2010-02-17 21:52 barikád.hu
Ez a visszaemlékezés az elmúlt közel 8 év általam megélt Magyarországáról szól, és arról, amit egyik kedves barátom mondott: tudtam, hogy előbb vagy utóbb a Jobbiknál fogsz kikötni.
Egész életemben a jobboldalon álltam, és minden választáson szavaztam, mert a rendszerváltás előtt felnőtt nemzedék számára ez így volt természetes.
Mindig is rokonszenvezettem a nemzeti radikálisokkal, de az X-et a Fidesznek húztam be. Orbán Viktor személyében tehetséges, karizmatikus, államférfiúi tulajdonságokkal megáldott politikust láttam. Szerintem az is kétségtelen, hogy az Orbán-kormány 4 éve volt a rendszerváltás utáni legjobb időszak hazánkban. Az emberek szebb jövőben reménykedhettek. Élénken emlékszem 2002-re, a két választási forduló közötti Kossuth téri nagygyűlésre: egy gombostűt sem lehetett ledobni a téren.
Az emberek tapssal és üdvrivalgással üdvözölték a térre érkező MIÉP-eseket. Mi úgy gondoltuk, nem lehet, hogy veszítsen a Fidesz. Gyenge kormányzati ciklus után nem jött volna ennyi Fidesz-szimpatizáns az utcára.
Azután veszítettünk. Én ettől kezdve lettem a közéletet rendszeresen figyelő, tudatos választópolgár. 2003-ban, amikor HírTV megkezdte adásait, csak azt néztem, a többi adó megszűnt számomra. Minden utcai rendezvényen, nagygyűlésen ott voltam, és készültem 2006-ra. Ebben az időszakban sok régi baráttal politikai nézeteltérések miatt szakadt meg a kapcsolatom, de nem bántam, mert ez összehozott másokkal.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy az eltelt 4 év után ismét az MSZP-SZDSZ koalíció győz. A választások éjszakáján kaptam egy sms-t az öcsémtől, amit a mai napig őrzök: „veszítettünk, de veszítettek azok is, akik azt hiszik, hogy győztek”. Úgy éreztem történnie kell valaminek, mert ezt nem lehet még négy évig kibírni, pedig a feketeleves csak ezután jött.
Amikor nem történt semmi
Eljött 2006 szeptembere és ismertté lett az őszödi beszéd. Tavaszi zsongás futott át rajtam, igaz az idő sem az őszt idézte. Azt hittem, hamarosan vége lesz a hazugok uralmának. Természetesen minden estét a Kossuth téren töltöttem, és figyeltem az egész médiát.
Ezekben a hetekben igazi közösséggé kovácsolódott a nép. Mintha mindenki közeli ismerősöm lenne, ismét szerettem szülővárosomat és tovább gyarapítottam barátaim körét.
Október 23-a természetesen megint az utcán talált. A rendőrterroristák szemmagasságban záporozó gumilövedékei között összebújtunk sorstársainkkal a Madách téren. A saját szemem láttára verték szét a tüntetésbe űzött ünneplőket Gyurcsány pribékjei.
Azt gondoltam, ezután új nap virrad, és talán minden megváltozik: a bűnös kormány lemond, és előrehozott választás lesz.
Számomra érthetetlen volt, hogy másnap az emberek ugyanúgy mentek a dolgukra az utcán, mintha előző nap nem történt volna semmi. Valóban nem történt semmi.
Tisztán emlékszem Orbán Viktor őszi kijelentéseire: menjük az utcára, a polgári engedetlenség a megoldás, ő képviselőtársaival együtt addig lesz a Kossuth téren, amíg a kormány le nem mond, 72 órás ultimátumot jelentett be stb.
A Fidesz végül befejezte az utcai politizálást, még egy-két nemzeti ünnepi nagygyűlés, azután a kormányt elűző népszavazás ígéretével visszavonultak.
2007 nyarán esténként a Kossuth téri tüntetőkhöz csatlakoztam, mély tiszteletet éreztem Gonda László és barátai iránt elszántságuk és kitartásuk miatt. Ettől kezdve rendszeres résztvevője voltam minden nemzeti radikális rendezvénynek.
A HírTv sokat segített
A nemzetinek hazudott tv-adók – főleg a HírTV – sokat segített, hogy megtudjam, hol a helyem. Feltűnt, hogy a Jobbik erősödésével párhuzamosan eltűntek műsoraiból az értünk szóló, meghatározó személyiségek. Ez, és Csintalan Sándor ténykedése sok szavazatot hozott az EP-választáson – a Jobbiknak. A HírTV-t a jobboldaliak az igazság hírnökének képzelték a balliberális média hazugságdömpingjével szemben, ezért megdöbbentette őket a sok elhallgatás és mocskolódás. Van olyan – azóta a Jobbikra szavazó – ismerősöm, aki Csintalan Sándor kijelentése után, miszerint Fodor Gábor nem állt messze az igazságtól, amikor szélsőséges pártnak nevezte a Jobbikot, az EP választáson már nem a Fidesznek húzta be az x-et.
Emellett a mindennapi tapasztalataim segítettek abban, hogy 2009 áprilisában a Jobbiknak adjam le a kopogtató cédulát, majd megtaláltam a módját, hogy aktív segítője legyek a pártnak. Belvárosi lakosként az izraeli tőke térhódításával, illetve az egyre több betelepülővel kell szembesülnöm. Munkámban pedig a cigány kisebbség nehezíti napjaimat. Ezekre a bajokra gyógyírt és értelmes, határozott válaszokat csak a Jobbik ad. Az ország olyan helyzetbe került, hogy nincs idő a totojázásra, és csak azonnali radikális megoldások húzhatják ki az ország szekerét a kátyúból. Biztos vagyok abban, hogy a Jobbik a parlamentbe bekerülve mindent megtesz azért, hogy az élet minden területén a nemzetet szolgálja.
Lendvai Ildikó nem sok igazat mondott az elmúlt nyolc évben, de az EP-választás éjszakáján volt legalább egy féligaz mondata: a Jobbik megerősödése az elpártolt Fidesz szavazóknak köszönhető. (Tudjuk, hogy sok volt MSZP-s is a Jobbikra voksolt.)
Döntőnek tűnő előnye ellenére is szíven szúrták a Fideszt. Az egyelőre nem halálos döfést nem a megbízhatatlan szélkakasoktól kapta, akik választásról választásra másra szavaznak, hanem a korábban biztos szavazóbázistól. Végső soron önmagától. Ezt a közvetlen környezetemben is tapasztaltam: olyanok húzták be az x-et a Jobbiknak a júniusi választáson, akik addig minden alkalommal Orbánékra szavaztak.
A Fidesz nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, támadással védekezik. Közben mi a közvélemény-kutatások megrendelt adatai ellenére gyarapodunk. Csak egy példa: kerületi alapszervezetünk létszáma tavasz óta megduplázódott. Orbán Viktor magabiztosnak mutatja pártját, de a választásokra mozgósító üzenete félelemről árulkodik. A minap kiadta a parancsot: csak egy erőre, a Fideszre lehet szavazni.
Nem tanult a korábbiakból. 2006-ban lelkes szocialista szavazók jutatták be az SZDSZ-t a parlamentbe és az ő segítségükkel húzták ki Gyurcsányék 2010-ig.
Ajánlószelvény-gyűjtés után, hazafelé arra az idős hölgyre gondolok, aki, mióta az értesítőket megkapta, ki sem mozdult a lakásból, és ezzel fogadott: már nagyon vártam magukat!
Meghatottan és büszkén emelt fejjel megyek, könnyen feledve azokat a helyeket, ahol nem kívánatos személyként tekintettek rám.
H. H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése