Nemzeti pártot az Európai Parlamentbe

Az első, ami eszébe jut az átlag állampolgárnak a politikáról, egy jól ismert mondás, miszerint a politikánál mocskosabb dolog nincs a világon. Manapság ha másban nem is, de ebben az egyben a legtöbb ember egyetért, hiszen végső soron az elhibázott politikai lépések, a mocskos politikai rivalizálások, hatalmi csatározások vezettek Magyarország kizsákmányolásához, eladósodásához, illetve a kiéleződő társadalmi problémák felszínre töréséhez. Joggal vetődhet fel az emberben a kérdés, hogy ha a nemzetünket a politika szabdalta fel egymással hadakozó táborokra és taszította gazdasági nyomorba, akkor vajon létezik e olyan politika, amely képes lehet újra a helyes irányba koordinálni az országunkat, megszabadítva népünket a társadalmi depressziótól, valamint felemelve a gazdasági bizonytalanságból?

Manapság sokszor hallom az ismerőseimtől amint azt mondják, hogy őket nem érdekli a politika, nem foglalkoznak vele és időpocséklásnak tartják a különböző szavazásokat is, mert szerintük mindegy ki van éppen hatalmon, a dolgok sohasem fordulnak jobbra, csak még rosszabbra. Inkább közönyösen, közömbösen viseltetnek a pártok és az egész magyarországi politika iránt. Igen ám, de az már érdekli őket, hogy a családjaik adóterhei egyre csak növekednek, hogy a parlamentben olyan emberek ülnek, akik csak a saját hatalmuk és vagyonuk gyarapításával vannak elfoglalva, miközben külföldi érdekeltségeknek árusítják ki az ország gazdasági javait, illetve természeti kincseit. Az pedig kifejezetten zavarja őket, hogy a romló közbiztonság miatt mindennapos fenyegetettségben kell élniük, mert a bűnöst illeti meg az ártatlanság vélelme, az áldozatot pedig a rasszizmus vádja.

Persze egyszerűbb panaszkodni, azt mondani, hogy pocsék ez az ország, pedig csak élni kellene a jogainkkal és akkor magunk választhatnánk, változtathatnánk!

Naivitás azt gondolni, hogy ha befogjuk a fülünket és a homokba dugjuk a fejünket, akkor nem ázunk meg, ha jön egy vihar. A politika nem az ördögtől való! Az embereken múlik, akik képviselik, akik alakítják, hogy egy politika a nemzet javát szolgálja, vagy éppen ellenkezőleg, annak pusztulását okozza. Igenis foglaljunk állást! Igenis szóljunk közbe, ha valami érint Minket! Igenis szavazzunk, ha van rá lehetőségünk! Vegyünk együtt részt az ország, a népünk sorsának alakításában! Ha nem tesszük meg, akkor kár panaszkodnunk azért, hogy milyen országban élünk, hiszen magunk mondunk le az ítélkezés, a véleményszabadság jogáról, erősítve a hatalom biztonságérzetét, amely mindig a demokrácia csorbításához vezet idővel.

De kire szavazhatnánk, ha már mindegyik parlamenti pártot kiismertük az elmúlt 20 évben, ha már mindegyikben csalódnunk kellett, ha mindegyik csak azzal törődött, hogy minél többet raboljon magának, nem érdekelve hány emberen kell még ehhez átgázolnia!

Eljutottunk odáig, hogy a parlamenti pártokat már mind láthattuk kormányzati és ellenzéki pozícióban is. Egy valami azonban sohasem változott! A zsebük tömve volt akár így, akár úgy, a Mi zsebünk pedig mindig kevesebb lett annyival, amennyivel az övék gyarapodott. Pont emiatt fordultak el sokan a politikától, mert megszokottá vált ebben az országban, hogy nincs jó választás, csak rossz. Hiszen valóban, akárkik kerültek is a hatalom közelébe, azok mindig csak saját maguknak loptak, elfeledkezve arról, hogy egy országot, egy nemzetet képviselnek, nem pedig kizárólagos személyes gyarapodásuk lehetőségét.

Ma az a tét az európai parlamenti választásokon, mely előszobája országunkban a parlamenti választásoknak is, hogy milyen politika, milyen identitású érdekek képviselhetik hazánkat az Európai Unióban. Hiányosan van feltéve az a kérdés, amely úgy hangzik el, hogy: „melyik pártra kellene szavaznunk?” Helyesebb, ha úgy kezdjük a kérdést, hogy melyik párt képviselné bizonyosan a magyar érdekeket? Melyik az a párt, amely nem vett részt az elmúlt 20 év politikai és gazdasági melléfogásaiban? A válasz az, hogy a magyar parlamentben nincs ilyen párt, de akkor minek küldenénk bármelyiket is az európaiba?

Magyarországon és valójában egész Európában egy politikai rendszerváltás, generációváltás hajnalán vagyunk. A gazdasági-válság bebizonyította, hogy csakis az erős nemzetállamok képesek szembenézni a radikális beavatkozásokat igénylő gazdasági és társadalmi problémákkal. A nemzetek feletti Európai Unió koncepciója megbukott és nyilvánvalóvá vált, hogy át kell értékelni egy nemzetek Európai Uniójának a lehetőségét. Ez persze azzal jár, hogy a régi rendszer képviselői elveszítik hatalmukat és befolyásukat. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai politikában, az ettől való félelmeknek lehetünk a tanúi. Ezért van az, hogy a politikai bal, illetve jobboldal, bár látszólag halálos ellenségek, mégis leginkább a nemzetállam megerősödését célul kitűző nemzeti párt, a Jobbik, vagyis a nemzeti oldal térnyerését kívánják elsődlegesen megakadályozni.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt nyilatkozta az MR1-Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában az európai parlamenti választások kapcsán, hogy „ha a jobboldal rest marad, vagy ha többfelé szavaz, akkor annak a vége vereség lesz, csalódás, baloldali győzelem és a “Gyurcsány-Bajnai-korszak” folytatása”. Nos, nem kell többfelé szavazni, csak egy egyfelé, mégpedig a nemzeti oldalt képviselő Jobbikra! Minden a parlamenti pártokra leadott szavazat, elveszett szavazat, mert most nem csak a „Gyurcsány-Bajnai-korszak” lezárásáról van szó, hanem, hogy képesek vagyunk e a bekövetkező politikai generációváltás egyik éllovasává, mintájává, példájává válni, vagy ismét csak sereghajtói leszünk a formálódó, bizonyosan eljövendő Új Világrendnek. A magyarországi parlamenti választásoknak lesz majd pedig a feladata lezárni, nem csak a Gyurcsány-Bajnai-korszakot, hanem a kádári gyökerekkel rendelkező, „rendszerváltás” utáni politikai elit korszakát, a bal-jobboldali rendszert!

ellenkultura.info