barikád.hu hírportál beszélgetést folytatott Vona Gáborral (http://barikad.hu/node/44098 ). Vona, mielőtt a Jobbik megalakult volna egy polgári körben volt Orbán Viktorral. A barikád kérdésére, hogy azóta milyen vele a viszonya, a következőt mondta:
„Semmilyen. Azóta nem találkoztunk. Sajnálom őt, mert amit megismertem belőle, az pozitív volt. Nagyon tehetséges politikus, és azt érzem, hogy a szíve mélyén a szándékai is tiszták. Az ő tragédiája, hogy a rendszerváltozáskor egy olyan háttércsoport építette fel őt nagy politikussá, amelyből, még ha szeretne, sem tudna már szabadulni. Olyan, mint egy kitűnő futó, akinek viszont egy zsák van a hátán, tele mázsás kövekkel. Az elmúlt húsz év kövei. Tragikus szereplője a magyar közéletnek, aki talán jót akar, de már nem tud tenni semmit. Így maradnak neki a szép szavak.”
Hogy is írta az izraeli Uri Avnery? „A politikában nincs ártatlan ajándékozás. Így, vagy úgy, az adakozó meg fogja kapni a viszonzást – a többszörösével megtetézve. Ez érvényes az USA-ban, Olaszországban és Izraelben is. Ha az ajándékozó kijelenti, hogy neki nincsenek üzleti érdekei Izraelben, az csak annyi jelent, hogy mélyebbre kell ásni.” Fiatal demokratáinkat éveken át az “önzetlen filantróp”, Soros pénzelte. Azt vissza kell fizetni. A zsarolhatóság pókhálójában vergődő politikus pedig már nem azt teszi, amit szeretne, hanem amit előírnak neki. Szegény Orbán hányszor kimondta óvatlanul, hogy mit szeretne, hogy mit akar, aztán tette az ellenkezőjét, leégetve, lejáratva magát ország-világ előtt. Ez a magyarázata annak, amit Medgyessy fogalmazott meg a TV-ben: „Igaz, hogy vannak köztünk ellentétek, de az ország szempontjából igazán fontos ügyekben, mint NATO-, EU-csatlakozás, teljes volt közöttünk az egyetértés.” Én, a magam részéről ezeket az ország igazán tragikus ügyeinek minősítem. Ahogy a beszélgetés során Vona fölidézi: „Miért vette ki a népszavazási kérdések közül a magyar földet? Miért szavazta meg a román EU-csatlakozást feltétel nélkül? Miért írta alá olvasatlanul a lisszaboni szerződést? Miért vonta vissza a kettős állampolgárságot, amit néhány nappal előtte éppen ő nyújtott be az Országgyűlés elé? Miért tartja a Jobbikot szélsőségesnek? És még sorolhatnám. A másik pedig, mindenki nézze meg, hogy az elmúlt három évben ki vállalt tényleges küzdelmet az MSZP-vel, és ki az, aki csak lapult. Én nem találkoztam a Fidesz vezetőivel az elmúlt években, azokban a kritikus pillanatokban, amikor az emberek utcára vonultak. Nem Orbán Viktort vagy Kövér Lászlót akarják börtönbe zárni, hanem Kiss Róbert Gárda-főkapitányt és engem. És hát vannak, akik már börtönben is vannak. Ők sem a Fidesz tagjai.” Így van. Egyetlen mocskos rendszer sem bántja a hozzá igazodókat.
Én még hozzá tenném, hogy ki mert lemenni Sajóbábonyba? Nem a Gárdát két pofonnal helyre tenni akaró „kemény” Orbán. Tudomásul kell vennünk, hogy Orbán már a napnál világosabban bemutatta, hogy tőle semmi nem várható, ami Magyarországnak valóban fontos. Én valamikor nagyon bíztam Orbánban. Egyszer 1600 km-t utaztam, hogy rá szavazzak. Ma, ha ő volna az egyetlen nemzetinek mondott alternatíva, azt a fáradságot sem venném, hogy elsétáljak a szavazó helyiségig.
Ha az ember felidézi a Jobbik és a Gárda ellen az összes országgyűlési párt által “teljes egyetértésben és nézetazonosságban” folytatott hecckampányt, Fekete Gyula bölcs megállapítása jut az eszébe: „Minden mocskos rendszer tudja, hogy a Krisztusokat latrok közé kell felfeszíteni.” Aki számára „két pofon” politikai megoldás, attól a megostorozás sem idegen.
Szerencsére van már alternatíva. Ajánlom mindenki figyelmébe a Barikád fenti párbeszédét.
Dohán Mihály, Nemzeti InternetFigyelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése