre váratlan megjelenésével, és „hazafias kötelességükre” való erélyes figyelmeztetéssel teremtett „konszenzust”. Konkrét kormányhivatalt azonban nem vállalt, a közvéleménnyel — néhány exkluzív interjút kivéve — lényegében csak hadparancsaiban kommunikált. A sajtó és az értelmiségi elit azonban hamar ráébredt, hogy a fővezér nyilvános katonai utasításaira érdemesebb odafigyelni, mint a politikusok dagályos szónoklataira, hiszen végeredményben úgyis mindig az történik, amit a Nemzeti Hadsereg feje akar. Ezzel természetesen ő maga is tisztában volt. A marxista történetírás kedvelt paneljei közé tartozott a későbbi kormányzónak már ekkor is megnyilvánuló „hatalomvágya”. Valójában egyszerűen arról volt szó, hogy az ország egyetlen ütőképes katonai erejének birtokában Horthy felismerte, hogy a hadsereg, amely bénultan figyelte az ország összeomlásához vezető forradalmakat, most meghatározhatja az események irányát. A fővárosba érkezvén – szembesülve a kommunistákat felváltó régi-új politikai elit kisstílű pozícióharcaival és tehetetlenségével — hamar meggyőződésévé vált, hogy kötelessége valamilyen mederbe terelni, s ha kell, hatalmi szóval lezárni a parttalan, meddő vitákat. 1919 végére a közvélemény nagy része mindenféle hivatalos titulus nélkül is egyfajta pártpolitikai vitákon kívül, illetve felül álló, konszenzusteremtő, stabilitásgarantáló szerepkört tulajdonított neki — pontosan olyan attribútumokat, amilyenekkel egy államfő rendelkezik.

Az államforma meghatározása hosszú hónapokig szinte megoldhatatlan feladatnak látszott. Az előző egy esztendő folyamán végzetesen lejáratódott köztársaság fenntartását gyakorlatilag senki sem támogatta. Kikiáltását, mint illegitim lépést lényegében „zárójelbe tették”. Így azonban a politikai elit kimondatlanul is a jogfolytonosság álláspontjára helyezkedett. Ennek alapján a királyra felesküdött tisztek és tisztviselők jelentős része azt tartotta volna természetesnek, ha IV. Károly egyszerűen hazatér és átveszi a hatalmat. Az antant azonban már 1919 augusztusában-szeptemberében világossá tette, hogy a Habsburg-ház nem foglalhatja el a trónt, így ennek a megoldásnak nem volt realitása. Az ellenforradalmi csoportok egy — jórészt a protestáns függetlenségi hagyomány emlőin nevelkedett — része ugyanakkor úgy vélte, az eckarstaui nyilatkozattal az uralkodó lemondott jogairól, s így a királyválasztás joga ezzel visszaszállt a nemzetre. Nekik azonban nem sikerült felsorakozniuk egyetlen konkrét uralkodójelölt mögé sem, így köreikben hamar általánossá vélt az a nézet, hogy a királykérdés a nemzet válságos állapotában pusztán megosztó tényező, amelynek rendezését a konszolidációt követő időkre kell halasztani. A legitimációs patthelyzet ilyetén értelmezése már a „karlisták” nagy részének számára is elfogadható volt. 1920 elejére így lényegében konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy a magyar történeti alkotmány egyik rég nem használt intézményéhez, a kormányzósághoz visszanyúlva találnak ideiglenes megoldást. A kormányzó személyét tekintve azonban ekkor még nem volt teljes az egyetértés.

A legitimisták úgy vélekedtek, ha már a trónra egyelőre nem ülhet egy Habsburg, legalább az átmeneti államfő szerepét töltse be valaki a dinasztiából. Erre a legalkalmasabbnak József főherceg tűnt, aki már a tanácskormány bukását követő napok óta a fővárosban volt, és igen jó kapcsolatokat ápolt Friedrich Istvánnal. A politikus ugyan kénytelen volt lemondani a miniszterelnöki pozícióról, ám továbbra is a kormány tagja és a legbefolyásosabb politikai erő, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke volt. Horthy emlékiratai szerint az antant budapesti missziója több alkalommal figyelmeztette őt, hogy az egykori uralkodóházból senkit, még Józsefet sem hajlandóak elismerni akár csak ideiglenesen is az ország első emberének. Ez az elképzelés tehát még azelőtt hamvába holt, mielőtt bármilyen plénum elé kerülhetett volna. A szabad királyválasztók körében ugyanakkor egyre szélesebb konszenzus alakult ki a fővezér személye körül. A bolsevizmussal és a „destrukcióval” vaskézzel leszámoló, ám a pártharcok szaggatta konzervatív elit között is hatalmi szóval rendet tevő, erős, de megfontolt vezető képe lényegében találkozott a széles közvélemény igényeivel. A szervezőkészségével már ekkor kitűnő Gömbös Gyula országos kampányt indított Horthy kormányzóvá választása érdekében. Jó politikai ösztönnel ráérzett arra, hogy a kezdeményezést nem a fővárosban, hanem vidékről, mintegy „alulról szerveződve” érdemes útjára indítani. A sort — nyilván nem minden célzatosság nélkül — a legitimizmus fellegvárának számító Vas vármegye közgyűlése nyitotta, amely február elején kinyilvánította, hogy egyedül Horthy Miklósban látják a kormányzói poszt betöltésére alkalmas személyt. Két nappal később Somogy, majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun tett hasonló nyilatkozatot. Horthy memoárjában azt írja, nem szívesen vállalta az államfői tisztet, s sokkal jobban örült volna, ha helyette mást választanak meg. Huszonöt viharos év, számtalan megpróbáltatás és jó néhány kudarc után, portugáliai száműzetésében utólag talán így is érezte. 1920 elején azonban valószínűleg ő maga sem tudta kivonni magát a személye körül kialakult kultusz hatása alól. Az elmúlt hónapokban sokszorosan meggyőződhetett arról, hogy rajta kívül senki sem képes összefogni az ország politikai, gazdasági és szellemi elitjének legalább a nagyobbik részét. Február folyamán egymás után hívták különböző vidéki városokba, s mindenhol azt láthatta, hogy hatalmas várakozásokkal tekintenek személyére. A hónap végére — ha korábban voltak is fenntartásai vagy félelmei a rá váró feladattal szemben — minden bizonnyal meggyőzte magát, hogy nincs más választása: el kell fogadnia a kormányzói posztot.

A január 25-26-án (a meg nem szállt területeken lezajlott voksolás alapján) megválasztott Nemzetgyűlés első feladatának az ideiglenes államfő megválasztásáról és jogköréről szóló törvény megalkotását tartotta. A hosszas vita eredményeként megszületett javaslatot február 24-én fogadta el a parlament. E szerint a törvényhozás által megválasztandó kormányzó lényegében a király történelmi jogköreit gyakorolhatja, kivéve a főpapok kinevezését illető főkegyúri, illetve a nemesítési jogot. A választásra március 1-jén került sor. Friedrich és köre Apponyi Albertet jelölte kormányzónak, azonban — előre sejtve a köztiszteletnek örvendő agg politikus számára megalázó vereséget — a szavazás előtt visszalépett. A volt miniszterelnök engesztelhetetlen ellenszenvet táplált Horthy iránt, elsősorban neki tulajdonítva lemondatását. Széles körben terjesztette, hogy a fővezér megválasztása véres katonai diktatúrát fog eredményezni, s így azt mindenképpen meg kell akadályozni. Egyes vélemények szerint Somogyi Béla és Bacsó Béla baloldali újságírók február 17-i megöletése mögött is ő állt, hogy ezzel is alátámassza Horthy elleni vádaskodásait. (A bűncselekmény háttere máig nem tisztázott megfelelően.) Az bizonyosnak látszik, hogy a gyilkosok Ostenburg-Moravek Gyula tiszti különítményéhez tartoztak, aki ekkor még feltétlenül hű volt Horthyhoz. Ugyanakkor azt még a legelfogultabb marxista kutatók sem állítják, hogy a Népszava két munkatársának „likvidálására” Horthy adott parancsot. Az eset ugyan komoly botrányt okozott, ám — mivel a fővezér érintettségét senkinek sem sikerült bizonyítania — ez nem akadályozta meg megválasztását. 141 képviselő közül 131 szavazott Horthy Miklósra, heten „csakazértis” Apponyira voksoltak, míg hárman érvénytelen szavazatot adtak le. Gyakran megfogalmazott vád, hogy a procedúra kimenetelére befolyást gyakoroltak az Ostenburg-különítmény tagjai, akik a szavazás ideje alatt az Országgyűlés épületében, illetve annak környékén tartózkodtak, sőt több képviselőt igazoltattak is. A túlbuzgó katonák eljárása sokakat — teljes joggal — felháborított. Ám meglehetősen történelmietlen túlzás azt állítani, hogy a napokkal korábban, háttérmegbeszélések sokaságán eldöntött kérdés végkimenetelére a szavazás előtt fél órával érdemi hatással lehetett néhány tucat egyenruhás fontoskodása.

Maga a győztes nem is ment el az ülésre, a végeredményt a Nemzetgyűlés Prohászka Ottokár püspök vezette küldöttségétől tudta meg a Gellért Szállóban. A delegáció legnagyobb megdöbbenésére azonban a felajánlott államfői címet nem fogadta el. Döntését a kormányzó számára fenntartott jogkörök szűkösségével indokolta. Horthy minden bizonnyal pontosan tudta, hogy a jogszabály milyen kereteket szab az ideiglenes államfő számára, így meglepő lépését egyértelműen okos taktikai húzásnak tekinthetjük. Nyilván tisztában volt azzal, hogy a Nemzetgyűlés előzetesen nem egyezett volna bele a kormányzói jogok bővítésébe, megválasztása után azonban nem volt más lehetőségük, mint hogy engedjenek neki. A küldöttség nem is teketóriázott sokat, Rakovszky István házelnök egyszerűen papírt és tollat ragadott, majd Horthyhoz fordult: „Kérem, diktálja a feltételeit! A Nemzetgyűlés teljesíteni fogja.” Az újdonsült államfő mindenekelőtt két kikötéssel élt: kapja meg a törvényhozás feloszlatásának, berekesztésének, vagy elnapolásának, illetve a hadsereg — utólagos parlamenti hozzájáruláshoz kötött — határon túli bevetésének jogát. Később e két feltétellel is előszeretettel illusztrálták Horthy „hataloméhségét”. Valójában az adott helyzetben azért ragaszkodott e két jogkörhöz, mert a közeli jövőben meglepetésszerű támadások sorát tervezte a szomszédos utódállamok ellen, s ezekhez elengedhetetlenül szükséges volt a sziklaszilárd, rövidtávon semmilyen kontrollnak alá nem vethető kormányzói hatalom. Tény, hogy amit magának követelt, nem csekély befolyás volt, ám ezzel országlása alatt nem élt nyakló nélkül. Negyed évszázadon át a hozzá hasonló jogkörrel rendelkező európai vezetők között példátlan mértéktartással alkalmazta hatalmát.

tortenelemportal.hu

Demokrácia fidesz módra!!!

Kitálal egy Fidesz által zsarolt Jobbik-alapító

Itt az idő… megszólalni! Megszólalni, és végre az igazságról beszélni. Egy voltam azok közül, akik annak idején hittek ennek a szónak az erejében, és közösséget alapítottak. Először egy ifjúsági közösséget, majd egy mozgalmat, majd egy pártot. Hittünk ugyanis abban, hogy a nemzeti oldalon állók megférnek egymás mellett, egymást segítve jobb sorsra fordítják a hazát.

2002-ben mi is megtettünk mindent. Plakátoltunk, szórólapoztunk, és minden olyan kétkezi munkát elvégeztünk, amit akkor például már a kényes fideszes elöljárók nem voltak hajlandóak megtenni. Az országgyűlési választás első fordulója minket is ledöbbentett. Mi azonban nem kerültünk tetszhalott állapotba. A Fidesz helyett dolgoztunk, de ők egyedül hagytak minket. Küzdöttünk egy olyan párt győzelmi esélyéért, amely maga sem akarta teljes szívből a győzelmet. Kiábrándító és elkeserítő érzés volt ezt tapasztalni. Látni a csalódott emberek arcát, akik hittek ebben a pártban, mindent megtettek az érdekében, de az cserbenhagyta őket.

Ezért döntöttünk úgy páran, hogy eddig és ne tovább! Véget kell vetni annak, hogy a politikai váltógazdálkodás levét az emberek igyák meg. Nem akartuk azt, hogy a szocialista és a fideszes oldal egymással kiegyezve, a hazánkat közösen tegye tönkre.

Tenni akartunk azért, hogy végre eljöjjön az igazság pillanata. Amikor a politikusbűnözőket leleplezik, és végre olyan emberek irányítják az országot, aki a saját önző érdekeik helyett a magyar nép sorsát képviselik. Nem hatalmat akartunk, nem milliárdokat, hanem csak egy élhető hazát.

Gyilkos, megkerülhetetlen akadályokba ütköztünk. Az összeset a Fidesz állította. Semmi mást nem látott bennünk, mint ellenfelet, amit végérvényesen meg kell semmisíteni - bármi áron. A Jobbik hiába hangoztatta, hogy a cél közös, az országot jobb útra kell terelni, a Fideszt ez nem érdekelte. Általános támadást indított, pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve. A befolyása alatt álló médiahálózata elhallgatott minket. Javaslatainkat, véleményünket letiltatta, minket folyamatosan fenyegetett, támogatóinkat ellehetetlenítette. Így működött az ő elképzeléseik szerint a demokrácia. Ezt hívom inkább diktatúrának.

Csak egy dolgot nem vett észre a Fidesz. Azt, hogy mi jelentjük a következő generációt, a magyar nemzet egyetlen reménységét. Azt az utánpótlást, amelyet sem a kommunizmus, sem a rendszerváltás utáni politikai rablógazdálkodás nem fertőzött meg. Lelkes, a haza és a hit iránt maximálisan elkötelezett társaság voltunk, tele energiával, lelkesedéssel, és tettvággyal.

A Fidesz ezt akarta eltiporni. Az elvesztegetett hatalma feletti siránkozás mellett energiáit csak a Jobbikra a fordította. Keményen kellett küzdenünk. Közülünk keveseknek volt megélhetése, akinek mégis adódott valami, azt a Fidesz sajátos eszközeivel gyorsan megszüntette. Éveken át tartott ez a helyzet, és sokan nem tudtak kitartani.

Én is közéjük tartozom.

Amikor az ember dolgozna a hazájáért, és mégsem tudja megtenni, mert már a holnapi betevő falatra sem telik, az a legnyomorúságosabb érzés. Az ember üvöltene kínjában. Bármilyen döntést hoz, az rettenetesen fáj, és örök sebet ejt a lelkében. Így kerültem távolabb a Jobbiktól, és így választottam azt, hogy a mindennapi megélhetésre koncentrálok.

Ilyen múlttal az ember nem könnyen talál munkát, nekem is csak nagy nehezen sikerült. De hittem abban, hogy ez a tapasztalatomnak és a képességeimnek köszönhető. Naivitás volt ezt gondolat, a valóság szinte arcul csapott. Mert nem magamnak köszönhettem, hogy alkalmaztak. A Fidesz ugyanis szemmel tartott. Olyan munkahelyet szereztem, ami valójában tovább nehezítette a helyzetemet. A narancsos párt hatalmi hálójába kerültem, és ők éltek is ezzel a lehetőséggel. Zsaroltak, mert tudták, hogy az állásom biztosítja a családom és az én megélhetésemet. Letiltottak mindenről és mindenkiről. Nem érintkezhettem a Jobbikkal. Nem beszélhettem velük, nem tarthattam velük a kapcsolatot. Azokkal, akik a barátaim voltak. Azokkal, akikkel együtt hittünk a szebb jövőben. A lelkem egy része itt halt meg. A Fidesz elvette, és élvezettel megrágta.

Helyzetemet az ezt követő években is kihasználta. Hiába próbáltam menekülni, a Fidesz mindig csak egy kaput hagyott nyitva, azt a kaput, ami az ő börtönükbe vezetett. Kihasználtak, megzsaroltak, ellehetetlenítettek. Olyan eszközökkel, amelyek ellen 1989 előtt olyan harciasan felléptek.

Ez a párt az, amelyik most a Jobbikot még hevesebben támadja. Erkölcstelen eszközökkel, hazugságokkal, fegyvertárának legbecstelenebb kellékeit is felhasználva. A legaljasabb lépéseik egyike, hogy felbérelték az egykori alapítótársamat, Nagy Ervint. Nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy lássa egykori barátját ily módón nyilatkozni a közös „gyermekéről”. Ervin, helyetted is szégyenkezem! Hazugságaiddal megbecstelenítetted azokat az értékeket, amelyek érdekében annak idején összefogtunk! Megtagadtad a barátaidat, hamisan vádoltad őket, és ami a legelszomorítóbb, hogy elárultad őket. Őket, engem, azokat, akik hisznek bennünk, de legfőképp magadat. Eladtad a lelkedet, de bűnös ez a pénz. Az ember a gyermekét soha nem tagadja meg! Te megtetted, és ezt a szégyenfoltot sohasem mosod le magadról!

De nálad is nagyobb a bűne az egész hadjárat mozgatórugójának, a Fidesznek. Az árulásra ők vettek rá, és jól tudom, hogy másnál is így próbálkoznak. Számukra nem léteznek a keresztény értékek, ha a saját hatalmukról van szó. Nyomorba döntenek bárkit, majd felemelik, hogy utána újból a szakadékkal fenyegessék.

Így történt ez a kommunizmusban is. Besúgók, megfigyeltek, megzsaroltak voltak az emberek. Mindenki félt, és senki sem érezte magát szabadnak. Kell ez nekünk ismét? Nem volt elég ennyi évtized? Erre kell a kétharmad?

Nekem nem!

Mindig az igazságot kell szolgálni, mert az igazság megtagadása egyenlő a megsemmisüléssel. Ez szól mindenkinek, aki most a Jobbikot rágalmazza. A Jobbik ugyanis nem kommunista, nem fasiszta képződmény. (Ezt a "higgyétek el, én szalonképes jobboldali vagyok, elítélem a fasizmust is" fajtájú túlkompenzálásos mondatot bátran ki lehetett volna hagyni. - a szerk.) Egyszerűen azoknak az embereknek a mozgalma, akik végre a hazáért akarnak tenni valamit. Nem a hatalomért, nem a pénzért, nem önző célokért.

Ettől fél a Fidesz. Az igazság órája pedig el fog jönni, és ezt ők is jól tudják. Lelepleződnek a gazdasági visszaéléseik, az üzleti összefonódások a többi párttal. Összenő, ami összetartozik, és ezt végre most mindenki látja. A Parlamentben ugyanis végre lesz egy olyan párt, amelyik megszünteti a politikai mutyikat. A korrupciót, a politikai pénzmosodát. Ki ne látná, hogy amit a szocialista-liberális koalíció a kormányon művelt, addig ugyanazt tette a Fidesz az önkormányzatoknál. Két párt ugyanazzal a becstelen arccal.

A parlamenti pártok most félnek a Jobbiktól. Tudják, hogy itt az elszámoltatás ideje. De érzik ezt az emberek is, hisznek abban, hogy áprilisban bekövetkezik Magyarország feltámadása. A Jobbik ezt fogja elérni. Igazságot tesz, és felelősségre vonja a bűnös politikai elitréteget.

Végezetül ez szóljon a kételkedőknek:
Én tudom, hogy a Jobbik mikor született, és kik hozták létre. Sem a szocialisták, sem a Fidesz kreálmánya nem vagyunk. Nem szolgáltunk sosem idegen népet, nem pénzeltek idegen titkosszolgálatok. Egy lelkes generáció vagyunk, amelyet eltaszított a gyarló politikai garnitúra, mert mi a hazánkat akartuk szolgálni. Valljuk, hogy Magyarország a magyaroké! Április 11-én ezt kell megfontolni.

Az egyik Jobbik-alapító

(Barikád)

Kuruc.info kommentár: szerkesztőségünk a Jobbiktól megtudta, kiről van szó, hiteles az írás.

Ormos Mária=HAZAÁRULÓ!!!

Trianont el kell fogadnunk – tanácsolja Ormos Mária a beregszászi fiataloknak

2010-04-01 15:12 barikád.hu 

• Gúnyhatáron túl
 

• Küldje el ismerősének!

Ormos MáriaIgencsak kínosra sikeredett Ormos Mária, magyarországi marxista történész kárpátaljai bemutatkozása — értesült a tortenelemportal.hu. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola beregszászi rendezvényen az MSZMP KB egykori tagjának "Trianon mai szemmel" című előadásán a hallgatóság soraiból többen nemtetszésüknek adtak hangot.
Ormos Mária szerint ugyanis a trianoni probléma lényegében megoldódott. Emiatt többször is “beszóltak” a történésznek, az előadás végén pedig provokatív felszólalások következtek, amelyekben a kárpátaljai magyarság mai jogfosztottságát ecsetelték, egyben rákérdezve, akkor hogyan is oldódott meg Trianon? Még kényelmetlenebbé tette a helyzetet, hogy ezekre a kérdésekre Ormos Mária nem is tudott válaszolni.
A főiskola honlapján található beszámoló diplomatikusan hallgat a polémiáról, ugyanakkor közli Ormos sajátos véleményét néhány kérdésben. A marxista történész szerint “a trianoni békeszerződést senki sem vonta vissza, senki sem érvénytelenítette, a helyzet mégsem ugyanaz, mint 90 évvel ezelőtt.” Mint rámutatott, a békeszerződés tucatnyinál is több passzusa közül mára csupán egyetlen egy maradt érvényben lényegében változatlan formában, mégpedig az országhatárokról szóló rész. Ormos úgy látja, hogy még ez a változatlanság sem abszolút. Hozzátette: az évek múlásával ez a kezdetben elfogadhatatlannak tűnő helyzet is megszokottá válik, ha nem is természetessé. Ormos szerint Trianont el kell fogadnia a Kárpát-medencei magyarságnak. Ezzel kapcsolatban így érvelt: “Elfogadja a megcsonkított ember, hogy így, és lehetőleg ebben a helyzetben is jól, boldogan kell élnie, mert az emberi létnek ez az értelme. Ez nyilván megalkuvásokkal, állandó odafigyeléssel jár, s időről időre minden újra feltámad, de az ember mégis él, és azt az életet éli, amelyet egyáltalán élhet”. Ezt az allegóriát tovább gondolva lelki szemünk előtt felsejlik a jövőbeli térkép: egymástól távol sok-sok miniállammal, köztük pedig a hatalmas senkiföldje — az elvesztett “végtagok”. (Ne csodálkozzon a kedves olvasó, ha semmi értelmet nem lát az elgondolásban.)
Ormos Mária kifejtette: napjainkban olyan módon és mértékben változik a világ — amit talán Kárpátalján még nem lehet annyira érzékelni –, hogy a határok átjárhatókká válnak, oldódnak azok a görcsök, amelyeket ezek a határok okoznak, s “a nyílt gyűlölködést sem tartják úri erénynek” immár Európában. Az előadó olyan példákat is bemutatott, amelyek a valóságban nem léteznek: szerinte a trianoni traumák oldódását szolgálja az is, hogy az európai nemzetállamokban egymás után hallatják hangjukat ismét a kisebbségek, s az egyre elfogadottabbá váló autonómiáik révén oldják a merev nemzetállami kereteket. (Ormos helyett hadd hozzunk egy tipikus példát: az européer szlovák kormány egyenesen rombolja a nemzetállami kereteket, ráadásul a nyílt gyűlölködés is távol áll tőlük…)
tortenelemportal.hu - barikad.hu

Fidesz-MSZP kampányfilm 2010 (elvált a szar a májtól)

Egy hozzászólás a privatbankar.hu-ról...

A fideszre szavazol? 2010. április 1. 20:01 · 19 · válasz

A FIDESZ (Fiatal Demokraták Szövetsége) az állítólagos „rendszerváltozás” után az SZDSZ ifjúsági tagozatából alakult. Orbán Viktor, Soros (Schwartz) György a jelenlegi világgazdasági válságot „élete főművének” tartó, magyar származású amerikai milliárdos támogatásával végezhette el külföldi tanulmányait. Orbán (Orsós) izraelita nagyanyai származásával alkalmas személynek találtatott. A Nemzeti Kerek asztal tárgyalásain 1989-ben néhányadmagával „képviselte” a fiatal demokrata érdekeket, hogy 1989. október 23-án az ország népének megkérdezése nélkül, áldásukat adják, az 1949. évi XX.-as törvényként, szovjet erőszak hatására beiktatott 1936-os, buharini Alkotmány mintájára készült, 1989-ben adaptált, az MSZMP által módosított „ideiglenes” Alkotmányra! A FIDESZ anyagi forrásainak biztosítását Pintér Sándor, akkori Országos Rendőrfőkapitány látta el. Mivel az Antall kormány ez időtájban, a kiskunhalasi főgyűjtő KM1-es tankállomás gazolin készletének fosztogatásával, és a rablóprivatizációval volt elfoglalva, Gergényi Péter, Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány óvó szárnyai alatt, az olaj -és szesz maffián kívül, Pintér Sándor irányítása alatt a nemzetközi kábítószer, fegyver -és szervkereskedelem bevételeiből is részesült. Orbán elsősorban a Bács-Kiskun megyei vállalkozókat látogatta rendszeresen támogatás begyűjtése végett. Így tett szert 400 millióra Sepsi Lászlótól, a határokon elkobzott zárjegynélküli cigaretták átjátszásából, melyből Sepsi milliárdokat forgalmazott, de Orbán nem vetette meg, a szeszhamisításból származó kenőpénzek „jutalékát”, és az olajszőkítés védelmet élvező orgazdáinak juttatásait sem! Flaisz Ferenc, a „Kakas”, csak bevallása szerint 1 milliárdot adott át Pintérnek, aki a későbbi belügyminiszteri szék reményében hűen szolgálta magyarországi és amerikai gazdáját. Tevékenységüknek köszönhető a kiskunhalasi kiserdőben lefejezett hullák, vagy a sorozatos, azonos módszerrel elkövetett rendőr „öngyilkosságok” is! Orbán, Soros kegyeltje, számára jó tanítóra lelt. A FIDESZ hatalomra jutása előtt ismeretséget köthetett, az alvilág összes szereplőjével, akik összehangolt tevékenységét Pintér mesterien irányította. Pintér ugyan 1996-ban lemondásra kényszerült, ami olcsó ár volt ahhoz képest, hogy Olaszországban, a nemzetközi maffiabűntársai 20 év börtönbüntetéseket kaptak, de beletenyerelt az akkor éppen hatalomban soros Horn-Kuncze duó olajügyleteibe is. Kuncze félreállította ugyan, de a tranzit maffiakereskedelmet továbbra is felügyelte, Szemjon Mogiljevics-el, a magyarországi orosz maffia fejével, aki jelenleg Putyin úr jóvoltából Nyugat-Szibériában „vendégeskedik”. Orbán és „csapata” szorgalmasan gyűjtötte be a bűnözői körök megvesztegetési pénzeit, miközben kegyeket gyakorolt! Soha annyi benzinkút nem nyílt Bács-Kiskun Megyében, mint az 1991-1995-ös években! 1998-ban a FIDESZ, a megegyezés szerint, amit egyesek „Rózsadombi paktum” néven emlegetnek, elérkezettnek látta az időt, hogy nagyobb arányban részt vehessen az ország kifosztásában! Csak a FIDESZ iránti szavazókedvet kellett egy „kicsit” erősíteni, amit Pintér Dietmar Clodó „sérülést nem okozó” robbantásaival biztosított! Bár abban az időben az egész ország tisztában volt, hogy Pintér alibijét hamis tanúzással támasztották alá, a közhangulat némiképp a FIDESZ-nek kedvezett! Tulajdonképpen nem akarta elhinni a jóhiszemű lakosság, hogy ilyen aljasságra is képesek magyarnak hazudott emberek! A FIDESZ még így sem bizonyult elég erősnek, így szövetségre lépett a jánoshalmi zugügyvéddel, Torgyán Józseffel, aki nem csak a későbbi mezőgazdaságnak szánt, több, mint 1000 milliárd elsíbolásában, de a Parlamentben „nyűgként” szerepelő kisgazdapárt tönkretételében is segédkezett! Közös, áldatlan munkájuk eredményeként, a magyar mezőgazdasággal együtt, az FKGP-t is teljesen lezüllesztették, miközben az Antalli-úton haladva tovább folytatták a rablóprivatizációt! Pintér a választások idején már bírósági eljárás alatt állt, ami nem akadályozta meg Orbánt, hogy hűséges pénzbegyűjtőjét a belügyminiszteri székbe ültesse! Abban az időben még ilyen hangokat is lehetett hallani a „nép egyszerű fiaitól”(?), hogy: „Rablóból lesz a legjobb pandúr!”, de ez csak a mesében szokott így lenni! Akkor sem így történt! Az olajügyeket, mint ahogy Magyarországon szokás az állami közalkalmazottak érdekeltsége és érintettsége esetén, titkosították, hisz nem csak Orbán és Pintér volt „érintett”, hanem az Antall dinasztia, Horn Gyula, Kuncze Gábor, Pető Iván („Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, és valahány név még a naptárban”) stb.! A korábbi kormányok bankkonszolidációs fosztogatási gyakorlatát is folytatták! Ha valaki számára nem lenne világosan érthető, mit jelent a bankkonszolidációs fosztogatás, a következő a „technológiája”: A privatizációra kijelölt nem 1.-Ft-os cégeket az aktuálisan felelős privatizáló, akkor még állami cég, felértékeli, általában a tényleges érték 10-20%-ára, majd meghirdetik az eladását. A kiválasztottak jelentkeznek, majd a bankkonszolidációra (behajthatatlan tartozások által okozott bankveszteség állami pénzből történő kifizetése, a bankcsőd elkerülése érdekében) kijelölt banktól felveszik a megfelelő összegű hitelt, amire fedezetként vagy a megvásárolt cég, vagy a korábban ilyen úton megvásárolt cégek, vagy egy „felsőbb utasítás” szolgál fedezetül! A felvett hitel azonnal átkerül a konszolidációs hiánykasszába, ami 100-250 milliárd forint körül „kiegyenlítésre” szorul, amit a bankcsőd elkerülésére hivatkozva, az adófizetők pénzéből „nagylelkűen” vissza nem térítendő módon ad az állam! A Princz ügy Postabankos ügylete is így lett kivitelezve, de az Orbán kormány jogilag is biztosította Medgyessy számára, a további ország-rombolási feltételeket! Az Alkotmányba bebetonozott “kollektív bizalmatlanság intézménye” a négyévenkénti rablóbandaváltást jelenti, amit következetesen betartottak 2004-ig, amikor is Gyurcsány puccsot hajtott végre. Orbánék is két kézzel szórták a pénzt! Nem számított, hogy 10 milliárdos adó és járulékfizetési tartozást kell elengedni az MTV-nek, vagy Orbán Viktorhoz közel álló – Vitézy László cége által készített műsorok minden percéért 76-220 ezer forintot fizetni, miközben az MTV belső gyártásában készülő anyag egyetlen perce 7-20 ezer forintba került. Persze szabad volt az MFB-nek fedezet nélkül 428 millió forintos hitelt adni az alcsútdobozi székhelyű Szekér Csárda-Fogadó Kft.-nek, vagy az OK-nak 2001-ben 4,625 milliárd forintos összköltségvetés adni. Magyarországon 12 állami gazdaság 12 milliárd 690 millió forint értékű részvényeit az Orbán-kormány “felkérésére” az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) által a szintén 100 százalékos állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) térítésmentesen átadni, és mindebből egy-egy 10 ezer forintos névértékű törzsrészvényt megtartani, és a FIDESZ-hez közelinek mondott érdekcsoportokat többségi tulajdonhoz juttatni. Orbánék megengedhették maguknak, hogy a 12 állami gazdaság kivásárlására az állami tulajdonú MFB-től rendkívül kedvező, a családi gazdaságok számára kialakított kamatokkal, 20 éves futamidejű hiteleket fölvenni, és a ma Magyarországon a hatályos törvényeket kijátszva, a 12 egykori állami gazdasággal a jogszabályban szereplő 10 év helyett 50 éves földhaszonbérleti, gyakorlatilag örökbérleti szerződést kötni. De a FIDESZ kezdte el a másfélszeres árú autópályák építését (Gyurcsány csak vérszemet kapott)! Ahogy az NA Rt., előző vezetőinek területszerzési feladatok elvégzéséért 1,5 milliárd forintot átutaltak egy ZIB Consulting nevű vállalkozásban, ami nem végzett érdemi munkát. Elgondolkozik néha a magyar szavazópolgár, hogy milyen lelkületűek azok a FIDESZ-es agitátorok, akik a köztörvényes bűnelkövetéssel meggyanúsított Deutsch Tamásra kérik el az ajánlószelvényt és szavaztatnak arra a Fidesz-listára, amelyiken az öt és fél milliárd forintot elsikkasztó fideszes dísz-zsidó gazember szerepel? A sor hosszú! Százmilliók és milliárdok repkedtek, de a FIDESZ, a 2002-es elcsalt választások miatt sem emelte fel a hangját. Az újraellenőrzés előtt megsemmisített szavazóívek egyértelműsítették a csalást, Budaházy bűneként felróva, hogy szóvá merte tenni, de az MSZP-ben már az Apró (Klein) klán által futtatott Gyurcsány követelte a trónt! Medgyessy, mint pénzügyi szakember, csak előkészítette Gyurcsány számára az ország teljes kifosztását! Mindez a FIDESZ jóváhagyásával, és beleegyezésével, mert a Siotourt sem az ellenzéki szerepükért kapták! A FIDESZ ugyanúgy kisöpörte az államkasszát – csak a robbantás helyett a trezorra nemzeti színű pántlikát kötött, mielőtt kirámolta azt -, ugyanolyan tolvajpárt, mint a MSZP. Pl.: A Siotour 2003. június 25-ig részvénykibocsátás folytán 70 milliárd 868 millió 750.000.-Ft névértékű részvényei értékét a FIDESZ-MPP 500 millió forintban határozta meg. Az önkormányzatok tulajdonát, az 1/1-es tulajdoni hányadról, 2003. év végére 100075/7086875-ed – kerekítve 1/70-ed – tulajdoni hányadra csökkenttették az önkormányzatoknál. 2004. június 2-án délelőtt 11 órakor Siófokon, a Szent László u. 183-185. szám alatti Alisca Étteremben az ÁPV Rt. Igazgatóságának Elnöke – Mészáros Tamás – mint eladó, valamint a törvény szerinti minimális jegyzett tőkével rendelkező SCD Balaton Holding Rt. Vezérigazgatója – Jászai Gellért – mint vevő aláírta azt a szerződést, mely szerint 3,1 milliárd forint vételárért megvásárolta vevő a Siotour valamennyi részvényét úgy, hogy vevő a vételár megfizetésére „halasztást” kapott. Két héttel a részvényvásárlás előtt a vevőt még SCD Holding Rt-nek hívták, valamint ugyancsak ebben a két hétben vásárolta fel a vevői cég valamennyi részvényét az a SCD Group Manegement Kft, melynek 100 %-ban tulajdonosa volt a 2 Lansdowne Row, Suite 242. Berkeley Squre London WIJ6HL, Nagy Britannia címen nyilvántartott székhellyel rendelkező SCD (UK) LIMITED postafiók cég. A vételár megfizetésére adott haladék lejártának napján – 2004. június 16-án – kölcsön biztosítására 2 milliárd 496 millió forint összegben keretbiztosítéki jelzálogjog, valamint vételi jog került ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre a Siotour valamennyi ingatlanának tulajdoni lapjára az OTP javára. Az akkor hatályos törvények szerint (1997. évi CXLIV. 226/H§ 1-2-es bekezdése szerint) a szerződés semmis volt. A londoni fantomcég mögött álló személyek 600 millió forintnak, valamint a törvénybe ütköző semmis kölcsönszerződéssel folyósított kettő és fél milliárd forintnak – összesen 3,1 milliárd forintnak – kifizetése esetén a részvényvásárlási manőverrel mindenképpen hozzájussanak, 70 milliárd forint értékű állami tulajdonú nemzeti vagyonhoz. Tulajdonosként 14 luxemburgi bejegyzésű offshore cég szerepelt. Természetesen mások is kivették ez időszakban a részüket fosztogatásból. Így például a cégnyilvántartása szerinti 7/70. sorszám alatti „8621 Zamárdi Kilátó utca 3509, 3512. hrsz. ép.” jelölésű ingatlanból a Siófoki Földhivatal bejegyzése szerint a zamárdi 3509. hrsz. alatti ingatlanból előbb 42.533/2005. 08. 01. számú földhivatali határozattal megosztással öt ingatlant hoztak létre, majd az így létrejött Zamárdi 3509/4. hrsz. alatti 1550 m2 területű ingatlannál 18 nappal később – 2005. 08. 19-én – ugyanazon a napon háromszor is tulajdonosváltozás történt a földhivatali bejegyzések szerint. Az SCD Group Management Kft tulajdonjogát törölték és a Tomcsányi Tamás Ügyvédi Iroda tulajdonjog átadás vételi jogcímén bejegyezték és végül Tomcsányi TamásÜgyvédi Iroda tulajdonjogát törölték és adásvétel jogcímén Dr. Medgyessy Péter és Dr. Medgyessyné Csaplár Katalin tulajdonjogát jegyezték be. A 2002 utáni FIDESZ közvagyon eltulajdonítási események részletes leírását mellőzöm, mivel egyrészt megtalálhatók az ezekből az okokból benyújtott feljelentésekben, földhivatali okiratokban, másrészt szobányi irathalmazt jelent. Orbán, és FIDESZ nemzetárulása ezekkel még nem merült ki, hisz meg kell említeni a Tel-Aviv-i Paktumot! A magyar nemzetbiztonság megelégelte, hogy tizenöt éve nem dolgozhat a hazai érdekeket sértő izraeli behatolások ellen. Az informátor teljes tényállást adott át Orbán Viktor izraeli útjával kapcsolatos háttéranyagról. Miután a háttéranyag olyan adatokat is tartalmazott, amelynek ellenőrzésére szükség volt, ezért a Moszadba beépített magyar érdekeket védő barátaink segítettek. Valamennyi, most röviden felsorolt adatot ellenőrizték, tehát megerősített információkat közlünk. 1. Orbán Viktor izraeli engedélyt kapott, hogy a választások után miniszterelnök lehessen. 2. Minden közszereplésének az izraeli és a zsidó érdek megjelenítését is tartalmaznia kell. 3. Az izraeli beruházók (behatolók) valamennyi befektetése a jövőben kikerül a magyar hatóság engedélyezési köréből. Külön kiemelték, hogy ilyen „Grespik László-féle” engedélyezési eljárás az új ciklus alatt nem megengedett. (Grespik László, mint a Budapesti- és a Pest megyei Közigazgatási Hivatal Orbán- kormány alatti elnöke csupán gyakorolta hatósági jogkörét, amikor korlátozta, a viszonossági elvre építette a külföldiek, ezen belül az izreliek és a kínaiak lakásvásárlását, tulajdonhoz jutását, ezzel együtt hazánkban történő letelepedését.) 4. Valamennyi egyéb eljárásban az európai uniós országok polgárainak előnyeit élveznie kell az izraeli állampolgárnak. 5. Hatósági eljárást bármely izraeli állampolgár ellen Magyarországon csak és kizárólag a Moszad, tehát az izraeli követség engedélyével folytathatnak a magyar hatóságok Ez már nem a Rózsadombi Paktum, hanem annál sokkal súlyosabb, ez már hazaárulás. A Fidesz legbelsőbb vezérkarában komoly ellenérzést váltott ki az egyoldalúan megkötött paktum. Ez az ellentét már érződött a tusnádfürdői beszéd váratlan fordulataiban. 2005-ben Gyurcsány, Veres és Kóka János (1380 milliárd, a 2005-ös költségvetési elszámolásba 1400 milliárd hiány) okozott (lopás), ami miatt a 2006-os választásoknál sem Gyurcsány, sem Veres János nem volt hajlandó tájékoztatni a választókat. A Btk 211. szakaszának e) pontja bűncselekményként határozza meg a választás során megtévesztéssel történő befolyásolást! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, és Veres János pénzügyminiszter, a választások előtt több médiában is kijelentették, hogy nem hozzák nyilvánosságra a költségvetés állapotát és a munkanélküli helyzet alakulását (amire a KSH rendelkezései is kötelezik), ezzel a választási csalás és a választás megtévesztéssel történő befolyásolásának bűntettét követték el, amiről Orbán Viktornak, mint jogásznak természetesen tudomása volt. Gyurcsány Ferenc, színészi vénáját fitogtatva, és a költségvetési lopás, valamint a választási csalás miatti előrelátásában, kiszivárogtatta az elhíresült „öszödi beszédet”, amelyet Orbán, a „rossz nyelvek” szerint, zsarolásra kívánt felhasználni. A 2006. október 23-i FIDESZ nagygyűlés szétveretése már ennek jegyében született! Orbán hitványul cserbenhagyta választóit, mert elhíresült mondása szerint: „nem voltunk úgy öltözve”! Orbán Viktor nem csak az Európai Néppárt alelnöke, de az EU és az USA gazdaságát uraló és irányító Bilderberg Group, a bankárarisztokrácia klikkjének is az egyik felsőbb vezetője (a trilaterális, legnagyobb szárny helyettes vezetője). Számos más taggal is bír ez a pénzügyi csoport. Úgymint Martonyi János, a FIDESZ külügyminiszter jelöltje, vagy Kapolyi László, a „Római Klub” magyarországi elnöke, a Bilderberg energetikai szárnyából, az Antall kormány alatt Magyarország aranykészletét ár alatt értékesítő Surányi, és még számos, az ország kifosztásában résztvevő politikai rabló elit tag, akik mindent elkövettek, hogy az utóbbi 20 év alatt a lehető legrosszabb feltételek szerint eladósítsák, kifosszák és kifosztatták, átjátszották idegen kézre az országot! 2007. márciusában, a Lisszaboni Szerződést Dr. Halász József lefordítatta magyar nyelvre, és megküldte a parlamenti képviselők számára, vagyis nem igaz, hogy nem tudták, mit szavaznak meg a FIDESZ-es képviselők 2009. december 17-én, mert csak a hitelesített fordítás kapták meg késve! Valójában pontosan tudták, hogy mit szavaztak meg! Azt a Lisszaboni Szerződést, amelyik felülírja a Nemzeti Alkotmányokat, és teljesen kiszolgáltatottá teszi a Magyarország lakosságát a tőkeerős nyugat számára! A FIDESZ tudott az Izraeli „menekültügyi egyezményről”, amiben 550 ezer „izraeli háborús menekült fogadását” foglalták írásba, mivel az aláírók között szerepeltek! „A Bilderberg csoport „legnemesebb” célkitűzései (megvalósulásának záró szakaszában vagyunk): A cél egy olyan „Új Világrend” (New World Order), ahol nincs középosztály” (csak uralkodók és rabszolgák). Orbán Viktor beszédeiben gyakran hangzik el ennek az „Új Világrendnek” a megteremtése, általa kitűzött célként! A dokumentumok titkosításának szigorításával kapcsolatos kétharmados törvényt 332 igennel fogadták el az MSZP-vel legnagyobb egyetértésben. Ezek szerint akkor sem hozható egy anyag nyilvánosságra, ha később kiderül róla hogy jogtalanul titkosították, pl. bűncselekmények takargatására szolgált, aki pedig felfedi, az börtönbe kerülhet. Támogatnak olyan köztörvényes bűnözőt, aki börtönben is ült, és később hűtlen kezelésért és sikkasztásért nem állították bíróság elé, hanem kegyelemben részesült, Az aktáit, pedig 30 évre titkosították! (Lungo Drom elnöke Farkas Flórián) Orbán Viktor nem kérte ki magának, amikor AZ MSZP megemlítette, hogy szükség esetén visszalépteti a jelöltjeit – egyfajta összeborulásként – a Fidesz javára, de Kövér László már nyíltan és nyilvánosan kijelentette a FIDESZ-MSZP koalíció lehetőségét. Mi ez, ha nem árulás? Elárulása a FIDESZ szavazótáborának! Gazdasági érdekből (három hét alatt) AZ MSZP-vel egyetértésben megszavazták a kötelező áramátvételi rendszer meghosszabbítását, évi kb. 150 milliárd forintot juttatva ezzel a FIDESZ-es és MSZP-s érintett erőmű tulajdonosaknak, minden Magyar családot KWh-ként plusz 3,73 Ft-tal terhelve meg ezzel, az amúgy is borsos villanyszámlákban. Sorolhatnánk még a listát az álláshalmozó FIDESZ-es politikusok önkormányzatokban elkövetett visszaéléseivel, az Ezüsthajó KFT, Joszip Tot, Kaya Ibrahim, Tompika beléptető rendszere, Országimázs Központ, stb., de már ez is elég! És még egy fontos közlendő! Martonyi János, a FIDESZ külügyminiszter jelöltje, többségi tulajdonosa a TESCO üzletláncnak (nem a fizetéséből spórolta össze), és a jelenlegi amúgy is önköltségi ár alatti felvásárlást is tovább kívánja csökkenteni szlovák áruk behozatalával, kizárva a magyar termékeket! Mindezt, az alacsonyabb adókulcs miatt! Az alacsonyabb adókulcsú szlovák termékek teljesen ellehetetlenítik a haza termelőket, és feszültséget, ellenségeskedést szítanak a szlovákokkal szemben! Az elmúlt időszak felelősségre vonásai az EU nem a FIDESZ érdeme, hanem Brüsszel adóbehajtó politikájának eredménye! Az EU haderő felállításához pénz kell, de az EU tagállamok korrupt kormányai az EU által legálisan, és illegálisan elvonható adóbevételeket is ellopják, ellenzékeikkel karöltve! Az elmúlt nyolc év alatt több alkalommal is válthatott volna kormányt a FIDESZ, mivel ehhez nem csak társadalmi támogatottsága, de jogi alap is rendelkezésére állt. Nem tette, annak ellenére, hogy az EU is kénytelen lett volna támogatni, a nemzetközi jog szerint, mert a korrupciós összefonódások és az idegen érdekek mást kívántak! Az összegzés a teljesség igénye nélkül készült, mivel 20 év FIDESZ-es bűncselekményeit 100-szor ekkora terjedelemben sem lehetne felsorolni, nem beszélve a rendelkezésre álló iratok, dokumentumok hatalmas terjedelméről! forrás: privatbankar.hu

Egy érdekes hozzászólás a csepel.info-n...

"Ebből a listából is látszik, hogy menyire Jobb oldali párt a FIDESZ.

Mikola István – Hazafias Népfront, elnök (Fidesz-kormány egészségügyi minisztere)
Fónagy János – MSZMP tag (Fidesz-kormány közlekedési és vízügyi minisztere)
Vonza András – MSZMP tag (Fidesz-kormány földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere)
Szabadi Béla – MSZMP tag, munkásőr (Fidesz-kormány földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere)
Varga Mihály – KISZ titkár (Fidesz-kormány pénzügy minisztere)
Deutsch Tamás – KISZ titkár (Fidesz-kormány ifjúsági és sportminisztere)
Orbán Győző – párttitkár, Orbán anyuka pedagógusi pályát cserélte fel egy pártbizottsági állásért.
Orbán Viktor; – Gimnáziumi, majd egyetemi KISZ titkár
Kövér László – KISZ titkár, és az MSZMP Központi Bizottsága és az alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa (Fidesz-kormány polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere)
Pozsgai Imre – MSZMP KB tag(Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja)
Stumpf István – MSZMP tag, Hazafias Népfront alelnök, Századvég közvélemény kutató (Fidesz-kormány kancelláriaminisztere)
Járai Zsigmond – MSZMP tag, kormánytag, III/2 ügynök (Fidesz-kormány pénzügy minisztere)
Matolcsy György – MSZMP tag, III/2 ügynök (Fidesz-kormány gazdasági minisztere)
Martonyi János – MSZMP tag, kormánytag, III/2 ügynök (Fidesz-kormány külügyminisztere)
Ligetvári Ferenc – MSZMP tag (Fidesz-kormány környezetvédelmi minisztere)
Chikán Attila – MSZMP tag ( Fidesz-kormány volt gazdasági minisztere)
Pintér Sándor – MSZMP titkár (Fidesz-kormány belügyminisztere)"

Hétéves kislányt erőszakolt meg a rabbi

Az amerikai rendőrség őrizetbe vett egy rabbit egy 10 évvel ezelőtti pedofil erőszak miatt Arizona államban. 

A 45 éves Bryan Bramly rabbit kedden tartóztatták le chandleri zsinagógája előtt. Azzal vádolják, hogy 2000-ben, teológiai tanulmányai alatt megerőszakolt egy gyereket. Az amerikai hatóságok nyilatkozata szerint a rabbi most egy belvárosi börtön őrizetében várja, hogy New Yorknak kiadják.

„A United States Marshals Service (a US Marshal Service nevű szervezet egy speciális szövetségi rendőri szerv, mely a Szövetségi Igazságügy minisztériumnak van alárendelve, mint pl. az FBI is – a ford. megjegyzése)nagy figyelmet fordít a szexuális bűncselekmények elkövetőinek letartóztatására, különösképp a gyerekeket érintőkre” - nyilatkozta David Gonzalez marsall a letartóztatás után.

Adam Schwartz, a Jewish Federation of Greater Phoenix elnöke és vezérigazgatója szerdán kiadott egy nyilatkozatot Bramly letartóztatását illetően, miszerint „ez nyilvánvalóan egy nagyon súlyos helyzet és nagy figyelmet fordítunk arra, hogy mindent figyelembe vegyünk.”

Az áldozat 2009 augusztusában jelentette az erőszakot a hatóságoknak.
(EU Times – SzKR nyomán)

"Kilépek a Fideszből!" - egy a sok közül

2010-03-30 19:46 barikád.hu 

• Küldje el ismerősének!

Információnk szerint a Fidesz elképesztő rágalomhadjárata és médiamanipulációja ellenkező hatást váltott ki és a kiábrándult párttagok most tömegesen lépnek ki a Fideszből. Íme egy csalódott kilépő levele a sok közül:

Fidesz Magyar Polgári Párt
Dr. Láng Zsolt elnök
II. kerületi csoport
1024 Budapest, Keleti Károly u. 13/B.

Kedves Zsolt!
Ezennel bejelentem a pártból való kilépésemet.
Bár döntésem előzményei messzire nyúlnak, az utóbbi két-három hónap történései adták meg hozzá a végleges lökést. Hogy a nyolc év alatt milyen stációk vezettek idáig, azt ezen levél keretein belül sajnos nincs mód részletezni. Mégis, kérlek, engedd meg, hogy a döntésem hátterére röviden rávilágítsak.
A 2002-es választások elvesztésekor az egész nemzeti tábor mélyen magába roskadt, de a kétségbeesés cselekvésre is sarkallt, s új remény ébredt. Boldogan alapítottunk polgári-köröket, örültünk egymás társaságának, demonstrációkra jártunk, beszélgettünk, dolgoztunk. Országosan és helyi szinten gomba mód szaporodtak az értékalapú közösségek. A csatlakozó emberek sokasága a nemzet legjobbjai voltak: becsületes, családszerető, igazi hazafiak, akik nemzetük és gyermekeik jövőjéért aggódva időt és pénzt nem kímélve keresték a kiutat. Többen – köztük jómagam – beléptünk a Fideszbe is. Nem is volt más választásunk, hiszen ez volt az egyetlen komolyan vehető párt a nemzeti oldalon. Az egyetlen párt, melynek esélye volt elérni a parlamenti küszöböt. Az egyetlen párt, melynek valamikori győzelmétől az ország felemelkedését remélhettük.
A nemzeti tábor akkor egységes volt. Nemcsak hasonlóan gondolkodtunk a fontos kérdésekről, nemcsak a cél volt közös, hanem egy emberként fel is sorakoztunk a Fidesz mögött. Elszántságunkat nagyban fokozta az ellenoldal megtörhetetlen médiamonopóliuma, mellyel élve és visszaélve a legaljasabb lejáratókampányokat indították ellenünk. Ez egyszerre váltott ki belőlünk undort, kétségbeesést, de elszántságot is.
Aztán szép lassan egy másik jobboldali párt is megerősödött. Viták és konfliktusok persze voltak, ami egy többpárti demokráciának természetes velejárója. A nemzeti tábor gondolkodásban és célban azonban továbbra is egységes maradt: mielőbb le kell váltani a nemzetpusztító balliberális kormányt, s újjá kell építeni az országot.
A párbeszéd és az eltérő vélemények ütköztetése helyett azonban olyan típusú lejáratókampányokat indítottatok, melyek még az alulmúlhatatlannak tűnő 2002-es balliberális ámokfutáson is túltett. S mindezt a nemzeti táboron belül! A hamis magánéleti levelek nyilvánosságra hozásától a suttogó propagandán keresztül a legelképesztőbb rágalmak terjesztéséig. A megtámadott személyeknek azonban a sajtótokban (törvény is szegve!) nem adtatok lehetőséget megszólalásra. A médiátokon kívül a politikusok is bőven kiveszik a részüket a „munkából”. Például Kubatov Gábor pártigazgató rendszeresen vájkál családok magánéleti viszonyaiban, de említhetném a Titeket korábban minden szinten gyalázó Csurka Istvánt is, aki megbízásotokra ocsmány módon zsidózza a nektek nem tetszőket, miközben álszent módon mást sem hallok Tőletek, hogy ez mennyire elítélendő. Az egyik Fidesz alapító újságíró a lakossági fórumokon meg egyenesen patkánynak nevezi a nem Fideszre szavazó nemzeti érzelműeket.
Itt valami alapvető félreértés van. Többségünk nem egy párt, hanem a nemzet felemelésére esküdött fel. A párt sikere eszköz, s nem cél. Bár a „hiszünk a szeretet és az összefogás erejében” szlogent mindig is blődlinek tartottam, azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy egyszer bolsevik módszerekkel fogtok polgárháborús helyzetet teremteni a korábban egységes nemzeti táboron belül. Kinek jó ez? Kinek az érdeke? Kedves Zsolt, ez számomra vállalhatatlan…

Budapest, 2010. március 29.
Üdvözlettel:


Dr. Gruiz Márton


barikad.hu

Véleménybank szavazás állása...

szavazás	VÉLEMÉNYEK	VÉLEMÉNY ÍRÁSA	FÓRUM	LEADOTT SZAVAZATOK
Választások Ön kire szavaz április 11-én, az országgyűlési választásokon? Szavazható: 2010. március 29—2010. április 04. 2010. 13. heti országos kérdés
1.78% Civil Mozgalom 21.22% Jobbik 20.08% Fidesz- KDNP 6.73% LMP 1.65% MDF 15.5% MSZP 2.41% Másra szavazok listán és másra egyéni jelöltként. 11.94% Nem megyek el szavazni. 18.04% Elmegyek, de még nem döntöttem el, hogy kire fogok szavazni.

Hegedüs Tamás a Jobbik gazdasági programjáról

A Jobbik újratárgyalná az államadósságot, visszavásárolna külföldi kezekben lévő közműveket - fejtette ki többek között Hegedüs Tamás, a Jobbik gazdasági és informatikai "miniszterjelöltje", aki a Fidesz-érában a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Társadalom- és Gazdaságpolitikai Főosztályát vezette, az utóbbi öt évben pedig a multinacionális hátterű KPMG Tanácsadó Kft. szenior tanácsadója, majd menedzsere volt.

H.T.: A szociális piacgazdaság önmagában ma már kevés, bár örülnék neki, ha legalább ott tartanánk. Félreértés ne essék, szociális piacgazdaságon a klasszikus, Röpke- és Erhard-féle modellt értem, nem a későbbi „osztogató-fosztogató” jóléti államot. Az erhardi modellben a kisvállalkozásokat hozták helyzetbe, erőteljesen fellépve a monopóliumok túlhatalma ellen. Ez közel áll a mi elképzeléseinkhez. Csakhogy időközben változott a világ. Kiderült, hogy erőforrásaink – energiahordozók, termőföld, víz – végesek, így a vég nélküli növekedés modellje egy idő után nem fenntartható. Hogy mikor lesz a korszakváltás, senki nem tudja, de mindenképpen fel kell készülnünk rá. Ennek érdekében olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely környezetileg is fenntartható, és működőképes marad energiaválság idején is.

A gazdaság kitörési pontjait is ennek megfelelően kell meghatároznunk. Egyrészt, amíg tart a növekedés kora, nem mondhatunk le az olyan klasszikus növekedési motorokról, mint az építőipar vagy a turizmus, horizontálisan pedig az infokommunikációs technológiák minél szélesebb körű alkalmazása. A mezőgazdaságot és élelmiszeripart külön ki kell emelni, nem csak komparatív versenyelőnyünk, hanem a vidéki foglalkoztatásban betölthető szerepe miatt is. De itt átcsúszunk a fenntarthatóság területére is. Termőföldjeink és vizeink megvédése mindennél fontosabb, hiszen egy energiaválság idején, amikor a szállításra alapuló gazdasági ágak összerogynak, ez biztosíthatja a nemzet túlélését. A globalitás helyére a lokalitás lép, amire a helyi gazdaságok erősítésével kell felkészülnünk.

hvg.hu.: Hogyan erősítenék a magyar vállalkozásokat, főként a kis- és középvállalkozásokat?

H.T.: A tisztességtelen verseny megszüntetésével, az erőfölénnyel való visszaélés visszaszorításával, az adóterhek és a fölösleges adminisztratív terhek csökkentésével, a folyamatok átláthatóvá tételével. A multik adóelkerülési kiskapuinak bezárásával kiterjeszthető a közteherviselés, ami lehetővé teszi az általános adócsökkentést. Egy másik példa az egyenlőtlen versenyfeltételekre, ha egy magyar vállalkozó növekedni akar, drága hitelt tud csak felvenni, és olyan kamatokat kénytelen fizetni, amit egyszerűen nem tud kitermelni. A multinacionális versenytársa ugyanakkor anyacégén keresztül olcsóbb hitelhez jut, tehát jóval kevesebb hitelt kell neki kigazdálkodni. Ez már magában versenyhátrányt jelent a hazai vállalkozásoknak.

A kereskedelmi bankokból ki kell préselni az alacsonyabb kamatszintet, amihez – a mainál lényegesen alacsonyabb jegybanki alapkamat mellett – erősíteni kell a versenyt, és meg kell akadályozni a kartellezést. Olcsó hitelhez kell juttatni a magyar vállalkozásokat és versenyhivatali eszközökkel fel kell lépni az ellenük irányuló visszaélésekkel szemben. Nyilván van helye a célzott támogatásnak is, pl. az európai uniós források megfelelő helyre jussanak egy jó gazdaságtörekvési stratégia mentén. A magyar vállalkozásoknak nem adományokra vagy gyámkodásra van szüksége, hanem tisztességes versenyfeltételekre.

hvg.hu.: Uniós forrásokról beszél, holott a Jobbik időnként meglebegteti az EU-ból való távozás gondolatát is, bár lehet, hogy ez csak amolyan szónoki fogás. Hogy lesz mindehhez elegendő forrás?

