Információnk szerint a Fidesz elképesztő rágalomhadjárata és médiamanipulációja ellenkező hatást váltott ki és a kiábrándult párttagok most tömegesen lépnek ki a Fideszből. Íme egy csalódott kilépő levele a sok közül:
Fidesz Magyar Polgári Párt
Dr. Láng Zsolt elnök
II. kerületi csoport
1024 Budapest, Keleti Károly u. 13/B.
Kedves Zsolt!
Ezennel bejelentem a pártból való kilépésemet.
Bár döntésem előzményei messzire nyúlnak, az utóbbi két-három hónap történései adták meg hozzá a végleges lökést. Hogy a nyolc év alatt milyen stációk vezettek idáig, azt ezen levél keretein belül sajnos nincs mód részletezni. Mégis, kérlek, engedd meg, hogy a döntésem hátterére röviden rávilágítsak.
A 2002-es választások elvesztésekor az egész nemzeti tábor mélyen magába roskadt, de a kétségbeesés cselekvésre is sarkallt, s új remény ébredt. Boldogan alapítottunk polgári-köröket, örültünk egymás társaságának, demonstrációkra jártunk, beszélgettünk, dolgoztunk. Országosan és helyi szinten gomba mód szaporodtak az értékalapú közösségek. A csatlakozó emberek sokasága a nemzet legjobbjai voltak: becsületes, családszerető, igazi hazafiak, akik nemzetük és gyermekeik jövőjéért aggódva időt és pénzt nem kímélve keresték a kiutat. Többen – köztük jómagam – beléptünk a Fideszbe is. Nem is volt más választásunk, hiszen ez volt az egyetlen komolyan vehető párt a nemzeti oldalon. Az egyetlen párt, melynek esélye volt elérni a parlamenti küszöböt. Az egyetlen párt, melynek valamikori győzelmétől az ország felemelkedését remélhettük.
A nemzeti tábor akkor egységes volt. Nemcsak hasonlóan gondolkodtunk a fontos kérdésekről, nemcsak a cél volt közös, hanem egy emberként fel is sorakoztunk a Fidesz mögött. Elszántságunkat nagyban fokozta az ellenoldal megtörhetetlen médiamonopóliuma, mellyel élve és visszaélve a legaljasabb lejáratókampányokat indították ellenünk. Ez egyszerre váltott ki belőlünk undort, kétségbeesést, de elszántságot is.
Aztán szép lassan egy másik jobboldali párt is megerősödött. Viták és konfliktusok persze voltak, ami egy többpárti demokráciának természetes velejárója. A nemzeti tábor gondolkodásban és célban azonban továbbra is egységes maradt: mielőbb le kell váltani a nemzetpusztító balliberális kormányt, s újjá kell építeni az országot.
A párbeszéd és az eltérő vélemények ütköztetése helyett azonban olyan típusú lejáratókampányokat indítottatok, melyek még az alulmúlhatatlannak tűnő 2002-es balliberális ámokfutáson is túltett. S mindezt a nemzeti táboron belül! A hamis magánéleti levelek nyilvánosságra hozásától a suttogó propagandán keresztül a legelképesztőbb rágalmak terjesztéséig. A megtámadott személyeknek azonban a sajtótokban (törvény is szegve!) nem adtatok lehetőséget megszólalásra. A médiátokon kívül a politikusok is bőven kiveszik a részüket a „munkából”. Például Kubatov Gábor pártigazgató rendszeresen vájkál családok magánéleti viszonyaiban, de említhetném a Titeket korábban minden szinten gyalázó Csurka Istvánt is, aki megbízásotokra ocsmány módon zsidózza a nektek nem tetszőket, miközben álszent módon mást sem hallok Tőletek, hogy ez mennyire elítélendő. Az egyik Fidesz alapító újságíró a lakossági fórumokon meg egyenesen patkánynak nevezi a nem Fideszre szavazó nemzeti érzelműeket.
Itt valami alapvető félreértés van. Többségünk nem egy párt, hanem a nemzet felemelésére esküdött fel. A párt sikere eszköz, s nem cél. Bár a „hiszünk a szeretet és az összefogás erejében” szlogent mindig is blődlinek tartottam, azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy egyszer bolsevik módszerekkel fogtok polgárháborús helyzetet teremteni a korábban egységes nemzeti táboron belül. Kinek jó ez? Kinek az érdeke? Kedves Zsolt, ez számomra vállalhatatlan…
Budapest, 2010. március 29.
Üdvözlettel:
Dr. Gruiz Márton
barikad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése