Tisztelt Honfitársak!
Megkezdődött a belpolitikai „fortyogó üst”-ben leledző szélhámos élősködők előremenekülése. Az MDF árulóiról van szó, akik a napnál világosabban kerülik az erkölcsi tisztaságot és emberi tisztességet, -mint alapfogalmakat- amint azt valamennyien tapasztalhatjuk.
Az év eleje óta, naponta változtatgatják nyilatkozataikat, tücsköt-bogarat összehordva, hogy jellemtelenségük gyümölcseként, összeválogatva a történelmi közelmúltunk levitézlett figuráit, mentsék a bőrüket, a gondtalan, biztos megélhetést, teljesítmény nélkül.
Rövidlátásuk olyannyira szánalmas és felháborító, hogy nehéz a nyomdafesték tűrőképességének határain belül maradni, még a nyilvánosság elé lépve is.
Mit képzelnek ezek az emberek magukról. Azt hiszik a választópolgárok türelme végtelen???
Ez nagy tévedés, mégpedig életük legnagyobbika. Szánalmas kapkodásuk és vergődésük önmagáért beszél. Eszükbe sem jut, hogy mindennek van határa. Az ő évtizedes üzelmeiknek is. Azt hiszik, ha netán-tán szavazópolgárok elvtelen megvásárlásával próbálkozva (mindenféle egyletek, társaságok, pénzemberek stb. bevonásával kísérleteznek), bennmaradhatnak a T. Házban. Ez a vágyuk bizony eleve halálra van ítélve. Bármennyire is tüsténkednek a háttérben.
A magyar NÉP türelmével nem szabad többé játszaniuk. Ugyanis a pohár betelt, mindenki számára jól láthatóan! Akármit is hoz a közeljövő, az ő sorsuk meg van pecsételve. Önmaguk egoja, becstelensége által. Szomorú, hogy elvileg értelmes emberek, idáig tudtak süllyedni. S minden ráfér a képükre. Ám elfelejtik, minél jobban rángatóznak, ficánkolnak, annál erősebben szorul köröttük a hurok, testük egészét átfogóan és a földre huppannak, ahol indulásként a fizika törvényei által, nagyot koppannak.
Ezt követi majd a társadalmi ítélethozatal, bármit is hoznak a választás eredményei. Ha Isten ne adja, rafinériájuk és pénzük révén, átlépik a parlamenti küszöböt, ez automatikusan beindítja azt a gyújtózsinórt, amelynek a végén képletes dinamitcsomag várakozik a durranásra. Ám az elsöprő erejű lesz. Önmaguk felett hoznak végső döntést, a rövidesen bekövetkező, közéletből való eltávolításukról.
Éppen ezért jó szívvel javasoltatik a buzgolkodóknak, hátrább az agarakkal. Helyzetük ugyanis tényleg reménytelen. Bízzunk benne, hogy eleve esélyük sincs a bejutásra, ám ha mindenképpen ráerőltetik magukat az országra, akkor a népharag söpri el őket, könyörtelenül. Abból ugyanis általános föllázadás lesz!!!
Jó lenne, ha bőrmentő akcióik helyett, azon gondolkodnának, miként hozhatják helyre évtizedes bakugrásaik kártékony hatását, a társadalom érdekeit szem előtt tartva.
Ne önmagukra gondoljanak elsődlegesen, hanem az országra, a NEMZETRE, a jövő nemzedékre és a vezeklésükre, amellyel kijavíthatják bűnlajstromuk határtalan cirádáit.
Ennek van egyedül értelme, semmi egyéb mesterkedésnek. Ha erre nem döbbennek rá önmaguktól, nekünk kell figyelmeztetni őkelméket, ÁCSI, gondolkodjatok, mert Petőfi sorait fel- és beidézve:
„….Hiába inti őt Szentpéteri:
” –MDF- ,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász.”
Persze tudatában vagyunk annak, hogy erkölcsi hulláknak akármit idézünk, minden jó szándékú javaslat lepereg róluk, mert nincs lelkiismeretük, csak hatalomvágyuk, ami egyszer véget kell érjen. Bármennyire is reménykednek a teljes elhitványosodást eluralni remélt gondolatbénító vágyaikban, a szavazópolgárok zöme irányában injekciózva szemforgató hazugságaikat, médiatámogatóik segedelmével.
Nagy csalódás fogja érni ez irányú próbálkozásukat, mert a magyarság -ha nehezen és tehetségéhez mérten elhúzódóan is- de kezd öntudatára ébredni és nem lehet már sokáig az orruknál fogva vezetni őket.
Egykoron szebb jövővel kecsegtető képviselők és nemtelen eszközök garmadáját felvonultatni igyekvő támogatóik, lássátok be, veszítettetek!
Kár a gőzért!- ahogy a népi mondás is tartja. A ti időtök lejárt. A kör bezárult. Kiút számotokra nincs többé.
Adjátok meg magatokat, szépen, higgadtan, próbáljatok meg életetekben először olyat cselekedni, ami példaadó, bebizonyítani, létezik megújulási esély, mindenki számára, mégpedig a feladás bölcsessége.
Bátorságot és tettrekészséget kívánok hozzá!
Már ma! Amit ugyanis ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
Az Úr legyen veletek és irgalmazzon Néktek!
Péteri Attila Árpád
nyugdíjas népművelő
Nemzeti InternetFigyelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése