Egy kisebbségi (sváb) levele zsidó és cigány polgártársaihoz (adjátok tovább!)

Őseim a ti őseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt ezt az országot választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra, hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország, hogy elfogadjuk : első a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül, ápolhatjuk hagyományainkat. Ahogy ti is. 

Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot, amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra hurcolták őket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették. Akkor persze liberálisok, fajvédők, népszavás idióták nem tiltakoztak. Gusztosokban és mohácsikban nem keltett félelmet a Munkásőrség, a kommunisták felfegyverzett, bakancsos, egyenruhás párthadserege. 

Nagyszüleimtől is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták. Mégsem lettek megélhetési bűnözők. Kemény munkával előlről kezdték az életüket, ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a spórolásukról. Persze országokat még ma sem tudunk felvásárolni. 

Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek vannak jellemző tulajdonságai. Nem vagyunk egyformák. Ez a különbözőség az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott profilalkotásnak. 

Milliárdos ingatlanpanama, tőzsdespekuláció - zsidóbűnözés. 

Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért, csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és kaszákkal felfegyverkezve - cigánybűnözés. 

Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bűnelkövetési módszer, én nem fogok tiltakozni a svábbűnözés szóösszetétel használata miatt. Sőt, elsőként fogok elhatárolódni a bűnöző életmódot folytató sváboktól. 

Fiamat a tisztességes, becsületes életre nevelem. Kitűnő tanuló és nem szokott "gyerekcsínyt" elkövetni. 

Zsidók és cigányok! Szörnyű lehet itt élnetek, hiszen mindenkit gyűlöltök és nem értitek miért gyűlöl meg benneteket mindenki. Vajon én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? Mert mi elfogadtuk a szabályokat. 

Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak tekintjük. Ti csak egy gazdatestnek, amin parazitaként élősködtök. 

Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök szavaira : "El lehet innen menni! ". 

Ritzel Rita     
Bonyhád