Hegedűs TamásHegedűs Tamás vagyok, 41 éves közgazdász. Szakmai előéletemet tekintve 1998-ig megyek vissza, amikor a Miniszterelnöki Hivatalon belül működő Stratégiai Elemző Központ munkatársa, majd a Társadalom- és gazdaságpolitikai főosztály vezetője lettem. Stratégiai elemzéssel és tervezéssel, illetve döntéselőkészítéssel foglalkoztam a társadalompolitika és a gazdaságpolitika területén. 2002-ben távoztam a hivatalból, és a távközlésben dolgoztam 2004-ig. Ekkor kerültem senior tanácsadóként az egyik vezető üzleti tanácsadó céghez, ahol az elmúlt év decemberéig dolgoztam.A Jobbik munkáját régóta segítem szakmai kérdésekben és a stratégiai döntéshozatalban. Vona Gábor elnök úr személyes felkérésére vállaltam képviselőjelöltséget, és vettem részt a programírásban. A gazdasági programnak társszerzője, a teljes választási programnak egyik szerkesztője voltam.
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom miniszterelnök-jelöltje a bizalmával tüntetett ki, amikor felkért arra: legyek a Jobbik árnyékkormányának gazdasági miniszterjelöltje. A bizalmat ez úton is köszönöm.
A gazdasági tárca – pontos nevén: a Gazdasági és Informatikai Minisztérium – a Jobbik elképzeléseiben erősen integrált minisztériumot jelent. A szűkebben vett gazdaságfejlesztésen kívül ez a tárca felügyelné
- a lakásügyet és településügyeket,
- a turizmust,
- a közlekedést,
- az energetikát,
- az informatikát és távközlést,
valamint
- a közigazgatás fejlesztését.
Utóbbihoz némi magyarázat. Mint az a minisztérium elnevezéséből is kiderül, az informatikának a gazdaság fejlesztésén belül kiemelt jelentőséget tulajdonítunk. Felmérések szerint az elmúlt években az Európai Unió országaiban a gazdasági növekedés mintegy fele köthető az infokommunikációs technológiák alkalmazásához. Az elmúlt évek hazai tapasztalata ugyanakkor megmutatta azt is: nem szerencsés, ha az informatika irányítása szétszabdalt. Ezért a kormányzati-közigazgatási informatikát, az e-közigazgatás fejlesztését szintén a Gazdasági és Informatikai Minisztérium alá rendeljük. Az e-közigazgatás fejlesztése ugyanakkor – optimális esetben – szétválaszthatatlan a közigazgatási szervezetfejlesztéstől. Ez indokolja, hogy a közigazgatás-fejlesztés a gazdasági és informatikai tárca felügyelete alá kerüljön.
Amit még fontos kiemelnem: a külkereskedelem irányítását a Jobbik elképzelései szerint nem a gazdasági, hanem Külügyi és Külgazdasági Minisztérium végezné. A külkereskedelem fejlesztését, az exportpiacok bővítését diplomáciai tevékenységünk kiemelt prioritásának tekintjük.
Gazdaságpolitikánk megfogalmazásakor érdemes visszapillantanunk az elmúlt 20 év történéseire. Összességében megállapíthatjuk: a Nemzetközi Valutaalap és társai olyan recepteket kínáltak az országnak (a hazai „féltudású elit” örömujjongása közepette), amelynek kritikátlan alkalmazása háborús mértékű veszteséget okozott a gazdaságban, szükségtelenül. Más térségbeli országokkal összevetve azt láthatjuk: a neoliberális dogmatizmus helyett a pragmatizmust előtérbe helyező, és ezzel együtt a nemzeti érdekérvényesítést maximalizáló országok lényegesen sikeresebbek voltak, ahogy azt a lengyel, cseh, szlovák, szlovén, horvát példa mutatja. Ami nálunk történt, az az önfeladás zsákutcája. 1998-ban óvatos, jó irányú korrekció kezdődött a gazdaságpolitikában, de mindez gyorsan semmivé vált a 2002. óta regnáló újabb szocialista-liberális rezsim alatt.
A kiváló közgazdász, Nagy Pongrác szavaival élve: az átalakulást olyanok vezényelték, akik nem értettek a tervgazdasághoz, és olyanok hajtották végre, akik nem értettek a piacgazdasághoz. Az önsorsrontó kamatpolitika, a keleti piacok elvesztése, az adósságenyhítés lehetőségének elutasítása, a felelőtlen privatizáció és liberalizáció, valamint a szocializmusból örökölt „húzd meg – ereszd meg” politika továbbélése olyan vakvágányra terelte az országot, amelyről csak radikális fordulattal lehet visszafordulni.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Mit tesz majd a Jobbik, ha májusban átveszi a kormányrudat?
- Azonnal kezdeményezzük az államadósság feltételeinek újratárgyalását, beleértve ezek egy részének elengedését is.
- A jegybankkal együttműködve jelentős kamatszint-csökkenést érünk el, olcsó és bőséges pénzellátást eredményezve a magyar vállalkozások részére. A megfizethető hitelhez jutás érdekében ezen felül létrehozzuk a Magyar Bankot, amely meg tudja törni a kereskedelmi bankok kartell-hatalmát.
- Erőteljes hatósági fellépést kezdeményezünk a verseny tisztasága érdekében, és megszüntetjük a multinacionális vállalatok azon versenyelőnyét, ami a tisztességtelen piaci magatartásból, az erőfölénnyel való visszaélésből és az adózás alóli kibújás kiskapuinak kihasználásából adódik.
- A multik megadóztatásával megteremtjük annak lehetőségét, hogy a hazai kis- és középvállalkozások adó- és járulékterhei érezhető mértékben csökkenjenek. A magyar kisvállalkozások életben maradása, megerősödése, és nem utolsósorban: hazacsábításuk érdekében – ezen felül – javasoljuk, hogy 200 millió forintos bevétel alatt a társasági adó és a kivett jövedelem adójának együttes mértéke ne haladja meg a 30%-ot.
- Azonosítjuk az ország komparatív versenyelőnyeit és a húzóágazatokat, mint kitörési irányokat. A kormányzatnak – az infokommunikációs technológiák minél szélesebb körű terjedésének ösztönzése mellett – kiemelten kell kezelnie azokat a területeket, ágazatokat, amelyek nagylétszámú munkaerőt foglalkoztatnak és jelentős a tovagyűrűző hatásuk. Ilyen ágazatok a mezőgazdaság és a ráépülő élelmiszeripar, a turizmus, benne kiemelten a gyógyturizmus (ami az egészségügynek is kitörési lehetőséget jelent), az építőipar és a logisztikai ipar.
- A foglalkoztatás bővítése érdekében az üzletileg is vonzó lehetőségek mellett ösztönözzük a társadalmilag hasznos közmunkaprogramokat is, amellyel esélyt adunk azoknak a munkaerőpiacra való visszatérésére, akik régóta kiszakadtak onnan, vagy esetleg már eleve úgy nőttek fel, hogy ez a világ ismeretlen volt számukra.
- Munkahelyeket elsősorban azzal lehet teremteni, ha javítjuk az általános gazdasági klímát. Ennek jegyében megszabadítjuk a vállalkozókat a rájuk nehezedő fölösleges adminisztratív terhektől, valamint mérsékeljük a rájuk nehezedő adó- és járulékterheket.
- Jelentős szerepet szánunk a helyi gazdaságok erősítésének, összhangban a szociálpolitika megújításával. Ennek jegyében az államtól vagy önkormányzattól kapott szociális segélyt nem készpénzben osztanánk ki, hanem szociális kártyán, amit helyi vállalkozóknál, kereskedőknél lehet beváltani – szigorú ár- és minőség-ellenőrzés mellett. Ezzel is a helyben lévő magyar gazdaságot erősítve a multinacionális cégek uralmával szemben. A szociális kártya kiterjesztéseként létrejöhet Magyarországon a helyi pénzek széles körű rendszere, amely gyakorlat a világ számos pontján már ma is sikeresen működik.
- Külkereskedelmünkben erőteljes nyitást hajtunk végre Kelet felé, összhangban külpolitikai stratégiánkkal. Oroszország, Kína, Törökország és Kazahsztán mellett fontos kiemelnünk a hatalmas ütemben növekedő Indiát és Indonéziát is.
De gazdaságstratégiai gondolkodásunk nem áll meg ezen a ponton!
Célunk nem kevesebb, mint az ökoszociális nemzetgazdaság megvalósítása, a harmonikus és fenntartható fejlődés útja. Amihez hozzátartozik még egy fontos szempont. Szakértők vitatkoznak arról, hogy mikor, de akár a közeli jövőben is megtörténhet, hogy új gazdasági korba érünk, amikor az energiahordozók, a termőföld, az ivóvíz végessége és beszűkülése miatt véget ér a növekedés kora. Az energiaárak jelentős emelkedése miatt felértékelődnek majd a helyi gazdaságok, amelyek erősítését ezért is kulcsfontosságúnak tekintjük. Földjeink és vizeink mindenáron való megvédése szintén a nemzeti szintű túlélésünket biztosíthatja az új gazdasági korszakban. Kormányzati politikánkban ezért ennek kiemelt prioritást, kompromisszummentes végrehajtást biztosítunk.
Végezetül engedjék meg, hogy felidézzek egy történelmi eseményt. Ma, március 19-én szomorú évfordulót ünneplünk. 1944-ben ezen a napon szűnt meg Magyarország szuverenitása azzal, hogy a Harmadik Birodalom hadserege megszállta hazánkat. A német megszállást – szünet nélkül – szovjet megszállás követte. A formális önállóságunk ugyan 1990-ben helyreállt, de ezzel együtt viharos gyorsasággal elkezdődött gazdasági szuverenitásunk felszámolása.
Magyarország extrém mértékben vált függővé a külföldi, multinacionális érdekcsoportoktól. A nemzeti vagyon kézen-közön eltűnt, a gazdasági kormányzat mozgástere szélsőséges mértékben beszűkült. A Jobbik Magyarországért Mozgalom célja nem más, mint a gazdasági szuverenitás, és ezen túlmenően, a teljes nemzeti önrendelkezés visszaszerzése. Gazdaságpolitikánk is ezt a célt szolgálja.
Köszönöm figyelmüket!
barikad.hu
Kapcsolódó cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése