2012. január 20., péntek

Kutyakomédia európai módon





Tegnap bepillantást nyerhettünk abba az európai politizálásba, amely nem is annyira európai, nem is annyira emelkedett, mint inkább egyszerű, útszéli és roppantul ismerős. Orbán Viktor tegnap Brüsszelben rég látott oldalát mutatta: politizált. Be kell ismerni, okosan, ügyesen keverte a kártyáit, miközben a balliberális össztűz kellemes melegében nyugodtan hátradőlve élvezhette a "magyar ügy" európai belpolitikává való leminősítését. Pestiesen szólva, ügyes. Elemében volt Az igazi tanulság azonban nem Orbán, vagy épp a Fidesz európér politikusainak izzadtságszagú ájrópai megnyilvánulásai. A fő tanulság az lehet, hogy az Európai Parlamentben folyó politizálás szintje nem magasabb mint egy bokszmeccs az ukrán parlamentben. Az ott folyó munkát ma jól jelzi mindazt, ami az Európai Unióban visszás, rossz és gyenge. Az üres és meddő viták, vég nélküli beszédek közt a valóság távoli, elvont fogalom, nem is nagyon zavarják meg magukat vele a képviselők.Tegnap a közvetítést nézve az embert ismerős érzés keríthette hatalmába, ezt már láttuk valahol. Hol is? Igen, a magyar parlamentben. A lapokat leosztották, mindenki megtalálta a maga helyét, hogy nagyban ugyanazt csinálják az európaiak parlamentjében mint kicsiben a magyarok házában. Jól ismert és számtalanszor hallott lózungok töltötték be a teret, a különbség legfeljebb a nyelvek számában volt. Európai szocialisták, liberálisok, zöldek és néppártiak mutatták be tegnap, hogyan lehet egymással európai módon is anyázni, egymás mellett elbeszélni, miközben egy olyan országról „vitáznak”, amelyről - legfeljebb egy méregdrága brüsszeli goulash elfogyasztásán túl – az égvilágon semmit sem tudnak, vagy amit igen, azt Konrád György-től, Kenedi János-tól, esetleg Paul Lendvai-tól. Antidemokratizmus, félelemben élő értelmiségiek, rettegő kisebbségek, nyugdíjazott bírók és bebetonozott hatalom, hangzott el a balliberális oldal fő érvrendszere, miközben érezzük, túlságosan is kínos, betanult paneleket hallunk, olyanokat, amelyeket éppenséggel hallhattuk eleget. Sokszor elmondtuk, a nyugati kritikákat itthon, hazai szerzők írják és adják szájába nyugati politikusoknak, de ennek ennyire tökéletes példáját keresve sem találhatnánk, mint amit tegnap hallhattunk. Hasznos ellenfél Orbán Viktor tegnap magára engedte Európa balliberális össztűzét, hogy annak kellemes melegében, bizsergetően hálás szerepben tetszelegjen: ide lőjetek, és Magyarország mögém áll. Jól csinálta. Valljuk be magunknak, a magából kikelve üvöltő Cohn-Bendit, a Benes-dekrétumokat diszkrét feledés homályába engedő osztrák szocialista, Hannes Swoboda, vagy épp az liberális Guy Verhofstadt (a Magyarország elleni szankciók leghangosabb követelője) össztüzében állni kellemes, mondhatni roppant kurucos feladat, főleg, hogy nem kerül semmibe. Orbán elérte (még ha ebben segítségére is voltak a fentebb megnevezett nyugati és magyarországi urak), hogy a valóban kritizálható alaptörvény, vagy épp a médiatörvény európai szintre emelésével, annak belpolitikájává vált, szinte olyan érzést keltve, mintha egész Európa minket, magyarokat támadná. Persze ne gondolja senki komolyan, hogy Cohn-Bendit-et, vagy épp Verhofstadt-ot érdekli-e, hogy a magyar bírókat mikor nyugdíjazzák. Őket természetesen az európai belpolitika mozgatja, aminek egyik kis szelete a magyar ügy, ahol a vita frontvonala valójában valahol a néppárt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek közt húzódik meg. Ezek azok álviták, amelyek eltakarják az európai szinten az egyetlen fontos kérdést, azt, hogy a jövőben a nemzetek Európáját építjük-e fel magunknak, vagy egy összeolvasztott, saját érdekeiért ki nem álló, hagyományait önként eldobó masszát. Visszakanyarodva a vitához, annak egy fő tanulsága van. Európa mint egy távoli rokon, nem akar és nem tud minket megérteni, miközben úgy tesz, mindig is értett mindent. A helyzet kísértetiesen hasonlít egy testvérvitára, amiben már a másod-unokatestvérek is részt vesznek, igaz, nem hívta meg őket senki. És persze ki szereti az olyan rokont, aki vendégségbe jár hozzánk, de kritizálja a vacsorát?


 Bazsó Bálint

A rendszámok kötelező lecseréltetésével akar bevételekhez jutni a kormány?

Az autók rendszámtábláinak cseréjével növelné a 2012-es költségvetés bevételeit a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), ebből az idén
12 milliárd forint folyhat be a tervek szerint - írja a hvg.hu, amelynek információi szerint a kormány teljesen új nyilvántartási és azonosítási rendszer bevezetésére készül, ami a rendszámok kötelező cseréjével járhat.

A rendszámtáblák cseréjéből remélt tétel a portál szerint abban az NGM által készített jelentésben szerepel, amit a kormány az Európai Bizottságnak küldött decemberben, a túlzotthiány-eljárás keretében. A jelentés végén található táblázat szerint - amely a kabinet 2012-es kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedéseit tartalmazza - a kormány 12 milliárdos pluszbevételre számít a cseréből. De míg a többi tétel mellett feltüntették a bevételnövekedést megalapozó jogszabályt vagy intézkedést, a rendszámtábla-cseréhez a minisztérium nem fűzött magyarázatot - írja a portál.

Az autós érdekvédő, illetve lobbiszervezetek körében az az információ terjed, hogy a kormány egy teljesen új, az üzembentartó lakhelyét a rendszámtábla betűsorában feltüntető nyilvántartási és azonosítási rendszer kialakításán dolgozik - ismerteti a portál. Ezt az információt később a döntés-előkészítés bizalmas jellegére hivatkozva egy neve elhallgatását kérő kormányzati forrás a hvg.hu-nak megerősítette. A rendszámtáblák cseréjét állítólag azzal indokolják a kormányban, hogy a járművek területi hovatartozását is feltüntető új rendszámok segítenék a bűnmegelőzést.

A rendszámtáblák cseréjének jelentős illetékvonzata lehet, amit az autók tulajdonosai fizethetnek meg. Az okmanyirodak.hu-n található adatok szerint jelenleg a rendszámtáblapár cseréje 8,5 ezer forintba kerül. A forgalomban lévő közel hárommillió jármű esetén a rendszámtáblák cseréje több mint 25 milliárd forint lenne, ám a hvg.hu által megkeresett érdekvédelmi szervezetek szakértői szerint egy év alatt nem lehetne lebonyolítani a teljes cserét, továbbá azt sem tartják kizártnak, hogy kötelező csere esetén csökkentenék az illeték nagyságát is.

Egy neve elhallgatását kérő kormányzati forrás szerint az új azonosítási és nyilvántartási rendszer kidolgozása megtorpant a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban (NFM), így nem biztos, hogy még az idén elindul a rendszámtáblacsere. A kormány december 28-án megjelent, a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló új rendelete még a három betű és három szám kombinációjából álló táblát tartalmazta. A rendelet még az uniós csatlakozás előtti rendszámtáblák cseréjét sem írja elő - írja a portál.

A hvg.hu érdeklődésére az NGM sajtóosztályán annyit közöltek, hogy a hírt nem kívánják kommentálni, majd a közlekedésügyért felelős fejlesztési tárcához irányították, ám az NFM szerint a jelentést készítő gazdasági minisztérium az illetékes. Az eddig kiszivárgott információkat a két tárca sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarta.

(privatbankar.hu)

2012. január 18., szerda

Kásler kontra OTP Bank

Száz milliárdokat kell hogy visszafizessenek a bankok a devizahiteleseknek és a devizahitelekkel rendelkező önkormányzatoknak, egy bírósági ítélet alapján!

Az ítélet még nem jogerős. Az OTP Bank 2012 január 04-én fellebbezett a Békés Megyei Bíróság ítélete ellen, az ügy a Szegedi Ítélőtábla elé kerül.
Minden eddiginél nagyobb szükség van a nyilvánosság erejére, az emberek támogatására.

Kásler Árpád vagyok, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének (BAÉSZ) elnöke. Az ítélet közlése előtt ismertetni szeretném röviden a per előzményeit.

A BAÉSZ megalakulása óta , minden törvényes eszközt megragadott, hogy fényt derítsen az emberek és önkormányzatok, ezen keresztül az ország kirablását eredményező devizahitelek törvénytelenségére és csalására.

A bírósági eljárás kezdeményezése előtt, szervezetünk jogorvoslatért folyamodott a Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz, a PSZÁF-oz, a Bankszövetséghez, valamint Miniszterelnöki Hivatalhoz. Ezen hivatalok sorra megállapították illetékességüknek hiányát ugyanúgy mint a Gyulai Városi Bíróság, amely továbbította az ügyet a Pesti Kerületi Bíróságnak, amely megállapította illetékességének hiányát úgyszintén. Az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, aki a Gyulai Városi Bíróságot jelölte meg a tárgyalások lefolytatására, amely városi bíróság ismét megállapította illetékességének hiányát és a Békés Megyei Bírósághoz továbbította az ügyet, amely bíróság tárgyaláson kívül, egy személyes egyeztetésre hívatott be, az alperes bank részvétele nélkül, ahol arról tájékoztatott, hogy az ügynek per pillanat az tenne jót, ha szüneteltetnénk az eljárást.

Az igazsághoz és a bíróság ezen javaslata megértéséhez hozzátartozik az is, hogy elég sok módosító beadvány lett benyújtva a bírósághoz, amely beadványok száma és tartalma a stratégiánkat képezték.

Ezúttal szeretném kifejezni köszönetemet a jogászi segítségért, valamint mindazoknak akik a háttérből, a legmagasabb pozíciókból is, (MNB-Pénzügy Minisztérium) szállították a hasznos információkat, amelyek 29 hónapnyi küzdelem után, hozzásegítettek az első jelentős csata megnyeréséhez, de a háború megnyerése még hátra van.

Kijelenthető, hogy minden korábbi nehézség és néhány kifogásolható pont ellenére, egy tisztességes ítélet született, amely bizonyító értékkel bír arra nézve, hogy a bankok tévedésbe ejtették, tévedésbe tartották és ezáltal anyagi kárt okoztak a hitelfelvevőknek, vagyis a Ptk. szerinti súlyos és szándékos jogszabálysértést követtek el.

A legóvatosabb becslések szerint is közel 500 milliárd forintot csaltak ki így az emberektől és önkormányzatoktól. 2011 végén a fősodrású média igen halkan megjegyezte, hogy az elemzőket is meglepte az OTP ismételt rekord nyeresége.
Aki nem tudja, hogy hol keresse ezen nyereség egy részét, az ítéletből megtudhatja.
Az elmúlt időszakban nagyon kevesen hittek abban és nem ok nélkül, hogy jogi úton bármit is el lehetne érni Magyarországon a devizahitelekkel kapcsolatban. Ez az ítélet egy újabb reménysugár azoknak akik kiállnak igazukért és bizonyítékokkal megteremtik a feltételét annak, hogy a bíró azt tegye amire felesküdött, vagyis ítéletében érvényt szerezzen a jognak és a jogállamiságnak.

Messzemenő következtetéseket le nem vonva belőle, de említésre méltó, hogy az adott helyen ez volt az utolsó ítélet a Magyar Köztársaság Nevében.

-2011december 8-án a bíróság ítéletében kimondta, hogy a devizahitel kezelési költségének devizában való megállapítása visszamenőleges hatállyal SEMMIS.

Indoklás:
A kezelési költségre vonatkozó szerződés kikötés tisztességtelen az alábbi okokból:

A kezelési költség a kölcsönügylettel kapcsolatban felmerülő adminisztrációért felszámított díj. Semmi sem indokolja, hogy CHF alapon legyen nyilvántartva, hiszen az árfolyam változás következtében a pénzügyi intézmény oldalán felmerülő, a technikai-személyi feltételek biztosítására fordított kiadások nem emelkednek. Ezzel szemben a hitelező bank a kezelési költség szerződéses összegét is CHF-ban tartja nyilván és az egyes törlesztőrészletek esedékessé válásakor az árfolyamváltozás figyelembe vételével számolja el. A szerződésben a III. pont első mondata rögzíti, hogy a kezelési költség is az árfolyamváltozásra figyelemmel terheli a hitel felvevőket.

Ez a szerződési feltétel tisztességtelen azért, mert a benne megállapított kezelési költség CHF-ban történő elszámolása a pénzintézet részéről haszonelemeket tartalmaz, burkolt ügyleti kamatként jelenik meg, így a fogyasztó hátrányára a másik félnek teljesen indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít. Ezért a bíróság ezen kikötés semmisségét is megállapította.

A bíróság megállapítja, hogy a III.2. Pontjának azon rendelkezése, amely szerint

-Az egyes fizetendő törlesztőrészletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza ELADÁSI árfolyamon határozza meg, SEMMIS.
A szerződést annak megkötésére visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilvánítja akként,………………………………………………………………………………………………………….
„Az egyes fizetendő törlesztőrészletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza VÉTELI árfolyamon határozza meg.”

Indoklás:
A Kölcsön összegét a pénzintézet a folyósítás időpontjában aktuális vételi árfolyamon szolgáltatta a hitelfelvevőknek. A vételi és eladási árfolyam közötti különbözet haszna ebben az esetben a pénzügyi intézménynél csapódik le, anélkül azonban, hogy e mögött bármilyen szolgáltatás állna.

A kölcsönszerződésnek ugyanis nem célja a deviza értékesítés, amelyhez a kérdéses haszonelem rendeltetésszerűen kapcsolódik, arra a felek szándéka nem terjed ki, a hitelnyújtó bank hasznának a kölcsönszerződés alapján pedig a megállapított kamatban, nem pedig a vételi és eladási árfolyam közti különbségben kell realizálódnia.

Tényleges szolgáltatás hiányában a bíróság szerint ez a haszon indokolatlan előny a hitelnyújtó bank oldalán, egyben a feltétel támasztójával szerződést kötő félre egyoldalú hátrány, amely a Ptk.209/A.§(2) bekezdése alapján a feltétel semmisségének megállapítását vonja maga után.

Ez kivonatolt része volt a 13 oldalas ítéletnek. Mindössze annyit fűznék hozzá illetve kérdeznék, hogy a milliárdos költségvetéssel rendelkező PSZÁF mit felügyelt ha ez a csalás hosszú éveken keresztül háborítatlanul működhetett? Ki és kik lesznek a felelősök a közel három ezer öngyilkosságért? Kik lesznek a felelősök a tönkre ment családokért? Mert egy háztartásból ha havi szinten csak 10-20 ezer forintot csaltak így ki a bankok, de a gyakorlatban ettől sokkal többet, akkor az a család néhány hónap után fizetési nehézségekbe ütközik majd fizetés képtelen lesz. Az ítélet tükrében egy 15 milliós hitel esetében milliós nagyságrendű összeggel károsította meg a bank a hitelfelvevőt. Ez bankoktól függően változó, az alkalmazott árfolyamok viszonylatában.

A kihelyezett hitelek összességénél száz milliárdokra rúg a jogosulatlan tőke elvonás. Ezeket az összegeket a bankok kamatostól kell hogy visszafizessék. Azt sem szabad megengedni hogy a virtuális tőkébe úgymond jóváírják. Ezek kézzelfogható valós értékkel bíró összegek voltak, senkinek sem áll jogában rendelkezni felettük az Adósokon kívül. Majd ők eldöntik, hogy tőke törlesztésre fordítják vagy a család megélhetésére.

Az önkormányzatok esetében felmerül a kérdés, hogy azok a polgármesterek, akik nem kezdeményeznek bírósági eljárást ez ügyben, illetve nem kérik a hitelező bankot visszamenőleges elszámolásra, nem követnek-e el hűtlen kezelést az adófizetők vagyonával? Dehogynem!

Kásler Árpád a BAÉSZ elnöke.
Kelt.,Gyulán 2012 január 10-én.