H.T.: A korábban említett intézkedésekkel jelentős adótöbbletet érhetünk el. Persze a korrupció megszüntetésével kell kezdeni, ugyanis ez az alfája és omegája az egésznek. A Transparency International és mások becslései alapján évi 700 és 1500 milliárd forint közötti értékre tehető a korrupció „ára”. Ennyi pénz megy el vesztegetésre. Ennél is nagyobb károkat okoz azonban az, hogy a korrupció eredményeképpen rossz döntések születnek, az erőforrások felhasználása nem optimálisan történik. Nem a legolcsóbb, nem a legjobb, nem a leghatékonyabb beruházásra költik a közpénzeket, hanem olyanokra, amik tovább emésztik az állam erőforrásait, például a rossz döntésekből következő magas fenntartási költségekkel. Amíg ezt nem tudjuk felszámolni, ne is álmodozzunk változásról, mert kisiklik minden jó kezdeményezés.

hvg.hu: Szerepel a  programjukban magyar bank létrehozása. Ez milyen célt szolgál, jár-e pluszköltséggel?

H.T.: Nem feltétlenül jelenti azt, hogy  újonnan kel létrehozni egy  állami tulajdonú bankot. Célja az lenne, hogy hozzáférhető hitelhez juttassa a magyar kis- és középvállalkozásokat, valamint a lakosságot, a legkisebb településen is. A takarékszövetkezetek és helyi hitelszövetkezetek hálózata elvileg alkalmas volna erre a feladatra. Ugyanakkor a kibővített profilú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) lehetne az az ernyőszervezet, amely megfelelő központi szolgáltatásokat nyújtana a hálózat részére. Könnyen hozzáférhető, alacsony kamatozású hitelek segítenék a helyi vállalkozásokat, ami a munkahely teremtés szempontjából is előrelépést eredményez.

hvg.hu: Ha már említette a munkahelyteremtést, Önök is  egymillió munkahelyet akarnak létrehozni, de hogyan, miből?

H.T.: Az egymillió munkahely csak annyit jelent, hogy elérjük az EU átlagát.  Azokat az iparágakat fejlesztenénk, amelyek jelentős számú munkaerőt alkalmaznak és a gazdaság egészére húzóerőt gyakorolnak: az építőipart, a turizmust – kiemelten ebből a gyógyturizmust – a logisztikai ipart, valamint a mezőgazdaságot és a ráépülő élelmiszeripart. De van a foglalkoztatás bővítésének egy nem célzott módja is, ez pedig a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, a tisztességes verseny feltételeinek megteremtésével, valamint adó- és járulékcsökkentéssel. Fajlagosan ugyanis a kkv-szektor az, amely a legtöbb munkaerőt alkalmazza.

A közmunkával ellátható feladatok körét ki kell terjeszteni. Nem csak az utcaseprésre és a szemétgyűjtésre kell gondolnunk, hanem az önkormányzat által finanszírozott épület-felújításokra, önkormányzati építkezésekre, a szociális bérlakások karbantartására, vagy a parkosításra.  De említhetném a mezőgazdasági közmunkákat is, ami egyben az önellátás irányába is fontos lépést jelentene. Jelentős mennyiségű közmunkát lehetne végeztetni az árvízvédelem és a vízgazdálkodás, valamint az erdő- és talajvédelem területén. De megfontolandó a közmunkások bevonása az egyszerűbb szociális szolgáltatásokba, idősgondozásba is. Felmérések és esettanulmányok alapján elmondható, a segélyezettek kb. 80 százaléka ilyen módon visszahozható a munka világába.

Pécsett éltem sokáig, így tapasztaltam, hogy Baranyában vannak olyan cigány lakosságú falvak, ahol régen szinte mindannyian dolgoztak, most meg közel százszázalékos a munkanélküliség. Visszatekintve úgy tűnik, annak idején a jobb lett volna valamennyi pénzt szánni a nagyvállalatok fenntartására, hogy megmaradjanak munkahelyek – addig is, amíg ki nem találják, hol lehetne foglalkoztatni ilyen tömegben az alacsonyan képzett munkaerőt.

hvg.hu: Akkor arra hivatkozott a kormány, hogy nincs pénz az állami vállalatok, bányaüzemek, kohászati cégek fenntartására, tehát nem volt választási lehetőség.   

H.T.: Ha egy mérleg egyik serpenyőjébe betennénk, mennyibe került volna a támogatás, a másik serpenyőbe pedig bekerülne, hogy mennyit költünk segélyezésre és munka híján, mennyivel nagyobb a bűnözési hajlam, mennyibe kerül a bűnözés elleni fellépés és az ezzel járó károk, a mérleg a munkahelyek megőrzése és a támogatás fenntartása felé billenne.

hvg.hu: Ezek szerint a Jobbik visszaállamosításban gondolkodik?

H.T.: Példátlan mértékben kerültek külföldi kézbe vállalataink és az olyan természetes monopóliumok, mint a víz-, a gáz, és az áramszolgáltatás, valamint az erőművek. Ez utóbbiakat a Horn-kormány idején ráadásul úgy adták el, hogy még garantált profitot is biztosítottak az új tulajdonosoknak, tehát ha nem ment jól a bolt, akkor az állam fizetett. Ez nonszensz. A szolgáltatók jelenleg nagyon sok olyan díjelemet építhetnek be a számlába, melyeknek létjogosultsága megkérdőjelezhető. Mivel reális versenyhelyzet nem kényszeríti ki az alacsonyabb díjakat, jogos célnak tekinthető, hogy ezeket a szolgáltatásokat vissza kell venni közösségi tulajdonba.

hvg.hu: Azért valljuk be a visszaállamosításnak már a meghirdetése is komoly kockázatot jelent. Ráadásul elhangzott az is, hogy egyszerűen „visszavesznek” cégeket. 

H.T.: Jogállami és demokratikus keretekben gondolkodunk, ezért csak a visszavásárlás jöhet szóba, igaz, ez sokba kerül. Az államot viszont abban senki nem korlátozhatja, hogy ha kell, akár hatósági árakat is bevezessen a szolgáltatásokra. A távközlés területén volt erre pozitív példa. A Nemzeti Hírközlési Hatóság, ha nem is hatósági díjakkal, de szigorú szabályozással elérte a távközlési szolgáltatások díjának a csökkentését. A természetes monopóliumok terén a jelenlegi helyzet nagyon kényelmes a tulajdonosoknak, versenyhelyzet nélkül gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. El kell érni, hogy áraikat a közjó felé közelítsék. A külföldi tulajdonosok elérkezhetnek egy olyan pontra, hogy megfontolják, érdemes-e eladniuk vagyonukat kedvező áron az államnak, vagy továbbra is megtartják, immár szigorú keretek közé szorítva.

hvg.hu: Mi a helyzet a közigazgatással, ezt is átírnák?

H.T.: A bürokrácia nagy, de annál kisebb a hatékonysága. Ezen a területen is radikális változásra van szükség. Először is a közfeladatok akkurátus felmérése után – amely első lépésben megtörtént 2007-ben – el kell kezdeni az áttérést a feladatalapú, programozott költségvetésre. Ez nyilván évekig tartó átállást jelent, de másképp aligha lehet elszakadni a bázisalapú tervezéstől. Másrészt minden folyamatot – háttérfolyamatot és ügyfélkapcsolatit egyaránt –, amit csak lehet, elektronikus útra kell terelni, és az e-közigazgatást a lehető legnagyobb mértékben, ügyfélbarát módon ki kell terjeszteni. Továbbá: a kormányzati közigazgatás egészében kötelező jelleggel érvényesíteni kell a stratégiai szemlélet érvényesülését. Minden minisztériumnak – írországi mintára, egységes módszertan alapján – el kell készíteni saját tárcastratégiáját, aminek teljesüléséért a miniszter személyes felelősséget vállal. A tárcastratégiából kell levezetni a minisztérium felügyelete alá tartozó ágazatok szakstratégiáját, és ezekből tovább bontva, az egyes kisebb területek stratégiáját. A munkát ezek mentén kell megszervezni. Végül meg kell valósítani a kormányzati döntések megvalósításának egységes, központi nyomon követését, hogy a meghozott döntések milyen mértékben, és milyen határidővel teljesültek.

Fürjes Judit

hvg.hu